Miért mondja mindenki, hogy az angol az milyen könnyű?

Az egy dolog, hogy tényleg nagyon könnyű elkezdeni, de szerintem fokozatosan nehezedik, felsőfok környékén meg az iszonyatosan sok szó miatt szinte vért kell izzadni.

Angol szakos vagyok egyetemen, már jó ideje tanulok angolt, és lám, mai napig tudnak elém tenni olyan szövegeket, hogy éppen csak ki tudom találni, miről van szó benne, nemhogy megértsem!

Beszélek mellette franciául, kínaiul, japánul, oroszul, és ezek mellett is, szerintem az angol egyáltalán nem könnyű, és nem szegényebb, mint más nyelvek. (Nyilván a kiejtése a kínaival, a nyelvtana a japánval, ragozása az oroszéval összehasonlíthatatlan, és ettől még nem könnyű) De szókincsben például nagyon ott van, igeidőkben is az egyik legdurvább nyelv. (Meg mint például a spanyol, arról sem értem, ki terjesztette el, hogy könnyű, mert az igeragozás olyan meglepetéseket tartogat, hogy ihajcsuhajja!, plusz a múlt idők, stb.)

A szép angol kiejtést is nehéz reprodukálni.

Azok mondják, hogy könnyű, akik csak úgy belekalámoltak, és nem jutottak el a nehezebb dolgokig?

Ez is fura nekem, mert a past simple↔present perfect közötti különbség általános iskolás tananyag, az pedig már olyan dolog, amiről könyveket lehetne írni.

Meg ilyeneket hallottam még, hogy kötött szórendje van, ezért egyszerű. Hát ezt is meg lehet cáfolni, mert ott vannak az elképesztően hosszú, vessző nélküli, mindenféle kötőszavakkal, present/past participle-ökkel kapcsolt többszörösen összetettmondatok, amikbe nagyon könnyű belegabalyodni, hiába tudom, hogy alany-állítmány-tárgy, semmit nem tudok vele kezdeni.