Rossz pedagógus az a matematika tanár, aki nem veszi észre 5 év alatt, hogy egy diákja diszkalkuliás?

Mivel a gyereket nyolcadiktól tizenkettedikig tanította így én azt a véleményt osztom (az előző hozzászólókkal ellentétben), hogy nem neki kellett volna észrevenni a diszkalkuliát. Ez nem 14 évesen alakult ki. A nevelési Tanácsadóban gyógypedagógia főiskolát végzett emberek teszteken keresztül állapítják meg.

Matematika tanárként nincs meg a tudásom és a képességem a diszkalkulia megállapítására. Jellemzően 30 fős osztályban tanítom a matematikát. Minden osztályban vannak gyengébb matekosok (akik vagy a szorgalmuk miatt, vagy a humán beállítottságuk esetleg a képességeik miatt) állnak gyengén. Nem tudok minden elégtelen és elégséges matekost szakemberhez küldeni, mert ehhez nincs jogom.

Ha már mindenképpen felelőst akartok keresni a pedagógusok között akkor az alsós tanítónéni a bűnbak. Változatlanul állítom, hogy a szülő felelőssége a legnagyobb.

Többen írták, hogy sokan felmentetik magukat matekból a középiskolában aztán meg csodálkoznak, hogy a BME-re nem veszik fel őket. Az elégtelen és az elégséges matematika osztályzat nem egyenlő a diszkalkuliával.

2-es válaszoló voltam

Nem biztos, hogy nem vette észre, valószínűleg csak lesz*rta.

Annyi pénzért mondjuk jól is tette. Lehet reklamálni a sóhivatalban.

Nem. Eddigre már bármitől lehet gyenge a gyerek. A matek egymásra épülő tárgy, ha általánosban lemaradt mert nem gyakorolta be vagy valamit nem értett meg attól is simán lemaradhat. 30+ osztálylétszámban nem feltétlenül fog erre gondolni egy középiskolai tanár, gondolom sok gyenge matekost látott már életében.

A diszkalkuliát, ha valóban az, már alsóban észre kellett volna venni a tanítónak és a szülőnek.

A 30-as osztálylétszám semmire sem mentség.

Ha ebben a tanárt teljesen felmentjük, akkor miért is van??? Ennyi erővel egy gép is leadhatja és visszakérdezheti az anyagot.

Igen, a tanár feladata ott KEZDŐDIK, hogy figyeli a diákjait és segít nekik, ha szükséges.

Természetesen nem neki kell elbírálni a problémát. De hogy probléma van, azt fel kell ismerni, és legalább szólni kell szülőnek, felettesnek egyaránt.

12-es válaszoló: RESPECT - minden tanárnak így kellene gondolkoznia!

Az, hogy kevés pénzt kapnak, nem menti fel őket a munkájuk alól - ha már elvállalták, tisztességgel meg kell csinálni a feladatukat!

Egy tanár feladata középiskolába hogyan lenne már az, hogy minden gyereket istápoljon?? Alapból ha gimis akkor van egyfajta szűrés, sőt a mai rendszerben már 8.ban van a felmérő vizsga matekból meg magyarból, most ha van a szűrés és a jobb képességű emberek mehetnek csak, akkor nem fogják a tanárok elemezgetni, hogy na kinek milyen probélmái vannak, persze ha feltűnő akkor egyértelmű hogy fel kell lépni ellene, de egy diszkalkulia nem olyan, amit olyan könnyű észrevenni úgy, hogy leadja a tanár az anyagot és utána dolgozatot kijavítja, ennyi erővel minden rossz tanulót elkéne küldeni ilyen vizsgálatra. Egyébként is nehéz előadni egy 15+ gyereknek, hogy diszkalkuliás, vagy épp a szüleinek, hogy a "tökéletes gyereknek" baja van, egyből a tanárra fognák sok esetben mert sok szülő hárítja. Volt iskolai barátnőm diszlexiás, volt tanárunk 8.ban elmondta neki, behivatta az anyját, akihez a lánya suli után sírva futott haza, mert hogy a tanárnő azt mondta diszlexiás, az anyja meg beolvasott neki, hogy ő nem szakember ilyen témában és 8.ban már ne elemezgesse ilyen bunkón a lányát. Azóta is nehezen olvas, és félreértelmezi az olvasattakat, és végig az anyjával tanult, aki tagadott, vagyis inkább hárított mindent.

Egy középiskolai tanárnak már ez nem dolga, hogy lassan felnőtt embereket bíráljon, mert 10ből 7 esetben már a szülők vagy maga diák miatt már úgy se tehet semmit, hiszen akinél tehetett volna, az már rég tudja, mert ez nem egy nátha, hogy 15-19 évesen kialakul csak úgy. Sokan úgy gondolják hogy a gimisek, középiskolások olyan kis újszülött babák, holott lassan felnőtt emberek, oké kell nekik a segítség, de szerintem az ilyen dolgokat már sok esetben késő ilyenkor tanárként felhozni, ha eddig senki az ég világon nem foglalkozott vele. Vannak kivételek, de ritkán hallottam olyanról.

Az se mentség a tanárnak, hogy “ez a szülő dolga”. Igen, ez a szülő ÉS a pedagógus dolga. Megosztott a felelősség. Vagy ha a gyereken külsérelmi nyomok vannak (verik otthon), akkor ezt se a pedagógus dolga jelenteni?

Sajnos sok a flegma, nemtörődöm “tanár”, aki ilyenekre hivatkozik, mint itt fentebb, hogy “30 fős az osztály”, “ez a szülő dolga” stb. Hogy a saját léhaságát, alkalmatlanságát mentegesse. Igen, a tanár dolga minden egyes diákjára odafigyelni.

Ez a történet nagyon nem kerek nekem. Pl. érdekelne, hogy végül is hogyan derült ez ki? Középiskola után,a mikor az illető valószínűleg nem is akart már matekkal foglalkozni, ha addig se ment neki. Honnan jött az ötlet, hogy ez a gond? Milyen szakember és milyen körülmények közt diagnosztizálta? Mert érettségi után már nincs nev. tan. Vagy senki szakember nem is diagnosztizálta, csak az illető olvasott egy cikket és úgy gondolja az rá illik? Mert ez utóbbi édes kevés.

Ha van hivatalos papír akkor meg miért pont a középiskolai tanár lett a bűnbak? Miért nem a tanító? Esetleg,ha ő jelezte, hogy gond van miért nem a szülő? Ennek a betegségnek már alsóban komoly tünetei vannak, akkor miért nem vették észre és miért nem küldték vizsgálatra a gyereket?