Összehasonlítva az angol és/vagy olasz nyelvtant a japánnal, mennyivel nehezebb az egyik mint a másik?

Japánhoz nem tudok hozzászólni

Viszont az angol nyelvtanból nem mondom hogy következik az olasz mégis az átláthatóságában sok segít

Nekem van mindkettőből nyelvvizsgám

A japánban sokkal kevesebb a ragozás, mint az újlatin nyelvekben (de azért több, mint az angolban :P).

Ha a kanjikat nem számítjuk, akkor a legnagyobb nehézséget a különböző udvariassági fokok okozzák. Az sajnos jóval bonyolultabb, mint a magyarban, vagy akár az olaszban előforduló tegező/magázó rendszer.

Összességében nyelvtani szempontból én mégis az olaszt mondanám bonyolultabbnak.

Olaszul nem tudok, angolul alap fokon, japánt meg én is most kezdtem, szóval ne vedd készpénznek a válaszom, viszont szerintem kellően alapos előkészületeket tettem a japántanulásom elkezdéséhez a korábbi hónapokban (nem intenzíven amúgy), de kérem a profikat, akik idetévednek, hogy javítsanak ki, ha valamiben pontatlan vagyok, vagy esetleg marhaságot írnék.

Szóval, kedves kérdező, nézzük sorra:

- KANJI:

Tudtommal nem fog kárba veszni a kanji tanulás, főleg mert Kína nagyhatalom, érdemes akkor áttérni mandarin kínai tanulásra, ugyebár tőlük vették át a kanjikat a japánok (kínaiul hanzi a kanji), tehát többé-kevésbé hasznos lesz kínaihoz is, ráadásul a kínaiak a hanzikat sokkal egyszerűbben, letisztultabban használják és értelmezik, mivel csak egyetlen olvasatuk van a kínai nyelvekben (pl a mandarinban, a többségi kínai nyelvben), valamint minden kínai szó tudtommal egyetlen szótag, tehát aki felhagy időközben a japán írástanulással, még mindig tudja hasznosítani az addig megtanult kanjikat többé kevésbé pl a relatíve könnyű kínai szótanulás (egy szó egy szótag) miatt szóban (bár persze van négy intonáció a mandarinban, de ez még könnyebbség is, mert ezáltal csökken az azonos alakúak száma, nem így a japánban), nem beszélve, hogy a kínai nyelvtanról azt mondják: egy hét alatt megtanulható, totálisan izoláló nyelvek a kínai nyelvek (alapvetően az angol is, de az angol bonyolítja egy csomó igeidővel a nyelvtanukat, meg ugye némileg flektáló, pici itt-ott agglutináló-toldalékoló az angol, de alapvetően izoláló az angol nyelv is).

Más kérdés, hogy aki kanjikat tanul számoljon vele, hogy csak akkor érdemes belefektetni energiát, ha örök életre szinten tartja (esetleg tanul hozzá további olvasatokat, szóösszetételeket, újabb kanjikat). A japánok is, kínaiak is ezt teszik! Nem csak az iskolás japán gyerekek miatt lógnak a falaikon a kanjik! Bár ugye többségében mindennapos olvasás által tartják szinten a kanjikat a memóriájukban.

- NYELVTAN:

Nem tér el olyan nagyon a magyar nyelvtantól a japán nyelvtan, azt mondják, és amennyire kezdőként tanulgatom a japán nyelvtan alapjait, de javítson ki engem, aki haladó. Szóval relatíve nagy az átfedés, szerencsére.

Igen, én is úgy tudom, a japan szórend viszonylag kötött, és használják kiemelésre (témajelző WA partikula), tehát annyiból meg változó a szavak sorrendje pl, hogy ha kiemelnek, és elég sok mindentől függ, ahogy utánanéztem, hogy mennyiféle mondatszerkezet van, és hogyan variálódik. De a magyar kétségtelenül még lazább, és még inkább variálható szintaktikailag, mint a legtöbb más nyelv.

Látom, köv. kommentedben korrigáltad önmagad, úgy már reális, valóban: nagyon is ragoz a japán, alapvetően agglutináló nyelv, mint a magyar, de van, amiben nem ragoznak , pl nincs személyragozás náluk, ahogy te is említed, és a jövő időt se ragozzák egyáltalán, bár mi magyarok se nagyon ugyebár, legfeljebb annyiban van némi eltérés magyar és japán jövő idő között, hogy van rá szószerkezet a magyarban: pl "meg FOGOM csinálni", stb., de itt is a ragozásunk, akárcsak a japánban, jelen idejű ("holnap megcsinálom", "most megcsinálom"), vagy van, amikor mi magyarok, főnévi igenevet alkalmazunk ilyenkor ugyebár ("meg fogom csinálni").

Konkrétumokra vágysz, tehát fentebb általánosságokat is, és néhány konkrétumot már megfogalmaztam, hogy átláthatóbb legyen a válaszom, de akkor most pár további konkrétum, kezdő nyelvtanról:

Ahogy pedzegetted az utóbbi kommentedben, nézzük meg a múltat, kezdő nyelvtan gyanánt (nem is tudok sokkal többet erről amúgy se) :

Ragoz a japán állítás és tagadás szerint, múlt és jelen szerint, valamint a három udvariassági fok szerint - ami viszonylag egyedülálló a nyelvek között (egyébként is izoláLT, elszigetelt nyelv, de NEM izoláló!).

Külföldi kezdő japántanulóknak eleinte a normál udvarias fokot tanítják, érthető okokból: a tiszteleti beszédet csak bizonyos szitukba használjuk és az az ami állítólag eléggé nehéz; a köznapi formula meg bár a szótári alak szerinti, de nyilván a kezdőket udvariasságra nevelik először, én pl még csak a normál udvarias ragozásnál tartok, eszerint mutatom azt a négy variációt a ragozás sorén, melyekkel a japán nyelvtant kezdjük tanulni (egyebek mellett) :

jelen állító: ige+MASU (példaige legyen, mondjuk, a "menni": iku -> ikimasu)

jelen tagadó: ige+MASEN (ikimasen)

múlt állító: ige+MASHITA (ikimashita)

múlt tagadó: ige + MASEN DESHITA (ikimashendeshita)

Ez viszonylag könnyű, most nem írom le a japán igék csoportjait, nem bonyolult (az egyiknél kevesebbet vágsz le a végéből, plusz IMASU, a másiknál többet vágsz el és MASU járul hozzá a jelen állító, de majd meglátod, ha te is szakkönyvből áttanulmányozod, most itt nem konkretizálom ezt), most nem szeretnék csapongani (IRU és ERU végű szótári alakok az egyik csoport, de ezek egy része a sima U végűek szerinti ragozású kivételek, tehát a másik csoport a többi U végű ige, satöbbi), tényleges kivétel ragozás tekintetében csupán a

suru - csinálni

valamint a

kuru - jönni

(a DA - DESU meg létige, copula).

A két kivétel különféle ragozásait be kell magolni, sajnos olykor magolni is muszáj, de az idegen nyelv tanulásnál ahol lehet, gyakorlatiasak legyünk inkább, magolás helyett.

Szóval a kezdő nyelvtan szerint külön ragozását megtanulod, aztán ahogy haladsz majd a japán nyelvtannal, mindenféle mondatszerkezetben, meg egyebekben, külön megtanulandó a SURU és KURU két kivételesen ragozandó ige sajátos ragozása.

Az összes többi ige meg a szabályból kikövetkeztethető, bár, mint említettem, van, ami az egyik csoportbelinek látszik, mégis a másik szerint ragozzuk (azt a 20-30 igét olvasás során megszokja az ember).

Mint látod, a kezdő nyelvtan nem vészes, de majd csak ír részletesebben egy japánból haladó, aki nyilatkozik a középszintű, és felsőfokú japán nyelvtanról...

Tudtommal vannak egészen összetett vonások is azon a fokon, főleg a tiszteleti beszéd. De állítólag nem annyira nehéz a japán nyelvtan összességében, mint a magyar nyelvtan összességében.

- RAGOK KAPCSÁN egy megjegyzés:

Van talán kb 10 rag a japánban, vagy alig több, igaz, egyenként lehet 2-3 különböző szerepük, akár a magyar ragok egy része esetén. A magyar ennél komplikáltabb ilyen téren is.