Szerintetek meg lehet tanulni úgy egy nyelvet, ha alapvetően nem tetszik a hangzása?

Bevallom őszintén, szerintem a nyelvtanulás sikeressége nem ettől függ, hanem magától a kitartástól. Tényleg részletkérdés, hogy te imádod-e a nyelvet vagy nem.

Rengetegen kezdenek neki egy nyelvnek lelkesen, de idővel elmegy a kedvük és vannak nyelvek, ahol ritkább az, hogy valaki csoportban magasabb szintű nyelvvizsgára készül, pont ezért.

Maga egy nyelvtanfolyam vagy egy tanárral való készülés energiaigényes, hiszen hetente x időt ott ülsz a csoporttal vagy a magántanárral, gyakoroltok, feladatokat oldotok meg, aztán a két tanóra között meg készülni kell, szavakat tanulni, nyelvtant gyakorolni, házit írni.

Nem lehet előre megmondani, ki az, aki ott akarna maradni. Mondhatnám azt, hogy az fog kikopni idővel, aki a legelején azt mondja, hogy csak belevág, mert van egy kis szabadideje, unatkozik és izgalmasnak tartja az adott nyelvet, de aztán rájön, hogy nem kell neki ennyi energiabefektetéssel járó tevékenység, amikor a nyelvre sincs szüksége. De ez nem teljesen igaz, mert vannak akik különösebb cél nélkül mennek oda, csak érdekli őket a nyelv vagy túl sok a szabadidejük és egyszerűen ott is maradnak, mert imádják. Viszont az tény, hogy nagyobb számban vannak ezek között az emberek között azok, akik idővel eltűnnek.

Akik nem szerelmesek a nyelvbe, talán nem is tetszik nekik, de konkrét céllal tanulnak, a munkahely, iskola vagy egyebek miatt kell nekik a nyelvvizsga, azok elmennek addig a szintig, végig is csinálják, de náluk is azt veszem észre, hogy amikor megszerezték a papírt, nem állítanak fel újabb célokat, általában ők ott abba is hagyják a tanulást, ritkán mondják azt, hogy B2 megvan, akkor jöhet a C1 és azoknak a java is akik ezt mondja, valahol félúton leáll.

A nyelv nehézségére sem lehet fogni. Vannak ismerőseim akik magyarul tanultak, de abba is hagyták, mert elvesztették a fonalat, de több ismerősöm van aki k.urva jól megtanult magyarul, mert pl itt alapítottak családot vagy csak egyszerűen meg akarták tanulni a nyelvet.

Szóval ez egyáltalán nem attól függ, hogy te szeretetből mész oda vagy muszájból. Attól függ, hogy van-e akaraterőd, hogy te készen állsz arra, hogy hétről hétre készülj, hogy minden héten x órát tanulj kihagyás nélül.

Persze, csak úgy nehezebb, mert nem vagy olyan motivált, mint amilyen lehetnél, ha tetszene a hangzása.

Én a németet utáltam, de azért B2 szintre eljutottam én is, úgyhogy azért ne add fel. Arra koncentrálj, ami (legalább egy kicsit :) ) tetszik benne: ha a hangzása nem is jó, legalább nincs benne ragozás, stb.

"Pedig az angolnak a legkülömb a hangzása. A német elég ronda hangzású."

Ízlések és pofonok...

"Ha nincs konkrét célod vele és csak muszályból csinálod akkor előbb-utobb el fogod felejteni és csak papir lesz róla."

Nálam a némettel tényleg ez történt, de azért még így is van annyi passzív tudásom, ami időnként azért jól jön. Az angol viszont más. Azt ha nem akarja tudatosan szinten tartani, akkor is elég sokáig fog tartani, hogy teljesen elfelejtse (ha egyáltalán sikerül), hiszen mindenhol az jön szembe.

Nyelvtanulásban többnyire az a sikeres, akit hajt valami, ami a nyelv tudásával kapcsolatos. Én például 12 éves koromban nagy indiánrajongó voltam. Aztán ráadásul 14 évesen elkezdtem lovagolni. Nekem ennyi elég volt az angolhoz. :D Elképzelni sem tudom, hogy szuahéliül vagy lappul tanulok. :D

Ami a felejtést illeti, én pont a felejtés elkerülésére a nyelvvizsga után elkezdtem angolul olvasni, de én még azon generációk egyikéhez tartozom, akinek az olvasás tud szórakozás lenni (egy héten belül volt a tévében, hogy a magyaroké az egyik legrosszabb szövegértés közel és távol). Már majdnem harminc éve nem is olvastam magyarul könyvet. :D ettől persze a beszédkészségem a negatív végtelenbe zsugorodott, azt nem lehet oly egyszerű módon, hogy letöltöm a következő könyvet, szinten tartani.