Van értelme még a technikaórának?

Általános iskola 2. vagy 3. osztályától kezdve 8.-ig volt technikaórám, és ugyan az első óra mindig mutatott valami újdonságot, legtöbbször hónapokig csináltuk ugyanazt, mivel el is kellett készülni vele és csak heti egy óra volt rá.

Konkrét példa a pelenkaöltés megtanulása, ami rém egyszerű feladat, az első órán végén már ment is mindenkinek.

Ennek ellenére még hetekig "gyakoroltuk", hogy mindenkinek tökéletesen menjen a dolog, majd még egy hónapig csinálunk valami kacatot, ami aztán rövidest otthon a kukában is végezte, mivel használhatatlan volt az alapanyagok minősége miatt. (Talán kispárnát, de erre nem mernék mérget venni, a kérdés szempontjából elég lényegtelen.)

Felső tagozatban már hagytak minket palacsintát sütni, de a fonalfűrészelés éveken keresztül heti egy alkalommal szintén az őrületbe kergetett és nem ismerek olyat a környezetemben, aki élvezte volna 2 óránál tovább. Éppen ezért természetesen igyekeztünk nem is ezzel foglalkozni, hanem minden más ostobasággal.

Ezzel szemben felnőttként hajlandó vagyok megcsinálni bármilyen kétkezi feladatot, és ezek elsajátítása is fontos szerintem, de a legextrémebb példa, amelyről még a mai nap is rémálmom volt az a következő megtörtént eseményeken alapul:

Negyedik osztály végén virágkarót (vagyis csak a "díszítést") kellett készíteni háromszögreszelővel, ami szintén hónapokba telt, májusban pedig már bőven 25 fok fölött volt a hőmérséklet mindenhol, így mi is inkább az udvaron szerettünk volna focizni vagy játszani, nem a levegőtlen teremben értelmetlen dologgal foglalkozni. (Negyedikesként kollektíven is volt annyi rálátásunk a dologra, hogy a büdös életben nem fogja senki sem használni a nyamvadt virágkarónkat, ami összevissz 40 centi volt és kisujjnyi vastag, ráadásul háromszögreszelőt is majd akkor veszünk a kezünkbe, ha a technikatanárnőt akarjuk megverni vele.) Ezzel szemben az egész május úgy telt, hogy kis X-eket háromszögreszelőztünk a karó mind a négy oldalába, szorosan egymás mellé, ráadásul ha a tanárnő nem volt elégedett, akkor kezdhettük előről. A csúcspont az év vége volt, amikor 3 héten már nem akart új dolgot csinálni, úgyhogy megcsináltuk ugyanezt csak feszített tempóban, a játékidőt/szüneteket is elvéve. Még az iskolán belüli fociedzésre is úgy kellett kiszökni előle, amiért igazgatóit is kaptunk, de visszagondolva iszonyatosan büszke vagyok a csapattársaimra és magamra is, hogy kijátszottuk ezt az agyatlan és kegyetlen némbert, akinek annyi pedagógiai érzéke sem volt, hogy rádöbbenjen, értelmetlen dolgokat készíttet velünk.

Én látom rosszul, vagy tényleg értelmetlen így az egész, egy gép hasonló munkafolyamatokat 0.1 s alatt elvégez végtelenszer pontosabban.