Tulajdonképpen mi olyan nehéz egy nyelvvizsgában, hogy készülni kell rá?

Azért célszerű az adott feladattípusokat begyakorolni, hogy ráálljon az ember agya. Ez az időlimit miatt lehet fontos. Igen, lehet, hogy készülés nélkül is kellően jól megoldod a feladatot, de valószínűleg lassabban, mintha maga a feladattípus nem lenne ismeretlen.

Amikor én mentem nyelvvizsgázni, mindig az adott nyelvvizsga feladattípusait gyakoroltam be (ugyanazon nyelv esetén is jelentős eltérések voltak ebben).

A nyelvvizsgán témakörök vannak. Alapból az emberek nem tudnak minden tételről beszélni még anyanyelvükön sem. Ha egy rövid ugrással egy másik témába megy át a vizsgázó, az a szókincspontok elvesztésével jár. Ott van még az Európai Unió, ahol az intézmények nevére ritkán van szükség a mindennapi beszélgetésekben, de témakörként szerepel a nyelvvizsgán.

Másrészt a beszédkészség fejlesztéséhez jó, ha többen tanulnak együtt, mert akkor beszélgetni is tudnak.

A nyelvvizsgán nézik a nyelvhelyességet is, amit egyedül tanulva nem tudsz felmérni. Ha nyelvhelyességi hibákat követsz el, akkor azért pontlevonás jár.

Szerintem itt inkább az, hogy például szóbelire vannak a témák. És most érted, lehet, hogy te tudsz angolul, de lehet, hogy vannak olyan témák, amikről még magyarul sem tudnál beszélni, nemhogy angolul. Szóval lehet egy adott témában valakinek nincs sok ismerete, és akkor arra bizony felkészülni nem árt.

De akkor ugye writingnál is ugye számít a nyelvtan. Van, aki jól tud beszélni angolul, megtudja értetni magát, meg tök jól boldogul, viszont simán lehet, hogy annyira nem tud jól fogalmazni, vagy esetleg van olyan nyelvtani rész, amire még rá kell gyúrnia. Sokan a saját anyanyelvükön nem tudnak jó esszéket írni. Vannak, akik ezekben egyszerűen gyengébbek.

Meg szerintem a szövegértés, fogalmazás, meg az ilyenek sokszor fejleszthetőek, ezért is érdemes gyakorolni. Szerintem az, hogy valaki készül, az nem jelenti azt, hogy nem tudnak angolul. Lehet, hogy simán eltudnak beszélgetni anyanyelviekkel, simán megértik a másikat, és a másik is őket. Viszont ettől még lehet, hogy vannak nyelvtani hibáik, lehet, hogy nem megy nekik az esszéírás, és érdemes gyakorolniuk.

Részint egyetértek a kérdéssel, mert igen, akinek nem megy még magabiztosan a nyelv, annak muszáj készülnie és bizonyos sémákat bemagolnia.

Ugyanakkor a vizsgaszituáció nem mindig egyenlő a hétköznapi kommunikációval. Hiszen átlag hétköznap elsősorban a saját munkáddal kapcsolatos kommunikáció zajlik, a te életed érintő dolgokról beszélsz, amiről nyilván tudsz is. Ezzel szemben nyelvvizsgán bármilyen témakörről magabiztosan kell társalgást folytatnod akkor is, ha a saját anyanyelveden is gondot okoz amúgy. Például fogorvos vagy, ezért az egészségügyi témakörről reggeltől estig tudnál magyarázni, de a szituációs feladatban te banki ügyintézőként egy számlamegnyitásban segédkezel, miközben magyarul is örülsz, ha tudod mi a folyószámla és a takarékszámla közti különbség. Ezért kell készülni. Plusz vannak bizonyos feladatok, amelyeket érdemes begyakorolni, mert hiába van meg általában a tudás hozzá, ha a feladathoz való gondolkodásmód nincsen meg. Tipikusan ilyen a régi módi vizsgaközpontoknál a levélírás, amit ma már nyilván a kutya nem csinál, de a formai követelményt be kell tartani.