Aki tud angolul és franciául! Mennyi a hasonlóság a két nyelv között? Mind nyelvtanilag, mind szókincsileg?

Ég és föld, elhiheted!

Hiszen az eredetük sem ugyanaz, nincs hasonlítási alap.

"Szóval ha jól tudsz angolul és franciából vannak alapjaid, akkor egy francia könyvet simán megértesz!!!"

Pov' con, si c'était vrai, je caracolerais avec mon savoir en anglais depuis belles lurettes partout, où je ne suis qu'une déplorable ignorante malgré mon français plus qu'acceptable !

Nem sok. Angolból felsőfokon vagyok plusz spanyolból is ahhoz közelítik, de lópikulát sem értettem abból, amit Julianna írt. Mikor franciául hallgatok valamit, néha egy-egy szót véletlenül elkapok, de ez nem sok.

A nyelvtanról nem tudok nyilatkozni, mivel nem ismerem a francia nyelvtant.

Nem hasonlítanak, sem nyelvtanban, sem másban. A francia nyelvtan sokkal bonyolultabb, és rossz kiindulópont, ha úgy próbálsz franciául tanulni, hogy az angolt veszed alapul. Annak idején én is a hasonlóságokat keresgettem, próbáltam az alapján mondatokat alkotni franciául, de beláttam, hogy ez nem fog működni.

Előfordulnak egyébként hasonló szavak, latin eredetű szavak főleg, amik az angol nyelvbe is beleivódtak. De ez kb. épp akkora hasonlóság, mintha a magyarral akarnád összevetni a franciát.

Ez attól függ, milyen mértékű hasonlóságot nevezünk hasonlónak. Az arabbal összevetve például a nyelvtan és a szókincs is igen nagy mértékben hasonló. Eleve az angol szavak valami 30 valahány %-a francia eredetű, bár ezek általában nem a legegyszerűbb, leghétköznapibb szavak.

Nyelvtanulás közben fog segítséget jelenteni, ha ismeri már valaki a másik nyelvet, de azért nem egetverő a könnyebbség, mint amikor mondjuk egy franciául tudó olaszul tanul.

De azért ha egy magyar nyelvtanuló már tudja az egyiket, neki sokat jelenthet, ha nem kell sokat magyarázni olyan alapkoncepciókat, minthogy például egynél nagyobb szám után többes számot használunk, vagy hogy segédige+igenév segítségével képzünk igeidőket, vagy hogy igenevek segítségével mondatot lehet rövidíteni. Pl. azt, hogy "mondtam, hogy menj el" franciául és angolul is kb. úgy mondják, hogy "én mondtam neked elmenni".

Szóval azért annak ellenére, amit az előttem szólók összehordtak, van sok hasonlóság. Pláne egy nem indoeurópai nyelv szemszögéből nézve.

Nos, amikor én elkezdtem franciát tanulni, az angol tudásom rengeteget segített, például könnyebb volt a mondatokat összerakni.

Magyarul teljesen más logikával szerkesztünk mondatot, mint angolul vagy franciául, és ebből a szempontból a két nyelv hasonló: Mindkettőben van egy bizonyos sorrend, amit követned kell, ha állítasz, ha felszólítasz, ha kérdezel.

Na igen ám, de ez például nekem akkor jelentett gondot a franciában, amikor már kimondtam az alanyt és az állítmányt is, viszont tárgyat nem akartam ismételni, ám a névmásnak szépen be kellett volna csusszannia a kettő közé, nem mint angolul odavágni a végére egy „it”-et :)

(Do you like chocolate? — Yes, I love IT.

Tu aimes le chocolat? — Oui, je L'aime.)

A participe passét és présent-t nem is kellett magyarázni, azonnal tudtam, miről van szó:

I've seen Peter entering the cinema.

J'ai vu Pierre entrant le cinéma.

Arról nem is beszélve, hogy az angolban is a birtoklás igéjét + az ige egy múlt idejű alakját használva összeillesztve fejezünk ki múlt időt.

have + Past Patriciple

avoir + Participe Passé

Franciában még az is nehezíti a témát, hogy tárgy nélküli igékkel a létige kapcsolódik össze (être), de ez igazából logikus dolog. (Ja, meg persze másképp használják ezt az igeidőt a két nyelvben)

A Plus-que-Parfait tök ugyan az, mint a Past Perfect.

Passzív szerkezet tök ugyan az.

Imparfait nagyon hasonlít a Past Continuousra.

Azonban sokszor olyat akartam létrehozni a franciában, amik ott lehetetlenek, míg az angolban simán működik.

I want you to be my friend. (tök alap mondat, viszont ehhez a franciában már ismerni kell a kötőmódot)

*Je te voudrais qu'être mon ami. (a csillag azt jelenti, ez nem létező forma)

Je voudrais que tu sois mon ami.

(viszont ez angolul is jó, hiszen ott is van kötőmód: I want that you be my friend.)

Kiejtésük, na az tényleg ég és föld :) Míg a franciában egy ártatlan „a” betű önállóan mindig rövid [ɐ] hang, az angolban akármi lehet [æ], [eɪ], [ɑː], [ə], meg még tudom is én mi :)

Megjegyezném, a francia kiejtésben szerintem több a logika, mint az angolban. Meg lehet tanulni, hogy egyes betűkapcsolatok hogy ejtünk, míg az angolban sokszor ugye lehetetlen kikövetkeztetni. Na de a francia liaison meg a „h” betűk is tartogatnak meglepetéseket ;)

Nagyon nehéz eleinte megszokni, hogy a melléknevek csak a főnév után jönnek, és még az is külön nehéz, hogy sok melléknév mégis elé áll. Vannak speciálisok, akik előtte és utána állva mást-mást jelentenek. :)

Szinten nehéz megszokni, hogy a franciában CSOMÓSZOR egyeztetni kell nemben, számban, és azt is tudni kell, mikor tilos :)

A francia hozzászoktat, hogy egy csomó szó jó, ami az angolban is létezik, így aztán elkezdesz az angol szókincsedből táplálkozni, amibe néha bele lehet ám fulladni :)

Végeredményben, nekem elsőre a francia olyannak tűnt, mint egy sokkal komplexebb angol :D Viszont egy idő után muszáj a kettőt elkülöníteni egymástól, mert sok minden nem fedi le így egymást.

Alapvetően nincs nagy hasonlóság; a francia latin eredetű, az angol pedig germán. Az viszont tény és való, hogy vannak olyan nyelvtani struktúrák, mint például függőbeszéd/passzív szerkezet/néhány igeidő, amelyekben találni hasonló logikát. Plusz, vannak olyan szavak/kifejezések, amiket mindkettő egy "gyökérből" vett át, így nagyon hasonlóak, az egyikből megérted a másikat is, rájössz vagy épp hasonló logikán alapul. Pl.:

- discipline (fegyelem) - ez mindkettőnél ugyanúgy van írva is/nagyjából ejtve is

- expérience és experience

- apparence és appearance

- établissement és establishment

- obéir és obey

- compréhension és comprehension

- collectivité és collectivity

- prendre une décision és make a decision

stb....

De alapjába véve nem hasonlóak annyira.

Ja és természetesen a kiejtésük többnyire ég és föld.

#9 voltam