Rossz pedagógus az a matematika tanár, aki nem veszi észre 5 év alatt, hogy egy diákja diszkalkuliás?

A “pedagógus” szót nem alkalmaznám az ilyenre. Feltehetően még az “ember” jelző is túlzás.

De, a pontos diagnosztika nem a tanár dolga. Azt kell észrevennie, hogy valami nem stimmel.

Én nem vágnám rá rögtön, hogy rossz tanár. Inkább a szülő felelősége.

1. A discalculia megállapítását (és annak mértékét) nem a matematika tanárnak hanem egy szakembernek kell elvégeznie.

2. Valószínűleg a gyereknek nem ment a matek. Szerintem a szülőnek ilyen esetben el kellene vinnie a gyerekét a nevelési tanácsadóba kivizsgálásra. Ezt a tanár nem teheti meg mert nem az ő feladata.

Ezek szerint nem pszichologusos, hanem tanár végzettsege van.

Akkor mi is a probléma?

Ha tanár, az valószínűleg azt jelenti hogy nem pszichológus még pluszban mellette. Szóval nem, nem rossz pedagógus ettől valaki.

Pláne hogy matekból amúgy is hány gyerek van aki csak kifogásként használja ezt a betegséget, miközben a valóságban csak lusta tanulni.

A diszkalkuliát már az óvodában ki kellene szűrni, de legkésőbb alsóban, hiszen az alapműveletek elsajátítását nehezíti.

Ha egyéb tárgyakból jó voltál, akkor az adhatott volna okot gyanakodásra, de alapvetően a középiskolai tanárok már diagnosztizálva "kapják" a 'diszes' tanulókat.

Sok gyerek van aki nem tanul, tehát a tanár nem feltétlenül gyanakszik arra, hogy valaki diszkalkuliás csak azért mert rossz matekból, hiszen rengetegen nagyon rosszak matekból és a legtöbb nem diszkalkuliás.

Nem tudom, én valamilyen szinten diszkalkuliás vagyok, a matekot mindig csak úgy tudtam megtanulni, hogy a gyakori formulákat bemagoltam hogyan kell levezetni, de ha valami máshogy van megfogalmazva, akkor már nem értettem soha a feladatot. Fejben számolni nem tudok, lassú és pontatlan vagyok, az iskolában én voltam a legjobb angolos, fényévekkel többet tudtam mint a többi diák, de amikor az órát tanultuk, sokkal lassabban tudtam megtanulni mint mások. Az én matek tanáromnak akkor tűnt fel, hogy valami nem stimmel, amikor ötödikben tanultunk ilyen nagy számokat, és nem tudtam őket kiolvasni, akkor egyszer mondta, hogy van valami szakember akit ismer akivel majd szervez nekem valami találkozót, merthogy szerinte lehet, hogy diszkalkuliás vagyok és ezért megy, de ebből nem lett soha semmi. Így is túléltem a gimis matekot, az érettségim 55% hármas lett, de ezt csak annak köszönhetem, hogy óriási szerencsém volt, és abban az évben pont a legkönnyebb feladatok voltak (valószínűségszámítás, statisztika stb), az előző éveket mikor megoldottam soha nem lett jobb kettesnél. De számomra a matek mindig is ilyen terror volt az életben, egész gyerekkoromban szó szerint terrorizálni éreztem magam tőle, rettegtem, hogy megfogok bukni stb nagyon rossz volt.

Szerintem igen, rossz pedagógus, mert sok gyerekkel találkozik, kell, hogy legyen valami elképzelése arról, mi az, ami elvárható az egyes osztályokban, és mi az a szint, ami már neccesen rossz.

Persze, ilyenkor könnyebb elfordulni, és azt mondani, hogy "lusta", és átrugdosni egy kettessel, vagy a pótvizsgán sajnálatból átengedni vagy ezzel honorálni a szorgalmát.

Több ilyen esetet is láttam. Hogy pl. szorgalmas, jó magaviseletű diák végül mindig megkapta a kettest, de lehet, hogy jobbat tettek volna vele, ha elküldik vizsgálatra, és esetleg kap felmentést, de mindenekelőtt szaksegítséget az alapok elsajátításához.

Természetesen a szülők felelőssége is nagy, de a nem diagnosztizált esetekben a szülők vagy nem foglalkoznak a gyerekükkel vagy maguk is annyira képzetlenek, hogy nem merül fel bennük ez a lehetőség ("én is h*lye voltam hozzá, mégis elboldogultam valahogy"), és sokan szerintem nem is tudják, kihez kellene / lehetne fordulni ilyen esetben.

Szóval igen, a pedagógus felelőssége nagy, mert az a feladatuk, hogy nyomon kövessék a diákok iskolai teljesítményét, és ha valami nem megy, legalább felhívják a figyelmet a problémára (mind a szülő, mind szaksegítség felé).

De nem csak a matektanár hibája, hanem az osztályfőnöké is, mert csak fel kellene tűnnie, hogy adott diák mondjuk csak a számolásban van jelentősen elmaradva a társaitól, míg az egyéb képességei átlagosak, jók vagy kiemelkedőek.