Japán nyelv. Sose láttam/hallottam még köznapi stílusban a "da" után a "ka" kérdőszót. Valóban nem használatos?
Elkezdtem utánaolvasni a Daruma nyelvkönyvből, hogy miért ez a tapasztalatom az animék hallgatása közben (kezdő japánul tanuló vagyok) ; még folyamatban van részemről.
Rémlik pl hogy köznyelvi stílusban csupán felviszik a hangsúly "desu ka" helyett, köznyelvi ragozásban, DA nélkül, KA nélkül. Valamint rémlik olyan változat is nekem, hogy csak KA szerepel. Talán így:
Oishii ka? Iku ka?
Valamint:
Oishii? Iku?
De lehet, hogy rosszul idéztem.
(Azt tudom, hogy ezeken felül szoktak zárópartikulákat is használni, de most tekintsünk el ezektől, az egyszerűség kedvéért, ha lehet.)
Szóval nem létezik köznyelvi ragozásban "da ka", ugye?
Az általam említett változatok helyesek? Ha nem, melyek a helyes verziók? (Alapvetően a sztenderd, tokiói érdekel.)
Ugyan nem szabály és nem is örökérvényű, de jegyezd meg így:
だ (da) = .
か (ka) = ?
よ (yo) = !
Ahogy a magyarban, úgy a japánban sem szokás az egymásnak ellentmondó mondatvégi írásjelek halmozása. :)
Igen, van olyan is, hogy szimplán csak hangsúlyoznak, de az elég közvetlen - jellemzően animés - beszédstílusnak számít, ergo nem a legudvariasabb...
Udvariasabb alakban a です (desu) és a ~ます (~masu) viszont minden esetben jelen vannak:
- Gakusei desu ka?
- Gakusei ja nai desu. Sensei desu yo!
- Oishii desu ka?
- Oishiku nai desu yo! / Oishiku arimasen yo!
- Iku no desu ka? / Iku n desu ka? / Ikimasu ka?
- Iku n desu yo! / Ikimasu yo!
Szituációtól, szövegkörnyezettől, beszédpartnertől függően természetesen mindent lehet több féle képpen is mondani, ahogyan a magyarban is.
Értem, köszi a válaszaid. Ezek a példák nagyjából ismerősek nekem egyébként, mármint nyelvtanilag. Az első hozzászólásod egy picit viszont talán önellentmondó, még ha el is ismered, hogy szitutól, kontextustól függ. Mert pl "desu yo / da yo" igen gyakori kombó, ahogy idézted is.
;)
A kérdésem lényege, hogy "da ka" - így sose mondják, ugye?
(Ellentétben a desu ka -val.)
(Bár a japánosok nem deszkások. ;-) )
Igen, talán picit önellentmondó; jeleztem is, hogy ez nem szabály és nem is örökérvényű, csak egyszerű így megjegyezni. Ugyanakkor nyilván kontextus- és szituációfüggő is. Azt is hangsúlyosnak tartom, hogy – mint írtam – a japánban sem szokás az egymásnak ellentmondó mondatvégi írásjelek halmozása. Persze attól, hogy nem szokás, még lehetséges! Másrészt a „da” és a „yo” nem (vagy legalábbis nem feltétlenül) egymásnak ellentmondó végződések; ellentétben „da” és a „ka” szócskákkal.
Igen, a „da/desu yo” elég gyakori, és mint írtam, a „desu ka” is létezik. Ellenben a „da ka” nekem furcsán hangzik, és nem is rémlik, hogy találkoztam volna ilyesmivel. Ha hallanám, az valószínűleg pont emiatt feltűnne. Belegondolván legfeljebb egy olyan kérdőmondatban tudom elképzelni, melyben valaki szó szerint idéz egy „… da.” végződésű mondatot, és arra rákérdezvén hozzáteszi a „ka” kérdőszót (bár ilyesmit inkább a „to” szóval szokás tenni).
De javítsatok ki, ha tévedek!
Na, utánjártam a dolognak! Itt egy példa:
- Nihonjin desu ka? (Egy valódi szituációban a helyes kérdés a "Nihonjin de irasshaimasu ka?" lenne.)
- Iya, Hangajījin da. - Replikáz (taplón) a magyar.
- Sou desu ka? Hangarījin nano ka? - A japán önmagát meghazudtolva fokozatosan közvetlenebbre vált (és egyben választ is ad a kérdésedre).
- Un, Nihonjin ja nai yo! - A magyar nem hagyja magát nem magyarnak hinni...
Tehát desu -> desu ka / da -> nano ka (nem pedig "da ka").
Az alábbi linken is találsz egy hasonló leírást példákkal:
A kérdés simán:
Sou desu ka. Hangariijin desu ka.
Sou ka. Hangariijin ka.
A "(na) no ka" indokló/nyomatékosító szerkezetet ne keverjük ide.
No desu / n'desu / no da / n'da
ja nai no desu/ ja nain' desu / ja nai no da / ja nain'da
No desu ka / n'desu ka / no ka
"Hangariijin na no ka."
Ez már plusz jelentést hordoz, és a használata elég bonyolult önmagában is.
Itt egy leírás róla angolul:
Az eredeti kérdésre válaszolva, a "da ka" összetétel többnyire nem használatos, főleg egyenes kérdésben nem. Összetett mondatban már gyakoribb:
Például:
"Dare da ka shiranai" Nem tudom ki az.
"Gakusei da ka shiranai" Nem tudom, hogy diák-e.
Ugyanígy:
"Kore wa nan da ka shiritai"
De: "Kore wa nani ka shiritai".
"Tudni szeretném, mi ez."
Mindkét forma használatos, de ha megmarad a "da" akkor "nan", ha kiesik, akkor "nani" lesz a 何 olvasata.
Érdekességképpen, a "nandaka" mint bizonytalanságot jelző kifejezés is két formában létezik: "nandaka" illetve "nanka".
Nandaka tsukarete iru.
Nanka tsukarete iru.
"Valahogy olyan fáradt vagyok".
Mindkét alak helyes, de japán fórumon rákeresve a "nandaka" alak állítólag csak Tokió környékén használatos, vidéken nem.
Valóban, igazad van. A „Sou desu ka? Hangajījin desu ka?” közvetlen stílusban csakugyan „Sou ka? Hangajījin ka?” lesz. A „(na) no ka” pedig csakugyan tartalmaz egyféle jelentéstöbbletet, de ugyanakkor az is helyes (ezt japán anyanyelvű ismerőseim is megerősítették).
A példamondatokban szereplő konstrukciók más kategóriába tartoznak. Valóban, összetett mondatokban tagmondatként, belső mondatrészként léteznek ilyenek, ugyanakkor ott nem kérdő partikula-kombinációként szerepel az a bizonyos „da ka”, hanem egy összetétel része, illetve eredménye.
Feltételezem, a kérdező arra kíváncsi, hogy a „da ka” használható-e a „desu ka” helyettesítéseként. Pl.: „Hon da ka?”, „Jouzu da ka?”, stb. Erre – ahogy magad is, és korábban én is rámutattam – a válasz: nem.
Az A Dictionary of Basic Japanese Grammar c. nyelvkönyv szerint a „ka” kérdő partikulaként való használatakor főnevek és NA-melléknevek esetében a „da” partikula szabály szerint kiesik.
Azt nem tudtam, hogy a „nandaka” alak csak Tokió környékén használatos. Érdekes… Köszi a linket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!