Hogy tudnám megérteni ezt az anyagot németből?

VONATKOZÓ MELLÉKMONDAT

A vonatkozó mellékmondat tulajdonképpen vonatkozó névmással kezdődő jelzői mellékmondat, amely egy személyt, tárgyat vagy eseményt közelebbről meghatároz. Mindig jobbra áll attól a főnévtől vagy névmástól, amelyet meghatároz.

A leggyakrabban használt vonatkozó névmás a „der, die, das”

Példák:

Der Mann, der hier wohnt, ist Architekt. A férfi, aki itt lakik, építész.

Der Mann, den du gestern bei mir gesehen hast, ist Architekt. A férfi, akit tegnap nálam láttál, építész.

Der Mann, dem du geholfen hast, ist Architekt. A férfi, akinek segítettél, építész.

Der Mann, dessen Sekretärin angerufen hat, ist Architekt. A férfi, akinek a titkárnője telefonált, építész.

Der Mann, auf den wir warten, ist Architekt. A férfi, akire várunk, építész.

Der Mann, mit dem ich zusammenarbeite, ist Architekt. A férfi, akivel együtt dolgozom, építész.

Vonatkozhat névmásra is:

Ich warte auf einen, der mich nach Wien mitnimmt. Várok valakire, aki engem magával visz Bécsbe.

Karl ist einer, auf den man sich verlassen kann. Károly olyan, akire az ember rábízhatja magát.

Ich bin es, der geklopft hat. Én vagyok az, aki kopogott.

A „welcher, welche, welches" ma már főleg csak szakirodalomban használatos vonatkozó névmás.

A „was” vonatkozó névmás vonatkozhat semlegesnemű felsőfokú főnévvé vált melléknévre, határozatlan vagy mutató névmásra és az egész mondat tartalmára.

Például: Das ist das Schönste, was du mir je gesagt hast. – Ez a legszebb, amit valaha mondtál nekem.(felsőfokú melléknév)

Alles, was er mir erzählt hat, war eine glatte Lüge. Minden, amit mesélt, egyszerű hazugság volt. (határozatlan névmás)

Das, was mich interessiert, ist der Inhalt seines letzten Briefes. - Az, ami engem érdekel, az utolsó levelének a tartalma. (mutató n.)

Er sagt, dass er in Deutschland wenig verdient hat, was ich nicht glauben kann. Azt mondja, hogy Németországban keveset keresett, amit nem tudok elhinni. (egész mondat)

A „wo, woher, wohin” az éppen megnevezett helyre vonatkozik.

Például: Das geschah im Cafe, wo (= in dem) wir uns immer treffen. Ez abban a kávéházban történt, ahol mindig találkozunk.

Er ging dorthin zurück, woher er gekommen war. Visszament oda, ahonnan jött.

Sie ist nach Frankreich gefahren, wohin sie schon immer fahren wollte. Elutazott Franciaországba, ahova már mindig utazni akart.

A vonatkozó mellékmondatot mindig közvetlenül az után a szó után ékeljük be a nagymondatba, amelyikre vonatkozik.

Nem tudom, most érted-e. Ha valami "sötét", akkor írjál.

Üdvözlet: Suzana Guoth

Örülök, hogy kezded megérteni. Nem állítottam, hogy könnyű a német nyelvtan, de azt igen, hogy logikus. Ha az ember felfogja a logikáját, akkor már könnyebb.

A "Der Mann, auf den wir warten, ist Architekt." -ben a "den" nem részes esetben, hanem tárgyesetben van, mégpedig azért, mert a "warten" ige auf + tárgyesettel áll: warten auf + tárgyeset.

A férfi, akire várunk.... Der Mann, auf den wir warten....

A német igevonzatok nem mindig azonosak ugyanazon ige magyar vonzatával, de ebben a mondatban még ebben a vonatkozásban sincs különbség.

Nagyon örülök annak, hogy az én magyarázatomat jobban érted, mert én is egy nyelvtankönyvet írok, ezek szerint nem hiába.

Üdvözlet: Suzana Guoth

Kedves....!

Ebből a kérdésedből sajnos meg kell állapítanom, hogy nem megfelelő német nyelvtanárt választottál magadnak. A legelső német ige tanulásánál elmondom a tanítványaimnak, hogy minden igének meg kell tanulni 4 alakját (főnévi igenév, jelen idő, Präteritum és Perfekt), valamint a német ige VONZATÁT. Tehát amikor találkoztál életedben először a "warten" igével, akkor a következőt kellett (volna?) megtanulnod:

warten, wartet, wartete, hat gewartet + auf + Te.

De vannak igék amelyeknek több vonzata is van.

Üdvözöl: Suzana Guoth

"Mi mindig úgy tanultuk: pl. sein, war, i. gewesen."

Ez így jó is lenne, de hiányzik a jelenidő. Honnan tudja a nyelvtanuló pl. ennél az igénél, hogy ennek az egyes szám 3. személye "ist"? Éppen azért kell megtanulni ezt az alakot is, mert akkor látjuk, milyen az egyes szám 2. és 3. személyének a tőhangzója.

Vegyük pl. az "essen" igét: essen, ISST, aß, hat gegessen

Ha nem tanulnánk a 2. alakot, akkor én azt hinném, hogy ott "esst"-nek kell lenni. Jó, ez vicc volt, de aki most tanulja, az honnan tudja ezt?? És én még hozzá szoktam iratni a vonzatot + Tá. e. (enni valamit) Jó, hogy ez megegyezik a magyarral, de nem mindegyik. És ezt én azért követelem meg, hogy a nyelvtanuló megszokja, hogy az igéknek vonzata van, ettől van mondatalkotó képességük. Az "alany vonzatot" nem kell külön leírni, hiszen alanyeset vonzata minden igének van. Alany és állítmánmy nélkül úgy-e nincs mondat.

Különben örülök neki, hogy most jó tanárod van, remélem meg fogod szeretni a németet is.

Üdvözöl: Suzana Guoth