Nektek mi hozza meg a kedveteket a nyelvtanuláshoz és mi veszi el? (nyelvvizsgán, diplomán, sulin kívűl)

Leginkább a kudarc és az unalmasság ami elveszi az ember kedvét. Belém 15 évig sulykolták(iskolában), hogy nincs nyelvérzékem, ezért ez idő alatt egyetlen nyelvből sem sikerült középfokot elérnem.

Suliból kikerülve könyveket olvastam, filmeket néztem, jóformán nem is tanultam csak angolul szórakoztam, így 4 év alatt minden erőlködés nélkül összejött egy angol felsőfok(C1), majd egy kis tanulással a C2-es szint. Pár éve animéket is nézek és néha már annak ellenére is észreveszem, hogy el van írva a felirat, hogy nem tanultam japánul, de ha ennyire megragad akkor érdemes lehet nekiállni tanulni és elhagyni a feliratot.

Összegezve a különböző nyelveknél nekem ezek hozták meg a kedvem:

Angol(C2) - eredetiben megérstem a filmeket

Orosz(B2) - eredetiben el tudjak olvasni pár regényt

Japán - eredetiben megértsem az animéket, és úgy veszem észre, hogy magyar embernek elég könnyen megy a kiejtése

Spanyol(C1) - angol után nagyon könnyű volt, kiejtésben nincsenek csavarok(írott szövegből egyből kitalálható)

Német - kedves a tanár és cég fizeti, bár elég ronda nyelv így vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban

Ez eléggé eltér a témától, de teljesen nevetséges, hogy ha Angliából megrendelek egy idegennyelvű regényt és postaköltséget is fizetek még mindig 2-3 ezerrel olcsóbban jövök ki, mintha magyarul vettem volna meg a sarki könyvesboltban.

Motiváció:

- Nyaralás során a helyi nyelv használata.

- Versenyképességem megtartása és növelése a munkaerőpiacon.

- Nemzetközi cégnél mélyebb kapcsolatok kiépítése az adott ország kollégáival - a saját nyelvükön.

"Kedvszegő"

- Talán egytlen dolog: Nagyon nehéz több nyelvet folyamatoan szinten tartani és még fejlődni is.

Kommnet:

- Szerintem az Angol-Német-Orosz a mesterhármas Európában. (Le a kalappal az előző hozzászóló előtt, aki emellé még a spanyolt is berakta!)Én Angol (C1), Német (B2) és Olasz (B2) nyelveket használom. A negyedik és utolsó nyelvként a franciát kezdtem el (B1) e ez még nem alkalmas tárgyalások, megbeszélések lefolytatásához.

meghozza a kedvemet: ha az angol nyelvű filmeket majdnem 100%-osan értem és csak néhány ismeretlen szó,kifejezés van,na akkor nekiállok tanulni:)ugyanez van ha angol cikket olvasok

elveszi a kedvemet:ha semmit nem értek szinte a filmből(mert pl az amerikai filmek jól érthetőek,de az brit tájszólásos filmek nagyon nem),nem tudok egy értelmes mondatot kinyögni

Engem az lelkesit be a legjobban, ha minel hamarabb "betesztelhetem" a nyelvtudasomat anyanyelvi kornyezetben. Tanartol nagyon jol esik a dicseret es a folyamatos biztatas.

Iskolas eveimbem folyamatosan csak negativ kritikat kaptam angolbol es spanyolbol is, ennek megfeleloen mindkettot utaltam is. Szerencsemre angolbol talaltam egy nagyon kedves tanarnot, spanyolbol pedig sok ujjonnan megismert spanyol anyanyelvu baratom osztonzott, igy mindket nyelvbol megcsinaltam mar azota a felsofokot is.

Neha meg eszembe jut, hogyha a regi rosszindulatu tanaraimmal talalkoznek biztos nem hinnek el, hogy sikerult, pedig csak a megfelelo motivacio hianyzott.

Kinait is tanultam masfel evig, az eleje egeszen jol ment, de aztan tanarcsere utan egy kifejezetten kritikus tanarunk lett, aki sajnos egy idore elvette az onbizalmam es a kedvem, de gondolkdok rajta, hogy folytassam masokkal.

Most olaszt tanulok, az a spanyol miatt konnyen megy, a kezdeti sikerelmeny pedig lelkesit.

Osszefoglalva szerintem sok mulik a tanaron, mert ha folyamatosan biztat, akkor az ember konnyen tuljut a holtpontokon. Ezenkivul nagy elmeny egy idegen kornyezetben, vagy idegennyelvu emberek kozott az o nyelvukon tarsalogni es ez sok pozitiv visszajelzest adhat. :)