Franciában mikben tér el a hétköznapi nyelv attól, amit mi tanulunk itthon a tankönyvekből?

Én nem tanulok franciául, nem is beszélem, de azt megmondhatom neked, hogy ez minden nyelvben így van.

Nyelvórákon a helyes, hivatalos nyelvet tanítják, amit meg az anyanyelvi beszélő kijavít, az az élőbeszéd, a hétköznapi beszéd. Nyelvvizsgán ha azt használod akkor levonnak érte pontot, vagy legalábbis úgy számolják mintha nem tudnád a megfelelő szót.

Előbb szerezd meg a nyelvvizsgát, vagy érettségit, aztán ha már nem kívánsz több nyelvtudást igazoló papírt szerezni, akkor elkezdhetsz youtube-ot nézni, sorozatokat, filmeket, és neten is vannak nyelvtanulós oldalak, ahol anyanyelvi beszélőkkel beszélhetsz. Akkor el tudod tanulni a hétköznapi nyelvhasználatot.

De nyelvvizsgán azt nézik, amit a nyelvórán tanulsz.

Ez kb olyan hogy magyarban például valaki azt mondja hogy menjé' má', azt nem úgy fogod leírni, hanem hogy menjél már (jó esetben).

Lehet hogy béna példa, de azért remélem érthető.

Erre a kérdésre egész egyszerűen lehetetlen válaszolni, annyi ilyen kifejezés és szó van, amit másképp használ a hétköznapi nyelv, mint a "hivatalos".

Ha konkrét példát mondsz vsgy kérdezel, arra tudok válaszolni de itt nincs hely ezeknek a felsorolására, és nem is jut ilyesmi az ember eszébe, hacsak nem látja-hallja a dolgokat.

Nekem az apporter/amener - emporter/emmener példája jut eszembe.

Magyarországon (legalább is az én volt gimimben) szabályként tanítják, hogy az apporter/emporter igéket tárgyakkal, élettelen dolgokkal használod, míg az amener/emener igéket élőlényekkel (ember, állat) és járművekkel.

A franciák szinte mindig az amener -t használják. Eleinte kijavítottam őket, de utána rájöttem, hogy köznyelv/élő nyelv.

Ugyanakkor ez a példa éppen valóban úgy helyes ahogy a magyaroknak tanítják.

[link]

Szembetűnőnek számít például a "ne" elhagyása tagadásnál, főleg szóban vagy írásbeli "baráti" beszélgetésben.

Más nem jut eszembe kapásból nekem sem.

"az apporter/emporter igéket tárgyakkal, élettelen dolgokkal használod, míg az amener/emener igéket élőlényekkel (ember, állat) és járművekkel.

A franciák szinte mindig az amener -t használják"

Hát... Igen is meg nem is. (De "emener" nem létezik, csak "emmener".)

Az emporter-t még csak-csak keverik (que le diable t'emporte!), de olyasmit soha nem mondanak, hogy j’amène le vin, vagy viens, je t'emporte. Itt "bel et bien" j'apporte le vin, és viens, je t'emmène!

Úgyhogy ez is, mint sok minden egyéb dolog is, mondat és kifejezésfüggő.

A "ne...pas-nál valóban sokszor elsiklik a "ne" közvetlen beszélgetésben, a költők viszont előszeretettel hagyják ki a "pas"-t.

A magyaroknak az igéhez kapcsolódó "en"-ekkel gyűlik meg a bajuk, mert ahogy ez a kis szócska odakerül, az ige már egészan mást fog jelenteni. T'en fais pas - ne félj, je ne t'en veux pas - nem haragszom rád - például.