Nagyon be vagyok tojva az angol emelt szóbelitől. Valaki meg tudna nyugtatni?

Hát nehéz beismernem, de még így a napi több órás készülgetéssel is úgy érzem, csak azért megyek majd, hogy égessem magam. Pár hónapja kezdtem a felkészülést, kidolgoztam kábé 20 tételt, aztán egy hete megint vettem egy felkészítős könyvet, azokban is olyan kérdések vannak, hogy hű... Az olvasás-írás jól megy, de hogy meg is szólaljak....? Az már teljesen idegen érzéssel tölt el. Két éve érettségiztem egyébként, akkor 73%-os lett a középszintű angolom. Az a baj még, hogy egyáltalán nem tudom megsaccolni, milyenre sikerült az írásbelim, mert a próbaérettségijeim mind 45 és 58% között voltak (mármint az írásbelik), de nagyon félek, hogy most még a 45-öt se érem el... Be vagyok f*sva a gondolattól, hogy lesz beszélgetős feladat, és majd mindenki engem fog nézni, félek, hogy gyorsan fog beszélni a tanár, mert majd úgy áll hozzám, hogy ha emeltre jelentkeztem, biztos profi vagyok, meg félek, hogy nem fogom felfogni, mit mond, meg úgy egyáltalán, hogy nem fogom ismerni a szavakat, amiket ő használ. Egyedül készülök amúgy, szóval ezért nem nagyon beszélek angolul senkivel. Emlékszem, a középszintűn is makogtam, annyira lámpalázas voltam, meg hirtelen ötletem se volt, mit mondhatnék a tömegközlekedésről azon kívül, hogy koszos, drága és zsúfolt... Jaj, és már csak egy hét van hátra...

Még nem izgulok - csak félek:D -, de ott tutira megint rám tör majd a frász. Nem is tudom, hogy kell elképzelni az egészet, senki nem ír a tapasztalatairól, pedig már annyiszor tettem itt fel kérdést, milyen egy ilyen... Úgy érzem, mindenki, aki odamegy, 100%-osan profi lesz, csak én fogok azért menni, hogy meglegyen az emeltem, és ezzel megfeleljek a felvételi követelményeknek.

L21