Annak, aki nyelvtanban jobb, melyik nyelvet "könnyebb" felnőttként, itthon, önállóan elsajátítania: olaszt vagy franciát?

Mivel a két nyelv nagyon hasonló, ezért szerintem teljesen mindegy. A francia (tapasztalatból mondom) kicsit nehezebb az elején, mert nagyon fura (de nem nehéz) a sok kiejtési szabály. Az olaszban nagyjából annyi a "különlegesség" a kiejtésben, hogy a "gli"-t "j"-nek ejted, a "gn"-t "ny"-nek, a "ci"-t "csi"-nek, és a "cia"-t "csá"-nak. Ezzel a tudással az olasz szavak 80%-át ki tudnád helyesen olvasni (a többi pedig második nekifutásra sikerülne). A francia más. Nehezebb összerakni, hogy ez meg az a mondat hogy fog hangzani kiejtésben, és pont ezért a hallás utáni szövegértés nehézkes szokott lenni. De ha egyszer rááll az agyad, szempillantásra megértesz mindent. Én is a nyelvtanban vagyok jobb, csak úgy mint te, viszont nekem angol felsőfok mellé van egy német felső és egy orosz középfokom (idén kezdtem az egyetemet szóval ez jó kiindulási alap volt), számomra a francia szimpatikusabb. Mivel -ismétlem- nagyon hasonló a két nyelv (hiszen testvérek), ezért teljesen mindegy, melyiket kezded. Nem olyan a szituáció, mintha a japán és az óhéber közül akarnál választani. Ha az egyiket jól megtanulod, utána a másik 2-3 hónap alatt megtanulható azonos szintre (tapasztalat). Én az olasszal kezdtem, de nem tetszett, ezért a franciát folytattam, és imádom :) Azt hallottam, hogy az olaszban több a rendhagyó szó, viszont erről nem tudom, hogy igaz-e. Az mindenesetre igaz, hogy az olasz könnyű kiejtése nagy hátrány lehet, ugyanis ha hallasz egy mondatot, sokszor nem tudod eldönteni, hogy ez hány szóból is állhatott, ugyanis annyira egyszerű a kiejtés, hogy néha eldönthetetlen a szavak eleje és vége [pl. a "l'appuntamento" (randevú/találka) szóba bele lehet hallani extra szavakat pl. "la punta mento" (állcsúcs)]. A francia más. Ott összefolyik minden egy magánhangzókkal és hörgő R-ekkel teli mondatba, de ha gyakorolod eleget, akkor könnyen meg tudsz érteni mindent.

Ha megy az angol, ajánlom figyelmedbe a duolingo-t (tök ingyenes), ott mindkét nyelvet megtanulhatod (és sok másikat is), akár egyszerre is. Én ott kezdtem a franciát, 1 hónap alatt befejeztem a tanfolyamot (olyan tempóban haladsz ahogy te akarsz), és egy stabil A2 vagy egy gyenge B1 szintre kerültem, ahonnan már csak gyakorolgatnom kell, ugyanis kb. az egész nyelvtant belenyomta az agyamba. Hajrá :)

Ezzel nem teljesen értek egyet, ugyanis az olaszban pont az a nehéz, hogy annyira könnyű a kiejtése, hogy nem tudod megkülönböztetni egymástól a szavakat, nem tudod őket elhatárolni egymástól. Mondjuk az orosz "kszazsálényiju" szót nem tudod félrehallani, de egy olasz szót könnyű nagyon. Mondjuk (nagyon primitív példa) ha valaki nem ismeri azt a szót, hogy "allora" (=tehát), de ismeri az "a" prepozíciót, akkor simán félrehallhatja "al lora"-nak, vagy a "tramonto davanto albergo"-t "tra monto da vanto al bergo"-nak, aminek teljesen más jelentése van. Én például olyan vagyok, hogy ha meghallok egy idegen szót, ami hasonlít egy másik nyelv egyik szavára, akkor egyből arra asszociálok. Ha tudom, hogy németül a "Berg" a hegyet jelenti, és tudom, hogy az olasz "a" jelen esetben a -ba/-be jelölése, akkor az "al bergo"-ra azt fogom hinni, hogy azt jelenti, hogy "a hegyekbe", pedig az "albergo" jelentése hotel.

Nem mondom, hogy a francia könnyebb, sőt. Tudni, hogy a 'zsö e' úgy van leírva, hogy 'je hais', és egy 'zsö e'-t kihallani egy anyanyelvi francia beszédéből, igazán figyelemre méltó teljesítmény. Az a baj, hogy túl sok az azonos alakú szó, aminek teljesen más a jelentése, és sajnos nem olyan szavakról van szó, mint mondjuk 'takaró' és 'lámpabúra', hanem komoly nyelvtani bázisokról (sokan pl. nem halják a tu as és a tu es között a különbséget, pláne, ha a köznyelvi franciát hallja az ember, amikor is t'as' és t'es-t használnak). Mindenesetre egyik nyelv beszédének megértése sem könnyű, csak mindkettőnek más a nehézsége.