Miért baj az, ha valaki saját magáért tanul?

Több olyan hozzászólással találkoztam weboldalakon, amelyek kritizálják a kevés beszélőszámmal rendelkező nyelveket megtanuló embereket. Legjobban azokat szapulják, akik mesterséges nyelvet tanulnak meg, például az eszperantót. Ritkább esett, hogy általában minden olyasmit káromolnak, ami nem az angol nyelv.

Azt is megfigyeltem, hogy ezen emberek hozzáállása a pénzhez, a haszonhoz köthető. Ha egy nyelv tudásával nem lehet sok zsozsót leakasztani a fáról, akkor az már elítélendő, ne' adjisten üldözni való bűn.

Én több olyan emberről tudok, aki kevés beszélőszámmal rendelkező nyelvet tanult meg. Vagy esetleg eszperantóul tanult. Minden esetben saját maguknak tanulták meg a nyelvet, mert például ismerősöket akartak szerezni vagy érdekelte az adott kultúra (filmművészet, irodalom, történelem, s a többi).

Sose értettem, hogy miért ítélik el azon embereket, akik nem haszonszerzés miatt tanulnak meg valamit, mondjuk egy nyelvet, hanem pusztán hobbijuk, szabadidejük miatt. Valaki elmagyarázhatná ezen emberek lélektanát. Miért baj az, ha valaki saját magáért tanul?