Ez miért van így a magyar nyelvben? (részletek lent)
1. Nem mindig használjuk a létigét E/3-nél és T/3-nél. Példa:
én fáradt vagyok.
te fáradt vagy.
ő fáradt. (nincs itt a "van" létige.)
mi fáradtak vagyunk.
ti fáradtak vagytok.
ők fáradtak. (nincs itt a "vannak" létige.)
Viszont ezeknél van:
én itt vagyok.
te itt vagy.
ő itt van. <-- létige
mi itt vagyunk.
ti itt vagytok.
ők itt vannak. <-- létige
2. Furcsa tagadás. Példa:
"valaki járt a szobában."
ennek a tagadása saját logikám szerint ilyennek kéne lennie:
"senki járt a szobában."
de valamiért az a "helyes", hogy:
"senki _sem_ járt a szobában."
Amitől még érdekesebb az egész, hogy ha mondjuk valaki azt kérdezi a másiktól, hogy:
"járt valaki a szobában?"
akkor egyszavas válaszként mondhatja azt, hogy:
"senki."
vagy bővebben azt is mondhatja, hogy:
"senki sem."
Ugyanígy a seholnál, sohával, semmivel...
3. Magyar városok többségénél -on/-en rag, míg külföldi városoknál -ban/-ben rag. Példa:
Szeged --> Szegeden és nem Szegedben.
Budapest --> Budapesten és nem Budapestben.
Pozsony --> valamiért nem Pozsonyon hanem Pozsonyban.
Sopron --> itt is kivételes, mert Sopronban a helyes és nem a Sopronon.
Berlin --> Berlinben és nem Berlinen.
London --> Londonban és nem Londonon.
Emellett azt is mondjuk, hogy Magyarországon és nem Magyarországban.
Ló - Lovak
Tó - Tavak
Lavak/Tovak hülyén hangzana :D
Az elsőre annyi a válasz, hogy az ige (jelen esetben a fáradt) alap helyzetben 3.személyben van. De a magyarban nem a névmást mondod (én,te, ő) általában, mint más nyelvekben, hanem az ígére teszed rá a ragot, amiből aztán meg tudod állapítani, hogy kiről van szó. Ezért kell a vagyok, vagy, stb. Azaz lényegében azt mondod, hogy fáradtnak lenni, csak egyes szám első személyben pl, mert a fáradt önmagában csak 3.személyre vonatkozik. Hogy miért úgy alakult ki, hogy pont a 3.személy lett a fő és mondjuk nem az első az jó kérdés.
Remélhetőleg ez így érthető 😅
(6-os vagyok)
A másodiknál, ahogy az első is írta, dupla tagadás. Ha azt mondod, hogy senki járt a szobában, akkor lényegében azt állítod, hogy ez a valaki (aki igazából senki) járt, ott volt a szobában. Azzal pedig, hogy ott van a 'sem' szó, azzal azt mondod, hogy még a senki sem, hogy még ő SEM volt ott, nemhogy még más. Azaz a sem nélkül olyan a mondat felépítése számomra, mintha valaki mégis lett volna ott. Szerintem sokkal logikusabb, mint mondjuk az angoloknál, ahol nincs ott a se/sem. Ezen kívül a Volt valaki a szobában? kérdésre nekem marha furán hangzik a Senki, mint felelet. Vagy azt mondom rá, hogy Senki sem vagy hogy Nem. Nem tudom, hogy a Senki, mint válasz helyes-e a kérdésre, de mivel nagyon idegenül hangzik, valószínű, hogy ha helyes is, nem sokszor használt, különben nem bántaná ennyire a fülemet.
Ugyanígy a sehová semmel pl. Sehová sem megy, nemhogy a kertbe pl.
Ja! És közben rájöttem, hogy hülye vagyok és az előző válaszomban belekeveredtem. A fáradt az egy melléknév. Az összes melléknév 3.személyben van, azaz mindig őrá vagy őkrájuk érted. A ragot (amiből megállapítod hogy ki fáradt) pedig ígére teszed, ezért kell oda egy ige. Fáradtnak pedig lenni kell, így lett ott a vagyok, vagy.
Az itt szó az nem ige és nem is melléknév, így nem értődik így egyedül állva senkire sem. Ezért kerül a harmadik személyhez is ige, hogy meg lehessen állapítani, hogy kiről van szó.
A harmadikra sajna nincs ötletem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!