Mi a baj a mindennapos testnevelés órákkal?

Egyrészt úgy vezették be, hogy nem volt hozzá kiépített infrastruktúra. Magyarán kevés volt a tornaterem. Ebből az általam ismert esetekben az lett, hogy volt olyan osztály, aminek az épület egy eldugottabb lépcsőjén kellett fel-alá rohangálni negyven percig, volt olyan, ahol három osztály volt bezsúfolva a tornaterembe és volt olyan, ahol délutánra rakták be az órát, amire sokaknak úgy kellett visszamenni.

Azt már meg se említem, hogy szakemberek legalább húsz éve mondják, hogy túlterheltek a diákok, de legalább húsz éve csak befelé nyomnak újabb és újabb dolgokat az órarendbe.

A sport fontosságát nem vitatom. De ami sok iskolában zajlik, az a sport megutáltatására alkalmas. Aki először úgy szembesül a mindennapi sporttal, hogy üvölt vele egy komplexusos minihitler, hogy "nem igaz, hogy ilyen béna vagy, nem kellene annyit zabálni, akkor nem lennél zsírmalac, kötél leszakad alattad" stb., és ezen harminc másik diák nyerítve röhög (aztán egész nap ismételgeti, hogy leszakad a kötél, te zsírmalac) az az életben nem fogja megszeretni a sportot. Látom, más tantárgyaknál találkoztál már tehetségtelen tanárokkal. Akkor el fogod hinni, hogy tesiből is van ilyen, csak éppen ha a mozgástól veszik el a kedved egész életre, az sokkal károsabb, mint ha csak a kémiától.

Én például kifejezetten gyenge testalkatú, gizda gyerek voltam, kötélmászás nem ment, mert gyenge volt hozzá a kezem, futásból egyest kaptam, mert nem az előző évi időmhöz mérték a teljesítményemet, hanem valami könyvben leírt átlaghoz, hogy "x idősen ezt kell teljesíteni", az akkor még nem diagnosztizált Asperger-szindrómám ráadásul esetlen mozgással járt, a teljes erőből nekem vágott labdák elől pl. ösztönösen félreugrottam. Szekrényugrásban voltam egyedül jó, de addigra a tanár már pikkelt rám annyira, hogy egyszer direkt messze rakta azt a dobbantós szart a szekrénytől, akkor estem egy nagyot és többet nem mertem ugrani. De alapból egy kivételével minden tesitanár, akit ismertem, úgy beszélt mindenkivel, mint akit a seggéből rántott ki, és egy gyerek még nem feltétlenül fogja tudni ebből, hogy a tanár ilyenkor az elcseszett szar élete miatt kompenzál. (Ehhez vedd hozzá, hogy röhögve fog alázni minden olyan izmosabb diáktársad, aki matekórán mondjuk fél órát izzad két szám összeadásával és frusztrálja, hogy neked fejben megy, ezért tesin arra élvezkedik, hogy legalább erős.) Ha ebből az órából nem hármat kell kibírni egy héten, hanem minden nap van, a kardomba dőlök.

Elmúltam harminc, amire élvezni kezdtem a sportot, mert olyan edzőkkel találkoztam, akik bátorítják a legbénábbat is és tartják benne a lelket. Na ilyenek kellenének a tesitanárok helyére.

Szerintem az, hogy elveszi a szabadidő, illetve a tanulásra szánt időt.

A mi sulinkban nagyon kicsi a tornaterem, felváltva használjuk a fiúkkal, legtöbbször nem csinálunk semmit. Órarendileg heti 3 tesi van, +2-t neked kell választani, vagy a sulis sportszakkörök közül vagy iskolán kívül. Na most, az emberek nagyrésze ismerősökön keresztül szerez kamu igazolást, ami a tanárokat nem érdekli, örülnek, ha nem vagyunk ott, mert sportszakkört tartani nekik is plusz meló, meg túl sokan úgy sem férünk el.

Úgyhogy ilyen formában ennek nincs értelme.