A japán masu (ます) miért csak mas nak van ejtve? A magánhangzó elnyelése csak ennél a szónál van és ha nem akkor van rá valami szabály のんでいます

Japánban is sokféle akcentus létezik, habár nincsenek nagy eltérések. Inkább állítólag a nyelvtanban valamelyest.

Wikin keress rá p la kansai akcentusra (Osaka és környéke például).

A japán sztenderd ejtés a tokiói. Ott elnyelik általában a zöngétlen mássalhangzók közti illetve utáni (gyakran szóvégi) "i", valamint "u" hangot (ha egy szóban több ilyen van, arra nincs teljesen szabály, hogyan szokták, egyszerűen csak hallgass sok japánt és figyeld meg, és megszokod), de nem mindig, pl énekléskor ritkán nyelik el, valamint hangsúlyozáskor sem.

Továbbá, a HI és FU szótagokat a tokióiak általában halkan ejtik, a HI sokszor nem is hallatszik, pl

(Hi)sashiburi des(u)!

(=de rég láttalak!)

vagy tiszteleti előtaggal együtt:

O(hi)sashiburi des(u)!

(Itt az "o" és "sa" között gégezárhangot hallani, azaz megtorpan egy pillanatra.)

EI: mikor é-nek, mikor "ej"-nek hallatszik, sőt, a tokióiak gyakran az "ai"/"oi" véggel írt szavakat EI-nek, vagy É-nek ejtik ott, pl:

sugoi! -> sugee/sugeii!

Kansai-ban általában közel úgy ejtenek, amilyen a japán sztenderdizált írás (ha most a fonetikus betűkre gondolunk mint pl romaji, vagy kana), pl

sensei ("szenszeJ"),

de a tokióiak inkább "szensze"-t ejtenek itt, rövid e-vel, esetleg É-t, ez változó.

De pl az eiga-t ("mozi") Tokióban kb "éga"-nak ejtik, míg Japán egyes vidékein "ejga" az ejtése.

Szívesen és köszi! Visszaolvasva múltkori válaszom, csak pici kiegészítés: nem tudom, valszeg képben vagy, de ha esetleg nem: ahol A-t írtam (Hepburn átírás), az megfelel kb a magyar rövid Á ejtésnek! (A palócok szoktak rövid Á-t ejteni, meg sok más nyelvben, pl a japánok.)

Pl a hepburn helyett magyaros átírásban:

"(Hi)SZÁsibüri desz!"

A kiejtésről sok mást is lehetne még írni, de inkább elsősorban a kérdésedre szorítkoztam közvetlenebbül. Ugyanis a japán akcentusok kapán hasznos infó lehet további néhány jellegzetesség, pl "ü"-szerűen ejtenek a tokióiak ajakkerekítés nélkül, és NEM "U". Vagy pl a "SHI" szótag sejpített, eleve a legtöbb (magyaros átírásban) S (mint Sándor), CS, DZS -nek romaji-val írt japán hang lágy, "palatalizált", J-vel kevert, tehát míg a magyar S kemény, addig a japán S lágy, sejpített kissé, de ez mora-függő, azaz "szótag" függő! Sejpített továbbá a CS és DZS, ellenben a magyar változat mindíg kemény, ugyebár.

Érdekesség, hogy a szerb-horvát nyelvekben ("középdélszláv dianyelvek") mindkét mássalhangzópár szerepel, tehát lágy és kemény is a CS és a DZS kapcsán!

Továbbá egy fontos fogalom: világviszonylatban elég ritka, hogy egy nyelv moraikus, nos, a japán ilyen. Morákban gondolkozik, ami kb rövid szótagot jelent. A rövid szótagokat adott esetben megnyújtja, "kettőzi", bár inkább ún. gégezárhangot alkalmaz a mássalhangzóknál, kivéve hosszú SSZ.

Gégezárhang: egyfajta megtorpanás egy pillanatra. Azonban egy magyarnak egyszerűbb a kettőzött ejtés, a japánnak amúgy meg fel se tűnik, ha magyarosan kettőzünk.

Tokióban pl "chotto matte!" autentikusan kb a T ejtés előtt egy pillanatra megakad a "torokban a szó", ez majdnem olyan, mint ahogy mi kettőzünk. A gégezárhang írásban, kanák esetén a kis CÜ szótag (kicsi TSU), a kettőzött mássalhangzó előtt.

Talán még annyit érdemes tudni, hogy a japánok a hétköznapi beszédben inkább csak kb másfélszerezik a hosszú ejtést (magán- és mássalhangzóknál is általában), bár néha mi magyarok is. A magyar ajkúak azonban többnyire kétszeresre nyújtják, és versmondáskor a japánok is így szoktak eljárni, pl haiku esetén, ahol a szótagszám fontos.

Meg talán annyit még, hogy ne tévesszen meg az tendencia, hogy többnyire az angol nyelven keresztül magyarosodott számos japán szó! Mutatok néhányat, hogyan magyarosodott, és milyen volna, ha közvetlen japánból magyarítottuk volna. Ez azért lényeges, mert ha ezt megérted, segíthet a tokiói (sztenderd) ejtésed pontosabbá válásában.

Példák.

Előbb hepburn írásmód,

majd az angolon át való, elterjedt magyarosított ejtésmód, magyar átírásban,

utána hogy miként ejtenénk -magyaros átírással-, ha közvetlen japánból a magyar hangzórendszeren belül a legközelebb eső hangra illesztenénk:

fuji - fudzsi - hügyi

sushi - szusi - szüsi

ninja - nindzsa - nyiggyá

anime - anime - anyime

Suzuki - Szuzuki - Szüdzüki

Sony - Szoni - Szonyi

Pikacchu - Pikaccsú - Pikattyű

Vagy pl:

ecchi (ennél nem a hepburn átírási mód terjedt el, mert avval etchi volna)

- eccsi

- ettyi

Satöbbi.

Szívesen. De azért a füledre hagyatkozz elsősorban, a kiejtés tekintetében! (Otthon is megteheted, ld youtube, stb.) És ne feledd tehát: Japánban is többféle akcentus létezik.

A legutóbbi kommentjeimben az utolsó oszlop NEM A JAPÁN kiejtést mutatják, erre is ügyelj! (Egyik oszlop se a japán kiejtést mutatja.)

Azok csupán érdekességek, hogy mi lett volna,

ha nem japán->angol->magyar lett volna a magyarítás útja,

hanem ha közvetlenül japánból magyarra magyarítottuk volna a felsoroltakat, és ezáltal amikor majd a tényleges japán ejtést figyeled pl videókból (vagy ha Japánban jársz), akkor már nem fogod annyira magyarítva kategorizálni a hangzóikat, mint ösztönösen akkor, amikor még totál kezdő nyelvtanuló voltál (ahogy mindannyian ösztönösen a saját anyanyelvünk hangjaira kategorizáljuk más nyelvek hangjait először).

Egyébként a végtelenségig lehet pontosítani az eféle, nem egzakt dolgokat, mint pl az akcentus.

Pl jut eszembe, említettem korábban, hogy általában a tokióiak nem egészen kétszerezik a nyújtott hangzókat (kb másfélszerezik, többnyire).

De most kiegészítem ezt avval, hogy amikor hangsúlyoznak és/vagy méláznak, akkor -tokiói és környékbeli prefektúrákból valóktól szoktam hallani- van, hogy extrém hosszan, kb háromszorosan nyújtanak, azaz mássalhangzóknál a gégezárhang hossza két mora, majd jön egy mora hosszal egy mássalhangzó (ez összesen kb 3 mora hossz). Vagy pl szavak végén a magánhangzókat bizonyos hangsúlyozások esetén szintén kb háromszoroznak (3 mora hossz).

A japán mondatban általában a kötőszavakat a következő tagmondat elé, a vessző elé teszik (ebben pl eltér a központozásuk). Továbbá: vannak toldalékok, melyeket magyarra kötőszóként fordítunk, ilyen pl a melléknévragozás állítmányi kötőszava: -kute.

Én speciel rendszeresen hallom tokióiaktól és környékbeliektől a K ét T között a kb 3 mora hossz gégezárhangot ilyen esetben (NINCS "U" ejtés itt a tokióiak részéről!) -rendszeres, bár ehelyett gyakrabban a 2 morás ejtés az általános-, holott ez még csak nem is nyújtott mássalhangzó írásban.

Kb hangsúlyozást, és/vagy elgondolkodást jelez.

Példák:

Kono heya wa hirokute, kirei desu.

(hiroi=tágas; hirokute=tágas, és...)

A ritkább ejtés, amikor elmélázik, gondolkodik beszéd közben a tokiói; az iménti mondat magyaros átírása a ritkább, mélázó ejtéssel:

"kono hejá uá hirok...te(eee), kiree desz."

(néha az "E" is 3 morás, ezért a (eee) rész. Míg a "kirei" ejtése hosszú E-re végződik normál ejtéssel.)

Erőltetett magyarítással kb:

"Ez a szoba tágasé...s, szép." (értsd: "tágas és,")

(Az "és" kötőszó mintha a magyarban is toldalék volna, és csak utána jön a vessző; az "és" kötőszó itt melléknév toldalék, mivel a japánok ragozzák a mellékneveiket. Ez tehát itt a "-kute". Pl a "tágas" jelentésű hiroi->hirokute.)

Vagy pl:

Ő nem volt sose orvos!

Isha nakatta desu!

"isa náká...tá desz!"<-itt a 3 pontsor("...") a hosszú, 2 morás gégezárhangra utal. Tehát nem ez a gyakori, de olykor, hangsúlyozás okán hallani így ejteni. 2 mora gégezárhang, plusz itt a "T" hang, összesen kb 3 mora hossznyi. Mintha a magyarok "TTT" hangot ejtenének, pl mélázva: "iTTTeni szoba". Ez tehát a ritkább, erősen nyújtott ejtése.

Magánhangzókat is nyújtanak bizonyos esetekben 3 morásra:

itadakimasu helyett (magyaros átírásban kb "itádákimász" helyett) :

itádákimááász (az első két "Á" rövid, 1 mora. Az utolsó meg kb 3 mora, esetleg még több.)

Pl amikor nagyon udvariasak és előzékenyek, kedvesek akarnak lenni a japánok, van, hogy ilyenformán megnyújtják a szó utolsó moráját, pl az iménti esetén a háziasszony kedveskedve jó étvágyat kíván, vagy pl az asztalnál így is ki lehet fejezni a tetszést, hogy a háziasszony kitett magáért. Vagy csak szimplán azért, mert jól érzik magukat evés előtt.

De pl ilyesmi ez is:

irasshaimaseeeeee

"irássájmászeeeee"

Vendéglőbe gyakran így invitálják az embereket, jó hosszan elnyújtva az utolsó morát a szóban. Ez aféle hívogató ejtés.

Ellentétre példa: van, hogy gégezárhanggal fejeznek be indulatszavakat, pl:

アっ!

="A!"

(nagyon röviden, fél morásan, megakasztott az ejtés.)