Mennyire befolyásolja az egyetemi felvételi sorrend a bejutásom lehetőségét?

Félelmetes, hogy egy felvételiző, aki megvan már 18-19 éves, leérettségizett, szavazhat, gyereket nevelhet, ennyire tájékozatlan a felvételi rendszerben, ahol az a cél, hogy a legtöbb pontot számítsák neki , és ezzel a leginkább neki tetsző helyre nyerhessen felvételt, ami nagy eséllyel jelentős hatással lesz a jövőjére:(

Egyébként természetesen nem, nem hozod ezzel magad hátrányos helyzetbe.

Amit nem várhatsz el egy frissen érettségizett, gimnáziumból éppen kikerülő gyerektől az az, hogy utánanézzen maga a dolgoknak, és meg is értse őket. Ezeket sehol nem írják, és semmi gond nincs ezzel a kérdéssel, annyi mindent hallani manapság hogy nehéz kiszűrni mi a helyes és mi nem. Nem kell ezért lehordani, a magas lóról viszont le lehet szállni.

Kérdező, nem, ez neked semmilyen hátrányt nem fog jelenteni, ha felvesznek az első helyre örülsz, ha nem, csúszol tovább a második helyen megjelöltre :) ez nem a gimi, itt pusztán annyiban számít a sorrend, hogy hova szeretnél menni, mert ha egyre felvettek, akkor nem mehetsz egy utána következőbe, vagyis nem választhatsz, hanem ahova felvettek oda mehetsz :) Érdemesebb előre írni a megfelelő sorrendben az állami helyeket és utana az önköltségeseket, mert ha nem jutsz be államira es rögtön utana az onk van, akkor fizetned kell.

Pl

A harom egyetem legyen ELTE, SZTE, PPKE, ebben a sorrendben priorizalva

A megfelelő sorrend pedig akkor ez lenne:

ELTE ONA, SZTE ONA, PPKE ONA, ELTE ONK, SZTE ONK, PPKE ONK

Mi az utolso pillanatban jöttünk erre ra :D

"Amit nem várhatsz el egy frissen érettségizett, gimnáziumból éppen kikerülő gyerektől az az, hogy utánanézzen maga a dolgoknak, és meg is értse őket"

Nem értek egyet.

Minden fiatal napi 24 órában ott lóg a neten.

A felvi.hu-n minden érthetően fenn van, az eduline.hu-n pedig óvodás szinten is szájba rágnak mindent. Csak meg kellene tanulni a netet használni!

Egyébként nem akartam bántó lenni, de ez iszonyú fontos minden felvételiző érdekében, és borzasztóan fáj olvasni olyan kérdéseket, hogy az illető pl. lekésett egy határidőt, amivel elesett egy csomó plusz ponttól, vagy kedvezőtlenül élt a sorrendmódosítás lehetőségével stb.

Senki sem úgy születik, hogy ezeket tudja, de pár hét múlva ponthatárhúzás, ezeknek nem most kellene fejvesztve utánanézni, hanem tavaly ilyenkor (vagy még korábban), de legkésőbb szeptemberben tájékozódni kellett volna.

Ez természetesen nem csak a kérdezőre vonatkozik.

Mondd, te utánanéztél egyedül 17 évesen 1 évvel az érettségi előtt? Mert én nem. S szerintem sokan mások sem.

Tavaly érettségiztem, első gyerek vagyok, szülők még előző rendszerben tanultak. Neten rohadtul nehéz mindennek utánanézni, tanárok mást és mást mondanak, szülők nem tudnak segíteni. A lehető legnehezebb helyzet egy életbe éppen kikerülő diák számára. Nekünk volt kapcsolatunk az OHban, fogadási időn kívül leültek szüleimmel és mindent átbeszéltek, így most már tudom mire kell figyelni, mi a fontos és mi nem. De a többi osztálytársaimon láttam főleg, hogy ha nincs ilyen lehetőséged, nagyon el tudsz veszni a sok információban. 1 év telt el azóta, most már én intézek magamnak mindent, én járok utána egyedül mindennek, de tudom magamról ha tavaly kér meg valaki erre, inkább annyiban hagyom az egészet. Mert egyszerűen akkor túl sok volt az ismeretlen. Nem lehet és nem is kellene egy gimnazistától ezt így elvárni. Amúgy meg nem tudom neked mennyi időd van, hogy éjjel-nappal böngészni tudod az internetet a legújabb és éppen aktuális cikkek után, de sok embernek kisebb gondja is nagyobb annál hogy állandóan a számítógép előtt üljön.

"Mondd, te utánanéztél egyedül 17 évesen 1 évvel az érettségi előtt?" - természetesen, különben nem "prédikálnék róla.

Sőt, akkor még internet sem nagyon volt, épphogy volt egy telefonos net otthon, de nemigen volt feltöltve sehova semmi, papír alapon kellett a dolgoknak utánanézni.

Nekem sincs idősebb testvérem (az ofő meg egy vicc volt), a szüleimnek meg volt elég dolguk, és cikinek is éreztem volna, ha ennyire sem lettem volna képes. (Persze, miután utánanéztem a követelményeknek, lehetőségeknek stb., a szüleimmel átbeszéltük, mit hogy kellene csinálni: miket jelöljek meg, milyen sorrendben, hány pontra számíthatok, az hova lesz elég stb.)

Fellebbeztem is "egyedül" - és helyt is adtak neki. Nem éreztem ettől "überönállónak" magam.