Mi a különbség a két mondat között?

Az első a múltban játszódó folyamatos cselekvés, tehát a lány festette a szobát, de az még folyamatban van, nincs készen. Nem kell kötni semmihez, a lényeg, hogy nem volt még lezárva a cselekvés.

A második is elbeszélés, de ezen a ponton már készen van a festés. Itt azon van a hangsúly, hogy már véget ért a cselekvés és eredménye van.

Én nem elméleti, hanem gyakorlati szempontból írtam, nekem így volt anno könnyű megjegyezni. Az első folyamatos, tehát még nincs kész a festés, a második befejezett, tehát kész van a festés, ez a különbség.

Ha nem kell más megoldás, mint a tankönyved, akkor olvasd azt, ne ide írkálj, aztán méltatlankodj, hogy a válaszoló nem a könyvedet szajkózza. Vagy még jobb: kérdezd a tanárod!

#1 Ez így eléggé zavaros és félrevezető.

She was painting her room.

Ez egyértelműen múlt idő. A múlt egy adott pillanatában festette a szobáját. Nem derül ki, de nem is fontos, hogy azóta – vagy valaha – végzett-e vele.

Lehet, hogy ezzel párhuzamosan más is történt (… while I was training), vagy ez akkor zajlott, amikor valami más bekövetkezett (… when I got home).

She has been painting her room.

Ez a cselekvés a jelen pillanatot közvetlenül megelőző időszakban zajlott huzamosabb ideig. Hogy a jelen pillanatban zajlik-e ill. a jövőben is folytatódni fog-e, az legfeljebb a szövegkörnyezetből derül ki.

Ez a mondat három dolgot fejezhet ki:

1. Már egy ideje festi a szobáját, és vélhetően ezután is folytatni fogja, mert még nem végzett vele.

2. Épp most végzett a szobája festésével, amit az elmúlt időszakban huzamosan csinált.

3. Vagy már végzett a szobája festésével, vagy nem, mindenesetre ez a cselekvés és annak elhúzódó volta valamiért fontos a jelenbeli közlés szempontjából, mert pl. emiatt fáradt, vagy magyarázatul szolgál arra, miért nem vette fel a telefont, stb.

Most akkor arra voltál kíváncsi, hogy az Oxford Grammar tudja olyan jól, mint a gyakorisok, vagy arra, hogy a gyakorisok tudják olyan jól, mint az Oxford Grammar? :D :D :D

Megnyugtatásodra sokadszor leírnám, hogy ezen igeidők nüanszai a magyar agynak felfoghatatlanok, miként az itt olvasható válaszokból is látszik. Mindenki fel tudja mondani, amit a nyelvtankönyvekben olvas, de ez az értelmetlen biflázás kategóriája.