Japánban mikor használjunk desu-t és mikor imasu-t?

Igazából a kettő jelentése teljesen más.

Értem én, hogy ha magyarra fordítjuk, akkor legtöbb esetben lenni-ra vagy "to be"-re fordítjuk

Watashi wa gakusei desu.

Diák vagyok.

Koko ni imasu.

Itt vagyok.

De ez azért van, mert a kettő az angolban és a magyarban egy igében egyesül, de valójában itt két jelentősen eltérő használatáról van szó a létigének.

Az első a valódi létezésnek a kifejezése, hogy vagyok és élek. Ezt a japánban imasu fejezi ki.

Gakkou ni imasu. - Az iskolában vagyok.

Kare wa imasen. - Nincsen (itt). [Pl. ha egy házba bemész és nem látod ott]

Ne felejsd el, hogy imasu csak "mozgó" dolgokra használják (általában emberek és pár mozgó dolog, mint pl. mozgásban lévő autó vagy repülögépet kell ez alatt érteni), míg minden másra az arimasu-t használják.

Mivel létezést fejeznek ki, ami japánban "nem cselekvő" tevékenység, ezért hely partikulaként alapvetően a ni-t fogják használni.

Tehát imasu/arimasu létezés értelmében "lenni", velük szinoníma a sonzai suru (létezni) és ikiru (élni).

Nem árt talán azt is megjegyezni, hogy ezek már udvarias, ragozott alakjaik (teineigo). Szótárban iru és aru formában fogod őket megtalálni.

Desu úgyanígy elsősorban teineigo-ban használt udvarias kifejezés, még hozzá kopula. Azaz egy olyan ige, ami az alanyt a főnévi állítmánnyal kapcsolja össze, máshogy megfogalmazva amikor az állítmányod egy főnév [amit ugye japánban se lehet ragozni], akkor berakod a desu-t és a főnév helyett azt ragozod.

Watashi wa gakusei desu. Diák vagyok.

Watashi wa gakusei deshita. Diák voltam.

Ano kuruma wa aka deu. Az a kocsi piros.

Tehát két főnév közti azonosulást fejez ki.

(Autó = piros, Én = diák)

Tehát ha azt vesszük, hogy

1) Watashi ga imasu.

2) Watashi desu.

Akkor a különbség nyelvtanilag:

Az 1)-ben watashi (én) az alany, ga ezt jelző partikula és imasu (vagyok, létezek) az állítmány. A 2)-ben watashi desu egy összetett főnévi állítmány (én vagyok, valami azonos velem), ami áll egy főnévből és kopulából, az alany rejtett -a beszélgetésben korábban elhangzott dologra utal vissza.

Jelentésileg:

Az első létezésre utal, szerintem elég ritka mondat, de pl. egy így tudnám elképzelni:

Vannak, akik ennyi évesen már kijárták az egyetemet, vannak, akik már rég megházasodtak és aztán VAGYOK ÉN.

A második arra utal, hogy egy már elhangzott valami az pont te vagy. Ez talán gyakoribb. Pl.:

Ki vagy te [utcán valaki hirtelen megszólít]

ÉN VAGYOK AZ, Erika, együttjártunk középiskolába.

Vagy:

Ki a hetes?

ÉN VAGYOK AZ.

(Mint láthatod magyarban kiszoktuk rakni a visszautaló az szót, de japánban ugye a alanyt vígan el lehet hagyni és ezért ilyen jelentésileg/érthetősileg felesleges szavakat szinte soha nem mondanak ki)

Talán még egy rövid megjegyzése, hogy ugye ez desu-nek EGY szerepe, ettől van még egy különb is, méghozzá melléknevek után is állhat, de ekkor csak is ragozatlan alakban. (Mert ugye főnév után múlt időt vagy tagadást is kifejezhet)

Ez azért van, mert japánban a mellékneveket múlt időben lehet ragozni, tagadni lehet, de udvariasság szerint nem lehet ragozni és ezt a szerepet veszi át a desu.

Jelen kijelentő:

Oishii desu. (Finom) Gakusei desu. (Diák vagyok)

Múlt kijelentő:

Oishikatta desu (Finom volt) Gakusei deshita (Diák voltam)

Figyeld meg, hogy japánban melléknév után NEM a kopulát ragozzuk, hanem magát a melléknevet (magyarban nyilván ezt nem tudjuk megtenni) és nem lenne helyes az, hogy oishii deshita [legalábbis még nem az nyelvtanilag, de már van, ahol teret nyer].