Mit jelent ez a német szöveg?
A fordító nagyon össze vissza fordítja
Ödön von Horvath
Vom kleinen Beamten
Es war einmal ein möbliertes Zimmer. Das war nicht groß, das war nicht klein, das war auch
nicht gerade schön-ja: eigentlich war es häßlich; aber es war billig:doch fast immer noch zu
teuer für den kleinen Beamten.
Denn die monatliche Miete forderte ein Drittel seines Gehalts, das er jeden Ersten seiner
Wirtin,der Witwe eines anderen Beamten, auf den Tisch zählte. Und er zählte sehr genau und
ebenso genau zählte es wieder die gute Frau. Dann zählten es beide noch genauer so ungefähr
zehnzwanzigmal, obwohl es noch niemals geschah, daß auch nur ein lumpiger Pfennig gefehlt
hätte; denn der kleine Beamte war von Grund auf ein genauer Mann, jedoch die Witwe ward
noch genauer, da sie sparen mußte, mehr noch, wie er: denn dies Geld war nur die Hälfte ihres
Einkommens; die andere Hälfte bestritt ihre Pension und die war gerade um zwei Drittel
geringer, wie der ehemalige Gehalt ihres verstorbenen Mannes. Aber sie rauchte ja keine
Pfeife und schnupfte auch nicht und trank nie Bier; nur Wasser: das war ihr Trost. Wenn auch
nur ein schwacher. Aber irgendeinen Trost muß man doch haben!- Dies spürte auch der kleine
Beamte und da er keinen hatte, so suchte er einen saß nun alle Abend in der Küche bei ihr am
selben Tisch.
Sie stopfte seine Strümpfe und er sah zu. Und sprach nur selten, denn sie sprach fast immer:
von der Milch und dem Wetter, der Regierung und dem Herd und ihrem seligen Manne. Der
war ein braver Mann, es war eine glückliche Ehe, aber sie würde trotzdem nie mehr
heiraten.nie mehr -
Und der kleine Beamte dachte: ,,Jaja, es ist schon so-" - obwohl er eigentlich anderer
Meinung war.
A kis köztisztviselőről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy berendezett szoba. Nem volt nagy, nem volt kicsi, de nem is volt túl szép.
nem éppen szép - igen: valójában csúnya volt; de olcsó volt: de szinte mindig túlságosan is.
drága a kis köztisztviselőnek.
A havi lakbér ugyanis a fizetése egyharmadát követelte, amit minden első alkalommal a házivezetőnéninek, egy másik férfi özvegyének fizetett ki.
a háziasszony, egy másik tisztviselő özvegye, az asztalon számolt. És nagyon pontosan számolt és
a jó asszony ugyanilyen pontosan számolta. Aztán mindketten még pontosabban megszámolták, kb.
hússzor, bár még soha nem fordult elő, hogy akár egy fillér is hiányzott volna, mert ha kis
fillér hiányzott, a kis hivatalnok természeténél fogva pontos ember volt, de az özvegy még inkább.
még inkább, mivel neki kellett takarékoskodnia, még inkább, mint neki: mivel ez a pénz csak a jövedelme felét tette ki; a másik felét pedig
jövedelmének felét; a másik felét a nyugdíja biztosította, és ez csak kétharmaddal volt kevesebb.
mint néhai férje korábbi fizetése. De nem dohányzott egy
De nem pipázott, nem szippantott, nem ivott sört, csak vizet: ez volt a vigasza. Még akkor is, ha
csak egy gyenge. De valami vigasz kell! - Ezt a kis hivatalnok is érezte.
és mivel neki nem volt, megkereste, és minden este ugyanannál az asztalnál ült vele a konyhában.
ugyanaz az asztal.
A nő megstoppolta a harisnyáját, a férfi pedig nézte. És csak ritkán szólalt meg, pedig szinte mindig beszélt:
a tejről és az időjárásról, a kormányról, a tűzhelyről és az áldott férjéről.
A jó ember volt, boldog házasság volt, de mégsem ment volna többé férjhez.
házasodni. Soha többé...
És a kis hivatalnok azt gondolta: És a kis köztisztviselő azt gondolta: "Igen, igen, minden rendben van".
véleményem.
tessék, ugyan abba a gagyi sortördelésbe, mint amiben bemásoltad ezt a szöveget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!