Mi a véleményetek az ELTE-japán szakról?

Szerintem nem nehéz bekerülni.

A pont az nem is magas, nem is alacsony.

Mivel az egyik tárgy nyelv, azt nem nehéz összehozni közép 100%-ra. (+ nyelvvizsga, a legjobb a felsőfokú)

A másik tárgy meg adott...

Az a helyzet, hogy elvégeztem eltén a japán szakot, és most itt állok nulla tudással és lehetőségekkel. Már az elején megmondták, hogy az ELTE nem egy nyelviskola, de azt nem hittem volna, hogy három év után egy szót sem fogok tudni kinyögni japánul. Erőteljesen a filológiára hajtanak, mert meg vannak róla győződve, hogy az országnak 'kutatókra' van szüksége, akik a japán buddhista szerzetesek teaivási szokásairól írnak cikkeket. Az meg, aki azért jött ide, hogy megtanuljon egy nyelvet és aztán tolmácsként/fordítóként valami hasznosat is tudjon csinálni, az elmehet a francba... Rengeteg a felesleges tananyag, amit viszont be kell magolni, ha jó jegyet akar az ember (= elnyeri a tanári kar szimpátiáját = nem szállnak rá, nem buktatják meg, mehet Japánba stb.), csak akkor meg nincs idő és energia a nyelvtanulásra (amit saját erőből kell megoldani).

A szak haszontalansága mellett a másik legnagyobb probléma az ügyintézés. Kb. félévente kerültem abba a helyzetbe, hogy azt hittem, nem fogom tudni tovább folytatni a tanulmányaimat vagy befejezni az alapszakot 3 év alatt, mert valamit elkavartak a tanulmányi osztályon/nem tudnak meghirdetni egy órát/téves kódon hirdették meg és még egyszer el kell végezni(!) stb. Olyan is volt, hogy egy év után közölték, hogy megszűnik a minorom, és így nem tudom elvégezni --> ugrott a diploma. Mindezt egy nappal a minoros változtatási határidő előtt mondták meg. És az a 25 kredit, amit már elvégeztem belőle? Azért sem vállalnak felelősséget, és mivel mostantól kezdve nem létezik a minor, az szabad kreditnek számít, és mivel így túlfutásom van, ki kell fizetni.... 6000 ft/kredit.

Végül úgy oldódott meg a probléma, hogy egyes tanárok elvállalták, hogy INGYEN megtartják az órákat, így nem kell megszűnnie a minornak. Mint később kiderült, már évek óta nyilvánvaló volt, hogy a minor fentartására nincs pénz, de az egyetemnek az utolsó pillanatban kellett csak közölnie, hogy azért nekünk se legyen olyan könnyű. Ez nem a japán szak hibája, hanem az Elte bölcsészkaráé, de már csak ezért is megéri inkább a Károlira menni.

Az ELTE japán szakon el kell még viselni *bizonyos két tanár* sárdobálását (utálják egymást), és bele kell törődni, hogy gyakorlati tudást itt nem kapsz, viszont cserébe egyfolytában nyúznak, hogy mit akarsz majd kutatni meg publikálni. És a legnagyobb poén: annak ellenére, hogy mennyire a kutatást hangsúlyozzák, SEMMI segítséget nem kapsz, hogy hogyan is tudnál ezen az úton elindulni. Vagy egyáltalán, hogyan kell egy szakdolgozatot megírni. Még a formai követelmények sem voltak egyeztetve, aminek következtében sokak dolgozatát lehúzták a nagy semmiért.

A záróvizsga tételek csak 50% arányban fedték le a három év alatt tanultakat, a többinek úgy kellett utánanézni, és volt, amiről semmi anyag nem volt sehol, annyira abszurd téma volt. Ami a vizsgákat illeti: általános volt, hogy a tanár a vizsgára másfél órás késéssel esett be, vagy hogy a megírt dolgozatodra kapott jegyet SOHA nem tudtad meg. Az egyetemi szabályzat előírja, hogy (asszem) legalább 2 viszgaidőpontot kell biztosítani. Lusta tanár megoldása? Mindkét vizsgát ugyanarra az időpontra hirdeti meg, a Neptun elfogadja, minden rendben.

A tanári kar nagy része vegetál, ímmel-ámmal végzi a munkáját. Van pár kivétel, pl. az egyik kedves japántanárnő, aki kimerülésig hajszolja magát, és munkaidőn kívül mindenféle foglalatosságot talál ki, ahol gyakorolni lehet a nyelvet, találkozni lehet japán emberekkel stb. Ha több olyan ember lenne japán szakon, mint ő, nem lenne probléma. Így sajnos felejtős...

Ez kemény. Pontosan ezért léptem le az országból, mert ilyeneket hallottam a magyar oktatásról. Itt külföldön meg értékelni kell a tanárokat szemeszter végén, és olyanokat mond, hogy szarjuk le, ha kedveljük őt, akkor is írjuk le a hiányosságait, mert csak így tud rajta változtatni, meg a többiekkel cseszünk ki, ha nem fogalmazunk meg kritikákat stb.

Van egy ismerősöm, aki ELTE-diák volt, azonban majdnem beperelte a sulit, el is jött onnan.

Az itthon japán szakról előtte is rossz volt a véleményem, bár ez eddig persze csak feltevés volt. Azért gondoltam már régebben is, mert találtam egy weboldalt, a japanfelderito.hu-t, de csak később jöttem rá, hogy azt egyetemisták írják. A cikkek minősége nagyon alacsony. Inkább tűnik gimnazisták hobbiblogjának, mintsem szakos egyetemisták publikációs oldalának. Teljesen látszik, hogy Wikipédiáról dolgoznak, de jobb esetben is csak angolul gugliznak rá a témára. Ha pedig ritkán könyvből írnak, akkor mindig ugyanazokból, pl. Hidasi Judit igencsak kritizálható könyveinek gondolatmenetét már többször is felfedeztem. Rácsodálkozással írnak olyan dolgokról, amit valójában alapműveltségből tudni kellene. Sőt, néha olyanokat írnak, ami egy átlag japán számára valószínűleg még sértő is lenne. Már többször kellett őket kijavítanom kommentben.

Akkor sajnos ez nem csak az én sejtésem volt, hanem ez a valóság.