Szerintetek felejtsem el az idegen nyelveket vagy folytassam, ha a beszéd nem megy és nem is tudom hogyan gyakorolhatnám?

Köszönöm szépen!

Ezeknek egy részét már próbáltam, de írtatok újat is és megint adok majd egy esélyt mindennek, hátha. Például nekem a tükör előtti gyakorlás egyáltalán nem ment, kevés annál frusztrálóbb és kellemetlenebb dolgot tudok elképzelni :D de nekem is ajánlották már korábban és biztos van, akinek beválik. Ugye a szóbeli vizsgáimra is egyedül készültem fel és akkor azzal próbálkoztam, hogy hangosan felolvastam a jegyzeteimet és próbáltam minél többet hangosan gondolkozni, ötletelni és tuladjonképpen így megdumálni magammal egy-egy tételt, témakört. Valamint az egyetemen egyszer kellett hangjegyzeteket készítenünk és azóta párszor kipróbáltam ezt is, hogy pl. hangosan felolvastam egy-egy jegyzetem/irományom vagy éppen egy olvasmányt és ezt felvettem, majd visszahallgattam. Valamint, ha valakinek megtetszett a beszéde, kiejtése akkor próbáltam utánozni, ismételni őt (pl. youtubereket vagy sorozatokból egy-egy szereplőt). Úgyhogy voltak ilyen kisebb próbálkozásaim, de hosszú távon nem folytattam egyiket sem. Egyrészt picit mindig kudarcként éltem meg, hogy mennyivel nehezebben megy mint mondjuk írásban kifejezni magamat (ugye elég későn kezdtem el foglalkozni ezzel és így elég nagyok a különbségek) és mindig picit céltalannak, nyögvenyelősnek tűnt az egész vagy nem tudom hogyan fogalmazzam meg. Szóval egyedül beszélgetni magaddal a kis szobádban picit szürreális élmény :D Valamint azért nem ugyanaz mint mikor pl. órán csak úgy random felszólítanak és akkor válaszolj egy kérdésre, spontán, mindenki előtt vagy mondjuk akkor is kisebb pánikba estem mikor leszólított egy külföldi valami miatt. Az egyetem óta ráadásul picit az is megrémisztett, hogy másoknak nem nagyon van ilyen jellegű gondja, szóval a legtöbb szaktársam tök szépen, folyékonyan beszél és én szégyellem, hogy nekem hozzájuk képest mennyivel rosszabbul megy. Alapból nem vagyok egy nagyon beszédes és bátor típus (mármint az anyanyelvemen sem), de ez picit még inkább elveszi az önbizalmam. Páran emiatt le is néznek, sőt volt szaktársam aki konkrétan megkérdezte tőlem, hogy amúgy én értem-e az előadást vagy csak úgy csinálok.

Hát azért vannak, akinek pl. az adott nyelvterületről származnak a felmenői vagy akár ő maga is ott született és élt, vagy akár később tanult ott és ilyenek, szóval vannak páran akiknek tényleg jó a kiejtése, szépen beszélnek, folyamatosan, természetesen. Nyilván nem igaz ez mindenkire, de nagyon sokan tanultak például két tannyelvű iskolákban vagy alapvetően jobb oktatásban is részesültek mint én. Úgyhogy objektíven nézve is van némi különbség, ezt tényleg nem kishitűségből mondom. Jó persze, ennek megvan az oka is és ezt el kell fogadni, illetve az én szememben nem számít rossz dolognak az akcentus, természetes, mindenkinek van valamilyen stb. és alapvetően nem is az akcentus megléte zavar, csak szimplán valahol mégis frusztrál ez az egész és előttük kifejezetten szégyellem magam. Szóval adná magát, hogy akkor megkérjek valakit, hogy segítsen nekem, csak nem biztos, hogy megtennék és kellemetlen lenne.

A magántanáron is gondolkoztam sokszor, de mindig oda lyukadok ki, hogy mégis kit választanék és vajon megérné-e, fejlődnék-e. Ahogy írtad elég sok pénzt el szoktak kérni, de cserébe nem feltétenül kapja meg az ember amit elvárna és sajnos ezzel kapcsolatban nekem is inkább negatív tapasztalatom van eddig. Volt olyan tanárom, aki például még a kérésem ellenére sem azt gyakorolta velem, amit kértem, hanem a nyelvtant erőltette, mert ő azt nagyon szereti és az szokott a nyelvtanulók gyengesége lenni, meglátom majd csak jól jön az... Valamint volt olyan tanárom is, akinek szinte le kellett fordítanom a fogalmazásomat, mert ő mennyit tanult ebből, mennyi új kifejezés és kijegyzetelte őket, hogy akkor majd ezt ő is tudja használni. Szóval én nem zárkóznék el ettől a lehetőségtől, csak akkor már tényleg szeretnék olyan magántanárt vagy akár csak egy beszélgetőtársat, akivel ténylegesen tudnék gyakorolni, akitől tanulhatnék stb., ne csak megint az legyen, hogy kifizetem és semmi. Viszont nehéz megfelelőt találni, mert már tényleg szinte boldog-boldogtalan hirdeti magát és akkor te nyelvtanulóként válassz egyet, aztán vagy segít vagy nem.

9-es Köszi ezen már rég túl vagyok.

8-as Ebben igazad van. Csak nehéz önbizalmat meríteni, ha az embernek amúgy nem nagyon van sikerélménye és soha nem kapott ilyen jellegű támogatást, megerősítést, biztatást sem.