Hogyan, mi szerint haladjak az angol tanításában?

Ha semmit nem ért, akkor mindent az elejétől angol szórend stb. nyelvtani alapok amik beszédhez kell. Munkájához kellő témakör szavak és fejezések tanulása stb...

Eddig, hogy foglalkoztál vele?

Itt van neki segítség, ha te nem akarod elmagyarázni őket.

https://www.youtube.com/channel/UCEOFD4QjKFcxnvZeWk7yPKg

Kedves Kérdező, első vagyok.

Részemről nem pontoztam le senkit. Ha az én válaszom a legmagasabb pontú, még a te pipád nélkül is, az bizonyára azt hivatott jelezni, hogy a válaszom volt a leghasznosabb az összes közül, habár ezt nem túl nehéz kitalálni, mivel a százalékos mutató nem más, mint az egyes válaszok hasznosságának számszerűsítése.

Ha jobban végigolvasod a válaszokat, akkor könnyen észreveheted, hogy gyakorlatilag semmi újat nem mondtak neked.

Ezen utóbbi megállapítás jogossága egyszerűen látható, hiszen amit leírtak, az egy nyelvtanárin lévő hallgató számára triviális kell legyen.

Az én válaszomban viszont olyan utalás található, amely többletinformációt szolgáltat, legfőképp pedig egy helyes gondolatmenetre próbál rávezetni. Válaszom lepontozása nyílvánvalóan ezen tartalom felismerésének hiányát jelzi. A mögöttes tartalom felismerését elősegítendő, megkísérlem annak feltárására vezető utat megtalálni:

Látom, van még mit tanulnod jócskán, de mint tudjuk -és ahogy a mondás is igaz- "gyakorlat teszi a mestert".

Majd ha lesz mondjuk húsz-harminc év nyelvtanítási tapasztalatod, akkor rájössz, hogy a pedagógiában ez különösen igaz.

Most, hogy már ismerjük az alapgondolatokat, ill. látjuk a tapasztalatszerzés folyamatának szükségességét, az eredeti kérdésedre a választ a következmények levonásával nyerhetjük:

Mint jól ismeretes, általánosságban mind az oktatás módszertana, mind pedig a követendő tematika elég bő skálán mozoghat.

Azt is tudjuk, ennek helyes megválasztása számtalan befolyásoló tényezőtől függ, ennek ellenére sajnos a kérdésedből erre vonatkozóan nem derül ki szinte semmi.

Pedig általában elmondható, hogy az ember tárgyalásmódjának, alkalmazott módszerének a hallgatósággal való egyeztetése szükséges. Ez egy rendkívül fontos dolog, és neked most pontosan ez a feladatod tanítványoddal.

A fennt említett befolyásoló tényezők közül -a teljesség igénye nélkül- tekintsünk át néhányat! Az egész pedagógiára valójában egy nagy rendszerként kell tekintenünk. Az egyik oldalon a hallgató áll, a másik oldalon pedig az oktató. Az egész rendszer úgy működik, hogy van egy bemeneti oldala, és van egy kimeneti oldala, a rendszer belsejében pedig összehangolt munka folyik a tanítvány és a tanító között.

A rendszer akkor tud hatékonyan működni, ha a benne folyó munka a bemenethez igazodik, és a munka eredménye pedig a kimeneten jelenik meg. Nézzünk egy konkrét példát: Pista még életében nem tanult soha angol nyelvet. Szeretné, ha angol nyelven be tudna mutatkozni, tudna köszönni, és pár szót magárol mondani. Pista leírja magyarul a szöveget, majd pedig oktatói segítséggel lefordítják, megbeszélik hogy melyik mondat mit jelent. Szóban gyakorolnak, az oktató segít a helyes kiejtésben is. Mondjuk eltellik két hét, Pista naponta gyakorol, megemésztette ezt a dolgot, le tudja írni és el tudja mondani, amit akart, vagyis elérte célját.

Látjuk, milyen egyszerű példa ez, ám ennek ellenére tartalmas információk szűrhetők le belőle. A példa szerepe kettős volt: Először is rámutatott arra, hogy milyen a hallgató előképzettsége, másrészt világosan látjuk, hogy volt megfelelő célkitűzés.

Vagyis két befolyásoló tényezőhöz már el is jutottunk: Előképzettség és célkitűzés. A tapasztalat szerint mindkettő ismerete nélkülözhetetlen. Előbbi a rendszerünk bemeneteként, utóbbi pedig kimeneteként fogható fel.

Remélem, most már kezd azért körvonalazódni, hogy itt mégis miről van szó. Hogy mégjobban értsük ezt az egészet, meg kell még értenünk azt is, hogy a rendszernek sokszor több bemenete is lehet. Valójában a befolyásoló tényezőknek mintegy 70-80%-a fogható fel bemenetként.

A rendszerben alkalmazandó munkamódszer megválasztásához pedig ezen bemenő paramétereket kell megtalálnunk, és értékelnünk. Elég hosszasan ugyan, de szép folyamatosan elérünk a lényeghez, vagyis hogy a te esetedben melyek ezek a bemenő paraméterek. Ilyenek pl: mi a foglalkozása a lánynak. Ugye nem mindegy hogy ő most pl. titkárnő vagy közgazdász, mert nyílvánvalóan abba az irányba kell specifikálódni, amilyen szakterületre neki szüksége van. Ötletként mondom, hozzon a tanuló vele munkájához kapcsolódó szakkifejezéseket, mintaleveleket, és akkor lehet menni abba az irányba. Másrészt nem mindegy, hogy milyen beállítottságú, és ő milyen tanulási módszerhez szokott hozzá.

Másrészt nem mindegy, hogy tud-e esetleg más idegen nyelvet? Mert ha pl. tud, akkor célszerű az angoltanítást a másik nyelvhez kapcsolódó analógiákon át bemutatva végezni, hogy tudja kötni korábbi ismereteihez.

És még lehetne sorolni viszonylag sok ilyen bemenő paramétert, viszont most visszatérünk egy picit ennek az egész gondolatmenetnek az elejére, nevezetesen a tapasztalatszerzéshez.

Tudniillik, a vizsgált rendszer működésének jellege többféle lehet. Például működhet az egész nagyon jól, ilyenkor stabil, vagy éppen akár egy kis hiba hatására instabil lehet az egész. Amennyiben a nyelvtanulásra vonatkozó szándék és hajlandóság megvan, úgy a rendszer stabilan fog működni. Ezen belűl is azonban többféle lehet. Például tipikus, hogy az elindulás mindig egy kicsit nehezebb, aztán amikor már belelendült mindenki, akkor szépen kialakul egy állandósult, stabil állapot. Az persze jó kérdés lehet, vajon az elindulástól kezdve mennyi idő alatt alakul ki ez a stabil állapot.

Egy bizonyos: A folyamat elindításához kell legyen valamilyen kezdő munkamódszer, ami beindítja az egészet. Ezenkívül az elején kisebb-nagyobb változtatások lehetnek és bízni kell abban, hogy ez majd előbb-utóbb közelebb visz minket a stabil tanulási állapothoz, vagyis a folyamat elején ezekkel a kisebb-nagyobb változtatásokkal az egész rendszert lényegében célirányossan szabályozzuk.

Na és akkor hogy jön ide most a tapasztalat? Úgy, hogy az elején választatok egy munkamodszert önkényesen. Megnézzük ennek a rövidtávú megfelelőségét, és ha nem jó, akkor célirányosan egy picit módosítunk a munkamódszeren. Mindegyik munkamódszer után lesz egy tapasztalatod arra vonatkozóan, hogy az mennyire volt hatásos, és annak megfelelően változtattok rajta, finomhangoljátok a módszert.

Na ennyi talán elég lesz, itt bekanyarítom az írásomat. Remélem megadtam azt a kezdőlökést, és gondolatmenetet, ami majd célra vezet.