Utálok fordítani, nagy gond?! (angol)

Ha átállt az agyad arra, hogy azon a nyelven gondolkozz, amelyiken éppen beszélsz, akkor felesleges erőltetni.

Hála az égnek, én szerencsés voltam, az angol tanárnénim tényleg megértette, hogy értem, amit mondok, de nem tudom magyarul megfogalmazni. Pont a minap kérdezte meg tőlem valaki, hogy mit jelent a people pleaser, és csak nagyjából körbeírni tudtam, nem tudom, hogy van-e rá magyar szó.

Az egynyelvű vizsga ma már alap. Nemzetközileg csak azt fogadják el, és nagyon helyesen. (Itthon ezt csak a Rigó utca nem hajlandó tudomásul venni, de annak a vizsgáját nem is fogadják el külföldön, - és nagyon helyesen.)

A dolognak egészen egyszerű okai vannak.

Először is, a vizsga erőteljesen a nyelv természetes és "anyanyelvszerű" használatát kell, hogy vizsgálja. A rutint, ahogy a vizsgázó a nyelv saját rendszerén belül mozog. Nem azt, hogyan fordít szótárból és gépiesen, hanem azt, ahogyan spontán reagál a nyelv megfelelő kifejezőeszközeivel a szintnek megfelelően. Vagyis nem makogva, először anyanyelven kitalálva majd szavanként lefordítva... Hogyan érti meg a vizsga kérdéseit is a célnyelven. Mert igen, már a kérdést illetve feladatot megérteni, helyesen értelmezni is a jól összeállított nyelvvizsga része.

A fordítás (és tolmácsolás) egy külön önálló szakma, amit felsőfok után tanuljon az ember, de akkor már rendesen csinálni. Először is, ehhez mindkét nyelven igen választékos szókincs és gazdag nyelvi eszközök használata szükséges. Aki ilyesmit akar csinálni, szinte nyelvész és irodalmár kell hogy legyen hozzá egy személyben. Ezzel szemben a középfokú -- és középszerű, iskolai stílusú, szótárízű -- fordítgatásoknak sok gyakorlati haszna, üzleti értéke nincs, maximum egy érdekes gyakorlat saját magunknak. Ezért viszont, ezt vizsgálni célszerűtlen és szakmaiatlan.

Egy másik fontos szempont, hogy a nyelvvizsga CSAK A VIZSGÁLT NYELVEN birtokolt készségektől függhet. A kétnyelvű vizsga ezt nem garantálja. Ismeretesek olyan esetek, hogy a magyar anyanyelvűek külföldön nem tudták megszerezni a magyar (mint idegen nyelv) vizsgát, mert a vizsgakérdéseket nem értették az ott használt nyelven. Az ilyen abszurd helyzetet (de persze a kevésbé extrém torzításokat is) mindenképp ki kell szűrnie a vizsgának. És a dolog fordítva is igaz: a kétnyelvű vizsgán jogtalan előnnyel indulnak, azok, akik az anyanyelv (illetve ismertként feltételezett, a vizsgán használt nyelv) kifejezőeszközeit jobban alkalmazzák.