Valóban igaz lenne az, hogy a három "nagy" újlatin nyelv közül (francia, olasz, spanyol) a franciát tanulják/beszélik manapság a legkevesebben, a munkaerőpiacon mégis ez a legkeresettebb/legértékesebb a három közül?

Az olaszt jóval kevesebben beszélik mint a franciát.

Míg a franciát számos afrikai országban illetve Kanadában is beszélik, valamint az EU harmadik legfontosabb nyelvének lehet mondani az angol és a német után.

Az olaszt Olaszországon kívül sehol sem beszélik szinte, a Spanyol európában ugyanígy, ezért háttérbe is szorul. Inkább csak nemzetközileg, azon belülis csak Észak és Dél-Amerika ahol nagy benyomása van a spanyolnak, de Európában egyáltalán nincs.

Ezek alapján a kérdést sem értem.

A középiskolai nyelvoktatásban a spanyol és a francia fej-fej mellett haladnak, az olasz kicsit le van maradva tőlük, de nem sokkal. Ehhez lásd Öveges-Csizér (2018) 21. oldal.

[link]

És valóban jól érzed, tényleg a francia cégekből van itthon a legtöbb: [link] 5. oldal.

Tehát az nem igaz, hogy a franciát tanulnák legkevesebben, de az igaz, hogy a franciának a legjobb itthon a munkaerőpiaci helyzete.

Ugyan népszerű a spanyol oktatás, de oktatásnak kevés iskolában lehetne nevezni. Ha még angolt vagy németet tanul valaki, mint második idegen nyelv, van esélye egy B2-re, de a spanyolt kevés helyen tanítják jól. Kevés az igazán jó tanár, a jó tankönyvek, a jó tanítási rendszer, anyanyelvi tanárok - ezek pedig mind egy-egy helyre csoportosulnak, lásd erős kéttannyelvű iskolák.

Tehát hiába népszerű a spanyol nyelv a közoktatásban, kevesen tudnak spanyolul (ha a tudást nem a bemutatkozási szintnek nevezzük). Ők pedig általában külföldön élnek tovább.