Hogyan tanuljon angolul, aki minden apróbb negatív dologtól "visszaesik"? (többi lent)

hagyd javítsam meg??

egyébként van, akinek jó nyelvérzéke van, és hamar megtanulj a nyelvet. én is hamar tanulok nyelvet, szerencsére. de ezt neki kellene mérlegelnie, hogy mennyire fontos, nem kell síránkozni ha nem megy valami. olyankor tartson szünetet, aztán olyan lendülettel kezdje ujra, hogy "na azért is megcsinálom". régen én is ezt csináltam néhány tantárggyal,nehezen mentek. de azért is megtanultam... persze néha mai napig valami annyira felidegesít, hogy hagyom inkább a francba :Dd de komondom, ezt neki kell éreznie, ha tényleg olyan hihetetlenül nem megy a dolog, akkor jobb más nyelvvel is próbálkozni, ami valóban érdekli, hisz valjuk be, nem nagyon érdekelheti, ha ennyire nem tudja a nyelvet. egyébként segít, ha kezdetben csak néhány dolgot tanul meg. (néhány szót, néhány szabályt, vagy egy igeidőt). persze a szókincs a legfontosabb a nyelvben, a szabályok nem olyan egetrengetőek, egyszer jól meg kell tanulni, meg kell érteni és annyi. én most vizsgázom belőle felsőfokon, de közben nekikezdtem a német nyelvnek is. a német nyelv szörnyű-számomra- szóval azt hiszem abba is hagyom, és talán egy kis laza olaszt viszek az életembe :DD Sok sikert hozzá!

Sajnos a második válaszolónak igaza van.

Az, hogy az illetőnek "tudnia kellene angolul" azt jelenti, hogy a munkájához/diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsgát tennie belőle?

Nekem is van egy ismerősöm, akinek sokat próbálok segíteni, de egyszerűen nem megy. Mert nem is akarja, hogy menjen; maximalista, egy lehagyott névelőtől forr a feje, mert "muszáj elsőre tökéletesnek lennie", holott az élete többi területén is komoly hiányosságokat szenved. Az önbizalomhiánya és a jelenlegi hozzáállása miatt kétlem, hogy sikerül messzire jutnia a céljaival. Hiába igyekszem pozitívan megerősíteni, felidegesíti magát a legkisebb dolgokon, s ez még inkább visszafogja benne. Aztán két óra (magának okozott) szenvedés után összecsapja, hogy "kész, ez neki soha nem fog menni".

Esetleg ez az ember, akiről beszélsz, nem küzd valamiféle tanulási nehézséggel (részképesség zavarral)? Ezt mindenféle rosszindulat nélkül mondom. A barátomnál, akinek segíteni próbálok, egyre erősebb a diszlexia/diszgráfia gyanúja, a tanárai szemében is. Ilyen jellegű problémával jelentősen nehezebb lesz a hozzáállását pozitív irányba tornázni.

Kényszerből ráadásul nem lehet megtanulni nyelvet tanulni, főleg, ha valakinek eleve problémái vannak, egyszerűbb dolgokkal is.

Csak azt tudom javasolni, hogy igyekezz benne a jó élményeit megerősíteni, különösen élőbeszédben. Az írásbeli részhez már jobban kell a nyelvtan. Ha valami nem megy és nem érti meg (vagy nem is akarja megérteni), hogy miért nem megy, csak további bosszúságot fog okozni vele saját magának és annak is, aki próbál neki segíteni. Próbáld meg ösztökélni, hogy mindennapi kommunikációban alkalmazza a nyelvet, ne pedig tankönyvek fölött üljön egyedül. Esetleg a hétköznapi környezetében is véletlenszerű alkalmakkor próbálja meg végiggondolni, hogy az őt körülvevő tárgyakat hogy hívják angolul.