Angolban segítség?

Az állítmány az a szó, ami a cselekvést vagy történést fejezi ki. Az alany az a szó, ami a cselekvés végző személyt vagy dolgot jelöli, a tárgy pedig az a dolog, amivel vagy amin a cselekvést végzik. Magyarul az alanyt nagyon gyakran nem jelöljük külön szóval, mert az igeragozásból kiderül, és sokszor a tárgyat se muszáj megnevezni, mert szintén a ragozásból és a szövegkörnyezetből kiderül. Angolul nem ez a helyzet, a ragozás szinte teljes hiánya miatt az alanyt és a tárgyat általában egyértelműen jelölni kell. A szórend pedig állító mondat esetén alany, állítmány, tárgy, határozószavak.

Például:

I saw him. - Én láttam őt. Az alany én vagyok (I), az állítmány a látni ige múlt idejű alakja (saw), a tárgy ő (him).

És ezzel el is érkeztünk a he vs him kérdéshez. Sok nyelvben (köztük a magyarban) a szavak különböző alakokat vehetnek fel a mondatban betöltött szerepük szerint. A példánál maradva: az ő az egyes szám harmadik személyű személyes névmás, amit az illető neve helyett használunk. De csak akkor, ha az illető a cselekvő, mert az ő alanyesetű személyes névmás. Ha az a bizonyos harmadik személy a cselekvés tárgya, akkor a tárgyesetű névmást kell használni. Ebben a példában: őt. Ez angolul is ugyanígy működik. He - alanyeset, akkor használjuk ha az illető a cselekvés végzője; him - tárgyeset, akkor használjuk ha az illetővel vagy rajta végzik a cselekvést.

Angolban a nyelvtani eseteket csak személyes névmásokon jelöljük, máshol prepozíciókkal vagy a szórenddel fejezzük ki. Magyarban a főnevek toldalékolása szolgája ezt a célt a legtöbb esetben, bár a személyes névmások hasonlóan működnek, mint angolul: én (alanyeset), engem (tárgyeset). A többi főnév esetében viszont bonyolultabb a helyzet, ezért az iskolában magyarórán a toldalékolási szabályokat tanítják, az esetek neveivel nem fárasztják a diákokat. (A legtöbbnek nincs is magyar neve.)

Bővebben:

[link]