Ti melyiket választanátok továbbtanuláskor és miért?

Rém egyszerű. Nappalin pszichológia, mellette szombati levelezőn gazdasági informatika ÓE-n vagy BGE-n. Ezzel nagyon széles spektrumot foglalsz le egyből (a gazdaságit is), rengeteg helyre tovább tudsz menni. És végzel az egésszel 5 év alatt.

Lányom így tolja a pszichológia nappalit + kermark BCE szombatit, nagyon lelkes. :)

Nos, ha tényleg csak a tanulásnak akarsz élni, akkor tedd ezt, én azért amondó vagyok, hogy életed így nem lenne, és nem egy idióta percembert akarok kifaragni belőled, de ezek a legszebb évek, hogy ismerkedj, bulizz, gyarapodj minden módon...

A felvételi is meg fog változni ugyebár.

Az informatika ponthatárokat nem tudom ugyan, de a pszichó elég magas szokott lenni.

Jövőre megváltoznak a felvételi pontszámok is. Ha neadjisten van egy oktv helyezésed, nem igazán fog érinteni, de jelen pillanatban 2 emelt szintű érettségivel csak 50 pluszpontot viszel, és 1 nyelvvizsga is csak bemenet.

Szóval ez azt jelenti, hogy nem árt belehúzni. Olyanokból kell érettségizned, ami mindkét szakra megfelel. (Matek, idegennyelv pl)

Én azért azt mondom, hogy válassz egyet... Nem kell agyonhajszolnod magad.

Én azt mondanám, okosabb dolog lenne informatikával kezdened. Könnyű elhelyezkedés, hamar jó fizut kapsz, ami idővel növekszik, a munkád pedig viszonylag könnyű... Én inkább a programozást ajánlanám, amin indulj el, talán nekik van a leglazább életük, miután végigszopták az egyetemet.

Ha pszichóra mennél előre, nem tudnál egyből praxist vállalni, érdemes tovább képezned.magad, és bár csak emberekkel beszélgetsz, igen megrázó dolog tud lenni.

Persze, szerintem az egyik legszebb tudomány, de döntened neked kell, és szerintem még ráérsz vele. Melózz valahol, önkénteskedj, tanulj nyelvet. Szerezz tapasztalatoat, ismerd meg jobban önmagad, és akkor biztos hogy nem bánod meg a döntésed.

Az egyetem tanulásra való. Ha most nem tanulsz pszichológiát, egész életedben bánni fogod. Informatikát bármikor tanulhatsz, 50 évesen is elkezdheted. A pszichológiát vagy bármilyen más értelmes tudományt sokkal nehezebb már munka mellett.

A pszichológusok nem “vállalnak praxist”, csak a klinikaisok, de ők csak egy szakirány. Van még ezen kívül más szakirány is. És óriási előny később, akár az üzleti életben is, ha van egy pszichológus diplomád.

Látom a lúzerek megint lepontozgatnak... :) Kérdező ne foglalkozz a lepontozókkal. Addig nyomd meg a tanulást, amíg fiatal vagy – utána munka lesz, család lesz, sokkal nehezebb lesz tanulni. Baromság az, hogy ne lenne élete annak, aki rendesen tanul. Az orvostanhallgatóknak, mérnököknek is van életük, márpedig szerintem egy SOTE vagy BME önmagában van olyan nehéz, mint egy pszichológia + egy könnyebb informatika szak együtt. (Rendben, a mérnökinfo önmagában is szívás.)

Klassz dolog az informatika, de még klasszabb, ha értesz még valami humánhoz. A vezető tanácsadó cégek vadásznak a pszichológusokra, mert ők azok, akik az egyik legjobban értenek az emberi viselkedéshez, és emiatt tökéletesek a termékfejlesztésre stb.

Hát jó sok sz,r tanácsot kaptál eddig... "Csinálj kettő szakot egyszerre, tanulj mert később késő lesz, ne tanulj olyan komolyan és élvezd az életet" :'D

A pszichológia és a mérnökinfó teljes külön állatfaj. Azért ez nem ilyen egyszerű hogy kicsit érdekel ez is meg az is. Mindkettő a nehezebb szakok között van és igencsak mélyen belemennek a dolgokba. Én azt javaslom neked hogy csinálj meg pár pályaorientációs tesztet vagy személyiség tesztet és kérd ki a családod és barátaid véleményét hogy melyik illene hozzád. Itt simán bejöhet harmadik vagy negyedik opció is. Ezután mérlegeld a szakmák piacképesdégét, elfogsz -e tudni helyezkedni vele ha végzel. A fizetéseknek is érdemes utánajárni. Végezetül én megnézném a helyedben hogy mennyi a ponthatár a 2 szakra mert szép dolog az álmodozás de ha jól tudom akkor mérnökinfóra 380, pszichológiára 450 körüli ponthatár van. Ennek is megkell lennie.

Azért, mert valaki más tanácsot ad, Utolsó, még nem “sz@r”. Tipikus magyar mentalitás lefikázni a másik véleményét. Amúgy nem sokat segítettél a Kérdezőnek. Menjen el pályaválasztási tanácsadóhoz, meg jaj de magasak a pontszámok. :D Hasznos tanácsok. :D

Kérdező, még egyszer. A lányom a BCE szombati (levelező) kermark szakára jár, és ez a szak is meg a hasonló gazdmen szak is tele van olyan egyetemistákkal, akik másik, nappali szak mellett végzik az üzleti szakot levelezőn. Két diploma – dupla esély a munkaerőpiacon, hosszú távon meg sokszorozódik az előny. És szemmel láthatóan vannak jópáran, akik ezt megértették és értik.

Nekem ez a tanácsom, és ezt tanácsolom az egyetemi hallgatóimnak is (elte btk), hogy ne adják fel az értelmiségi álmaikat, de nem is kell mekiben dolgozniuk a bölcsészdiplomájukkal. Mellé kell tolni egy kereskedelmi szakot, és keresni kell gyakornoki helyet. Nekem ez a “jó sz@r” tanácsom van.

Nagyon szép gondolat, hogy két szakon tanul valaki egyszerre, de abból egyet önköltségesen tud csak, tekintve hogy így minden elhasznált államilag támogatott félév kettőnek számít, függetlenül attól, hogy az egyiket levelezőn végzi. Természetesen akkor csak, ha mindkettőből csinálsz mestert is. És mivel ott van szakosodás igazából, nagyon is fontos a mester. Plusz így sem lehet két ötéves képzést elvégezni összesen 5 év alatt, mert egy felvételi időszakban csak egy helyre vehetnek fel. Tehát a másik képzést csak fél-egy évvel kezdenéd el, így ennyivel elhúzódnának az egyetemi tanulmányaid.

Ezen kívül nagyon meg lehet csúszni vizsgaidőszakban, és sokszor egy szak vizsgáit is sikerül úgy rendezni, hogy ne üssék egymást, nemhogy két szak vizsgáit. Biztosan meg lehet csinálni, ha valaki nagyon ezt akarja, de nem ér annyit. Plusz egyikből se lesz alapos tudásod, mert nem lesz időd elmélyedni a dolgokban. Kampánytanulással szerzett vizsgatudásra pedig nehéz építeni. Plusz nem az egyetem az, ami igazán felkészít a későbbi szakmádra, hanem te saját magad. Magadnak tanulsz. Azzal, hogy utánaolvasol a dolgoknak, azzal hogy pl. elmész gyakornokoskodni, de nem csak annyi időre, amit két óra közé be tudsz szorítani, hanem teljes erőbedobással.

És igenis jó komolyan venni amit csinálsz, ha megtalálod a hivatásod, viszont fontos hogy legyen időd, feltöltődni, sportolni, legyél a barátaiddal is, legyen "én-időd". Erre, ha minőségi módon akarod csinálni ezt a két dolgot, akkor nem hiszem, hogy lenne időd. Most lehet időd arra, hogy megtaláld magad mint ember, utazz, ismerj meg minél több embert, dolgot a világban, építs kapcsolatokat, élj. Ez az amire család mellett már nincs lehetőség nem feltétlen a tanulás. Tanulni mindig lehet és kell is. De arra már se kedved, se időd nem lesz, hogy egy hosszú nap után még szánj magadra is időt. Vagy ha igen, akkor minimálisat. Nem éri meg elkezdeni 18-19 évesen ezt a küzdelmet. Még azt is kiakasztja egy darab egyetemi szak, és a fenébe kívánja ezer ponton aki egyet csinál nehogy kettőt. Többet ér ha egyvalamihez megszerzed azt a tudást ami igazi, értékes, és akár hiányzik sok szakmabeliből, ahelyett hogy két szakmából ne tennéd.

Plusz ha véletlen heti egy-két nap munkát kell vállalnod, hogy meg tudj élni, legyen miből ételt venni, és legyen hol lakni, akkor egy szakot is nehéz lesz végezni nemhogy kettőt. Plusz az igazi munka otthon illetve hétvégén van az egyetemistáknak, amikor felkészülsz egy-egy anyagból, nem az órákon van a hangsúly mint középsuliban.

A választáshoz pedig szerintem nézd meg, hogy vagy-e valamiből kiemelkedően jó. Nem tantárgy inkább készség szintjén. Számokkal dolgoznál, szeretsz-e ilyesmit csinálni, vagy könnyen megy pl. nagy mennyiségű tananyagot megérteni? Vagy érdekel biológiából az idegrendszer esetleg tudsz és szeretsz programozgatni?

Gondolod ezeket végig, mert más az érdeklődés és más ha valamihez tényleg van érzéked és könnyen megy(ezért szereted), illetve az egy dolog, ha valami érdekel, ha mondjuk abszolút nincs matekos agyad vagy éppen nem tudnál rengeteg oldal szöveget feldolgozni(én pl abszolút reál vagyok, nem bírnák a fenekemen ülni, meg ennyire elméleti dolgot csinálni , mint a pszichológia.)