Mennyire veszitek figyelembe a nyelvtanár kiválasztásakor, hogy a tanár élt-e az adott országban?

Beszélni a nyelvet és tanítani tudni egy nyelvet nem teljesen ugyanaz a késség.

Bár egy kint lét sokat tud segíteni nyelvi ismeretek terén nem feltétlenül szükséges mindenhez.

Ha tényleg fel tudnám mérni a nyelvi tudását, akkor attól tanulnék, aki jobban ért a nyelvhez (nyelvtanhoz), nem aki tovább volt kint.

Én nekem japánból volt olyan tanárom, aki biztos nagyon jól beszélte a nyelvet (volt is kint), de tanítani én jobban tudtam volna nála, mert annyira nem volt képben a nyelv rendszerszerű felépítésében.

Én a tanárokat, akiket megválogattam magamnak, azok mind éltek kint vagy akár ott is nőttek fel. Aztán az élet összehozott eggyel, akit nem én választottam és nem is élt kint. Hát ég és föld volt a különbség, bár a ebbe a tanár oktatói képességei is belejátszottak. Volt olyan is, aki nagyon jó tanár volt, de nem élt kint, vele gond nem volt, de sokszor előfordult, hogy megkérdezte egy-egy esetnél azt a tanárt, aki sokat élt kint.

Szóval szerintem ha alap vagy középfok a szint, akkor legyen az elsődleges a tanár kvalitása, de ha komolyabban szeretnél foglalkozni, akkor mindenképp egy olyat, aki sokat élt kint.

Diplomás nyelvtanár elvileg felsőfokig (C1) kell, hogy tudja vállalni a felkészítést nyelvvizsgára. Aki "csak" felsőfokúzni akar, azt bármilyen diplomás nyelvtanár fel kell, hogy tudja készíteni.

Ha én elkezdenék tanulni egy új nyelvet, nem számítana, hogy a tanár élt-e kint vagy nem. Vagy ha valamilyen nyelvből középfok környéki ismereteimet akarnám felfrissíteni, akkor se számítana nekem, élt-e kint az illető.

De tényleg más tudni egy nyelvet anyanyelvi szinten, és más tanítani tudni. Akik felsőfokon vannak az adott nyelvből, azoknak lehet érdemes pl. anyanyelvi tanárral folytatniuk.