A japán nyelvben is van szenvedő szerkezet, meg feltételes mondatpárok?

Szenvedő szerkezet van, de kicsit bővebb a jelentés tartomány. Sokkal jobban benne van az a többletjelentés, hogy "én ezt elszenvedtem".

Olyan mondatok is szenvedőben vannak, amik más nyelvben (legalábbis általam ismertben) nem: pl.: "rám esett az eső" (ami ni furareta) itt a furu (esik)-nem is tárgyas ige, ezért elméletileg nem is lenne értelme a szenvedő szerkezetnek, de mivel ez számomra rossz volt, ezért mégis.

Feltételes mondatpárok is vannak. Alapvetően a "to", mint természetes következmények, ba és tara, mint valódi feltételes mód (köznyelvben ez a kettő nem nagyon különül el) és "nara", mint "ha ezt veszük számban". [ezek persze nagyon pontatlan magyarázatok]

Egy nagyon jellemző feltételes mód a "yaranakereba naranai" és hasonló konstrukciók (yaranaito dame, yaranakute wa ikenai stb), amik szószerint annyit jelentenek "Ha nem csinálom meg, akkor az úgy nem megy", azaz "meg kell csinálnom", ezeket gyakran csak yaranaito, yaranakereba-ra rövidítik ("Ha nem csinálom meg") jelentés változás nélkül.

Ha még érdekel bármi más, akkor nyugodtan kérdezz.

De ugye elsősorban írásban használatos?

(a passzív)

Nekem egyszer valaki azt magyarázta, hogy a múlt- és jelenidejű feltételes mondat között csak a főmondati igeidő a különbség, a feltételt megjelölő mondatrészt ugyanúgy "moshi"-val kezdik és a nyelvtana nem változik.

Tehát hogy "Ha esne az eső nem kirándulnék." és hogy "Ha esett volna az eső, nem kirándultam volna." között csak annyi a különbség, hogy a "kirándulni" múlt időben van-e.

(Úgy rémlik, hogy aki ezt állította, maga is japán volt...)