Milyen egyetemistának jobb lenni szerintetek?
1. Családtól messze (azaz nem olyan távolságban, hogy bejárós is lehess) koleszban, hazajárás ritkán a (nagy) távolság miatt.
2. ugyanaz, mint az 1., de kolesz helyett albérlet
3. bejárós vagy, esetleg kaptál kollégiumot, de nem használod ki maximálisan, mert minden héten hazamész
4. Eleve olyan városban vagy, ahol van egyetem, így az alatt is a szüleiddel laksz.
Most egy barátnőmnek egy héten 3 nap van órája, így 4 nap otthon van, 3-at meg koleszban. És nem azt mondom, hogy ez "helytelen", de én nem tudom megérteni, miért jó ez a "kettős" életvitel.
válasza: válasza: válasza:A 4-es szerintem a legjobb. Költséghatékony és tanulás szempontjából is ideálisabb, mert a albérletben/kolliban nem biztos, hogy nyugodtan lehet tanulni a lakó/szobatársak miatt. "Szabadságot", kapcsolatépítést, bulizást tekintve jó lehet, de az a szempont, hogy kinek mi a fontosabb.
Én bejárós vagyok, fél óra vonattal Pest, plusz 15-15 perc otthonról a vasútállomásra, illteve Pesten az egyetemre bejutás, szóval napi 1 órát utazom oda-vissza, de nekem így megfelel. Önköltségesen vagyok, (nincs államis hely nálunk, hiába van 5-ös ösztöndíjátlagom, nem tudom magam átsoroltatni, és az ösztöndíj lehetőségek terén sincs sok lehetőségem), így nekem nem mindegy mennyi a kiadásom 1 hónapban, plusz elég stréber is vagyok, így engem kifejezetten zavarna, ha akkor buliznának, amikor én tanulni szeretnék.
válasza:Én a 3. kategóriába estem, mondjuk nem végig, de első évben minden héten mentem haza (talán akkoriban egyszer maradtam csak 2 hétre egy rendezvény miatt). 60 km-ra laktunk, viszont minden nap 1 óra oda és vissza buszozást nem vállaltam volna be.
Miért mondod ezt helytelennek? Nekem 4 nap volt órám és még aznap haza is mentem, így 3 teljes napot otthon tölthettem. Nem voltunk kitömve pénzzel, így rengeteget tudtam spórolni. Plusz minden héten tudtam meleg ételt vinni 1-2 napra, így kevesebbet kellett költenem. Lehet mondani, hogy "miért nem mentél el dolgozni". Mert nem egy könnyű szakra jártam, eleinte bőven elegendő volt csak az egyetem. Másodév végén elkezdtem dolgozni, akkor már többször maradtam 2-3 hétre.
válasza:2. vagy 4.
Szerintem jó szülővel lakni.
Én édesanyámmal lakok, és teljesen megfelel. És nem vagyok anyuci pici fia, mivel magamnak fizetem az étkezést, kivéve a hétvége egy részét.
válasza:Egyéni.
Van, ahol a szülők és a gyerekek nem jönnek ki, van, ahol igen. Elszakadni elsősorban lélekben kell, a fizikai távolság ezt megkönnyítheti, de egy értelmes családban otthon is el lehet érni, hogy felnőttként tekintsenek rád egy idő után - persze, úgy is kell viselkedni hozzá...
Az is egyéni, kinek mennyi utazás fér bele - volt a válaszolók közt, akinek a 60 perc busz már sok, nálam mindig 90 perc kaputól kapuig volt a lélektani határ.
Az sem mindegy, milyen a koli és milyen feltételekkel lehet egyáltalán bejutni. Az albérlet meg sokaknak elérhetetlen a költségek miatt.
Összességében, ha jó a családi viszony és van a közelben olyan szak, amit az illető tanulni szeretne, akkor otthon maradni jobb - anyagilag, érzelmileg és tanulás szempontjából egyaránt.
Ha muszáj messze menni, és belefér anyagilag, akkor jobb az albérlet, akár akkor is, ha legalább egy szobád van, ami csak a tied.
Persze, vannak olyan családok, ahol teljesen érthető, ha valakinél direkt szempont, hogy minél távolabbra menjen tanulni:(
válasza:Attól függ, szerintem egyik sem "jó" vagy "rossz", mert mindenkinek más a helyzete.
Én kollégista vagyok és hétfőtől péntekig vannak óráim, de hétvégente hazamegyek. Én szeretem, mert otthon sokkal jobban érzem magam, jobban ki tudom magam pihenni, minden sokkal kényelmesebb és komfortosabb. Csomó barátnőm lakik a városban és a környéken, így velük csak hétvégente tudok találkozni. Valamint hétvégén otthon ki tudom mosni a cuccaimat (ami a kollégiumban nagyon hosszadalmas és kényelmetlen lenne, mert kevés mosógép van, szinte mindig elromlanak és a legfelső emeletről kellene cipekednem az alagsori mosodába). Illetve anyukám mindig főz a hétvégén, így viszek magammal és a hét elején azt eszem, ami megint nagy segítség, mert nem kell mindig rendelni (a koliban nem szívesen főznék, nem is nagyon van rá időm). Ugyanakkor azért fárasztó hetente pakolni és utazgatni, még akkor is, ha csak egy órát vesz igénybe az út.
Nekem az első/második csak abban az esetben tetszene, ha tényleg jó körülmények között laknék és jól tudnám érezni magamat.
Viszont a legjobb a negyedik lenne, mert az a legegyszerűbb, legolcsóbb, leggyorsabb. A szüleimmel jó a kapsolatom, szóval semmi probléma nem lenne belőle.
válasza:Én az 1-es kategóriába estem bele, mivel az egyetem a lakóhelyemtől több mint 200 km-re volt.
Az ideális szerintem a 3-as, vagy a 4-es, mert rengeteg előnnyel jár.
200km-nél sajnos a vonatjegy is elég drága, oda-vissza majdnem 10eFt, egy kollégista ezt magának minden héten nyilván nem engedheti meg. Így marad a havi egy alkalmi hazaulátogatás.
És ilyenkor az embernek sokkal több teendője van, mintha a szülők helyben lennének. Magának kell az embernek megoldania pl. a főzést, a ruhák kimosását, stb. Még aki hetente jár haza, az megteheti, hogy hazaviszi a szennyest, és egy dologgal kevesebb.
Általában azok, akik egyetemvárosban laknak, fel sem tudják mérni a helyzetet, hogy milyen óriási előnyben vannak egy olyannal szemben, aki 200km-re lakik.
Én jobban örültem volna, ha a közelünkben lett volna az egyetem.
Másrészt még az én időmben a kapcsolattartás is kritikus volt. Többnyire posta által, levélben volt lehetséges, de ott is ugye 2-3 nappal korábbi dolgokat olvashattunk aznap.
Hát manapság ez a része talán könnyebb a mobiltelefonok és az internet által.
Köszönöm a véleményeket, mindenkinek ment a zöld :)
Én kicsit másként látom a dolgot. Persze mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya. Azonban szerintem az egyetem annak az ideje, amikor az ember kitárhatja a szárnyait, hogy kilépjen a komfortzónájából; hogy ne csak azt a környezetet lássa, ahol addig (mondjuk 18 évig) élt. A heti hazajárás már nem olyan túlzás, főleg, ha mondjuk sok ágyas szobában vagyunk, akkor én is szívesebben mennék haza akár csak 2 éjjelre is, de azt én picit túlzásnak találom, hogy a hét felét itt, a másikat ott töltsem.
Szerintem így sokkal kevesebb az esély, hogy kapcsolatokat alakítsunk ki, mert ezt könnyű amolyan ideiglenes állapotnak felfogni, akár mint egy szükséges rosszat. Ennélfogva nem törjük magunkat annyira azzal, hogy beilleszkedjünk, új barátokat szerezzünk, mert úgyis ott a család, meg a régi barátok, akiket pár nap múlva újra láthatunk stb.
Azt belátom, hogy anyagi szempontból mindenképp előnyös a szülőkkel lakni, de ez megint csak szembe megy azzal a nézetemmel, hogy ez az a kor, amikor el kell kezdeni önállósodni. Szülő oldalán úgysem olyan, mintha egyedül lenne az ember egy idegen környezetben. Ott megtanul alkalmazkodni, beilleszkedni, 1000+1 oka van annak, hogy miért jobb és ajánlatosabb másik városban egyetemre járni. Nem csak a szülői leválásról van szó, hanem az önállóságról. Otthon is el tudsz menni bevásárolni meg segítesz felmosogatni, igen, de ez akkor is “kényelmesebb” és nem leszel olyan önálló egy más városban élő egyetemistákat képest. Arról nem beszélve, hogy nem adsz magadnak esélyt arra, hogy új várost ismerj meg, és lehet, hogy az lenne az első és utolsó esély, mert mondjuk diploma után rögtön a városodban találsz munkát is és akkor meg már nehezebb másik városban kipróbálni az életet.
Én úgy gondolom, hogy van egy feelingje az egyetemi életnek, amihez szerintem hozzá tartozik a kollégium meg a függetlenedés.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!