Magyarországon a japánt vagy a mandarint tanulják többen? És melyikből sikeresebbek, akik belekezdenek?

Valószínűleg a japánt, mert az "menő", a kínaiakró meg mindenkinek "tévképzetei" vannak.

Mindkét nyelvnek vannak szépségei, könnyű és nehezen tanulható aspektusai. A japán kiejtés nagyon könnyű magyaroknak. A kínai nagyon nehéz (legalábbis ha meg is akarod értetni magad, ha nem zavar, hogy nem értenek, akkor lényegtelen). A kínai nyelvtan nem bonyolult, gyakorlás után nem is kell gondolkozni rajta, a japán nyelvtan viszont nem egyszerű, különösen, ha nem akarsz a "semleges" stílus szintjén megmaradni. Az írás esetében talán a kínai egyszerűbb, mert csak egyféle írásrendszert használ, de a nincsen rögzítve, hogy hány írásjelet is kell tkp. általános műveltség gyanánt ismerni, Ráadásul a "népi" Kínában az 50-es évek írásreformja ellenére ismét elterjedtek reklámokban, táblákon, márkanevekben, óriásplakát- és karaokefeliratokon, szobrokon, emlékműveken, stb. a régi (hagyományos) írásjelek, emiatt felismerés szintjén legalábbis ezeket is ismerni kell, ahhoz, hogy teljes legyen a kép. A japán gyakran használt kanjikon túl vagy minden, amit nem tudsz vagy nem jut eszedbe (fonetikus) hiragana és kész. A japán sok angol szót vett át, a kínaiban az olyan szavakon túl, mint 可乐 (kóla) 摩托 (motor), 沙发 (szófa), nem sokat fogsz találni, vagyis az angoltudásod csak a japán esetében fog némileg kisegíteni a bajban.

Alapvetően pedig teljesen szubjektív, melyik a könnyebben tanulható. Van, akinek a főzés megy jobbam, van akinek a sütés, stb.