A román nyelv körülbelül olyan nehézségű, mint a többi újlatin (olasz, francia, spanyol, portugál) nyelv?

Az igerendszer nem bonyolultabb, az biztos. Talán picivel egyszerűbb a többi újlatin nyelvhez képet (igeidők, ragok). (Kb. ugyanazok az igeidők, mint a többi újlatin nyelvben, kijelentő módban a többi újlatin nyelvhez képest eggyel kevesebb igeidő van, kötőmódban csak két igeidő van a románban, a többi újlatin nyelvben általában több, bár ott se használják mindig mindet.)

A névszóragozás talán kicsit bonyolultabb, mert vannak esetek, de hogy ez mennyire jelent nehézséget, azt nem tudom.

A román kiejtés viszont egy magyar anyanyelvű számára eléggé könnyű, csak egy i-ü-szerű hang van, aminek pontos kiejtése nehézséget okozhat.

A szókincsben akad néhány (nem sok) szó, ami hasonló a magyarhoz (de a többi újlatin nyelvhez nem).

Nagy mélységeiben nem ismerem a román nyelvtant, de kb. hasonló nehézségű lehet, mint a többi újlatin nyelvvé. A többiről is mindig megoszlanak a vélemények, hogy pl. az olasz vagy a spanyol a könnyebb-e, vagy pl. az olasz vagy a francia, mindenki máshogy gondolja.

Még nehézséget okozhat kezdetekben, hogy a románban a névelő a főnév végén áll.

"az oláhok az állami és egyházi élet szókincsét csaknem teljesen a délszlávoktól vették át, emellett azonban a mindennapi élet szókészlete is hatalmasan gyarapodott különösen bolgár elemekkel. Annak, aki a nyugati

román nyelveket ismeri, éppen a román-oláh nyelv rengeteg

szláv szavának megtanulása okozza a legnagyobb nehézséget. Ezenkívül nagy számban találunk a románban magyar, görög, török, szász és rutén szavakat is, melyek mindmegannyi különbséget jelentenek a román nyelv és a nyugati újlatin nyelvek szókincse között. Cihac etimológiai szótára szerint számítva a szláv eredetű szavak statisztikai arányát, kiderül, hogy ezek a teljes szóanyag 41 százalékát teszik, míg a latin elemek csak 20 százalékát. Látható ebből, hogy az oláh nyelvre gyakorolt szláv hatás jóval nagyobb és többrétű, mint a nyugati román nyelvekben tapasztalható germán befolyás. A szláv források nemcsak a szókészletet gazdagították, hanem az oláh alaktant és frazeológiát is, feltűnően nagy mértékben pedig a személynév- és helynévkészletet." olvasható a az Erdélyi Adatbankban, tanulmány

Néhány példát idézhetek a mondottak szemléltetésére: A

»szentlélek« neve Duhul Sfânt (franciául: Saint-Esprit), mind a duh, mind pedig a sfânt szó szláv eredetű: vlădică »püspök«, popă »pap«, rai »paradicsom«, iad »pokol«, molitvă »imádság«, duhovnik ó»lelkész«; egyéb, nem egyházi vonatkozású szavak: prieten »barát«, pravilă »törvény«, grije »gond, figyelem«, grozav »kegyetlen«, bogat »gazdag«, bolnav »beteg«, glumă »tréfa«, odihnă »nyugalom«,

stb., stb. Érdekes, hogy a balkáni latin műveltség egyes elemeit a pásztorkodó vlahok minden valószínűség szerint csak délszláv közvetítéssel ismerték meg. Szláv közvetítésű a »pünkösd« neve: Rusalii, a colindă (a latin calendae szláv közvetítéssel), sőt a »halom, sánc« jelentésű troian, amely pedig Traianus császár nevét örökíti meg szlávos hangalakban, sem közvetlen római örökség. A vlaho-szláv kapcsolatok történetéhez és azoknak hipotézisektől

mentes megértéséhez éppúgy a balkánfélszigeti görög-keleti,

bizantino-szláv kulturkör szolgáltatja a megfelelő történeti keretet, mint az albán-vlah etnikai és nyelvi összefüggések tudományos értelmezéséhez. Az a közös szláv eredetű szókincs és egyéb hatás, amely a románság mindnégy ágazatának (északi, arumun, megleni és isztriai vlah) nyelvében feltalálható, az északi ágazatba is a még

közös balkánfélszigeti őshazában került be abban a korban, amikor a négy ágazat még nem különült el földrajzilag egymástól. Hasonlóképpen gondolkozik Friedwagner német tudós is, aki a vlahoszláv kapcsolatok összefoglaló szemléletének alapján vonja le ezt a következtetést: »auch fürs Dacorumänische [ist] schon vom Standpunkte

des Slavischen aus eine süddanubianische Periode in Mittelalter anzunehmen« (I. h. 659. l.).