Akiknek nem sikerült az orvosi és más irányt vett az életük: hogyan dolgoztátok fel? Hogy sikerült továbblépnetek?

Nem a multon kell töprengeni, hanem a jelenen, és azt vizsgálni, hogy most mik a lehetőségek.

Mellesleg ha valakit abszolút nem érdekel egy terület, akkor fölösleges abba az irányba menni.

Érthető, ha nem sikerült, ha kényszerből csinálja valaki, előbb-utóbb nyögés a vége.

Ami nem megy, és kitartás sincs, motíváció sem, azt nem kell erőltetni. Végülis az orvosi képzések nem holmi bölcsészképzések, amit bárki elvégez.

Válasszatok olyan irányt, ami érdekel és van rá piaci igény. Lehet hogy valaki nem jó orvosnak, de kiváló informatikus lehet belőle, és viszont.

Erre magának kell mindenkinek rájönnie.

Manapság persze az a baj, hogy a gimnáziumban is sokszor félre -vagy egyáltalán nem tájékoztatják a diákokat.

Aztán érettségi előtt még pár hónappal fogalmuk nincs, mit akarnak csinálni.

Én látássérülés miatt nem mehettem annó orvosira. Az első pár évben minden egyes korhazi látogatast fél napi sírás követett... ma már csak simán elfog a szomorúság olyankor.

Én is szeretem amit helyette választottam, de időnként eszembe jut, hogy nekem nem is itt kéne lennem.... nem tudom, hogy ez elmúlik-e, ha a mostani szakmában is ki tudok majd teljesedni, az valoszinűleg segít majd, hogy kevesebbszer jusson eszembe ez az egész.

Az egyik legjobb barátnőm 2x próbálkozott újra, azóta gyógytornásznak tanul. Még mindig vàgyna az orvosira, de azért nincs elszomordva mert imádja az egészségügyet.

Azt mondja ha megtehetné 30 évesen is elkezdené az orvosit.

Szia!

Nem hiszem, hogy valaha is sikerül majd feldolgoznom a történteket. Én is évekig próbálkoztam, elég rossz körülmények között, így "legalább" magamat képtelen vagyok 100%-ban okolni, hogy végül egy másik szakra jöttem és "feladtam". Biológia szakon vagyok jelenleg, most kellett volna végeznem, de egy évet csúszok. Az elején nehezen ment és kb. minden napomat megmérgezte a gondolat, hogy nem kéne itt lennem és a növényekről tanulnom, majd megtanultam tanulni, bár ehhez idő kellett. Annyi mindent bevágtam sőt sikerült valahogy odáig eljutnom, hogy már mindent érdekesnek találok, mindennek meg van a szépsége, hogy tényleg csak elhatározás kérdése az egész. És most végig gondolom, hogy ha olyat tanulhatnék amit teljes mértékben szeretek pl. az anatómia, hát milyen könnyű dolgom lenne már. Ez fáj a legjobban, hogy tudom hogy menne. :(

Egyébként a felvételinél a kémia emelt fogott ki rajtam, mert a számolás nekem nem fekszik, ehhez hozzá jön, hogy mellé nyúltam a magántanárral is. (duplázni szerettem volna)

Szóval most ott tartok, hogy ha rám szakadna a lottónyeremény, elölről kezdeném az egészet. Addig meg gondolkozom, hogy mit kezdjek magammal, úgy értem ezzel a biosszal (mivel bsc diplomával nem szeretnék én se mekiben dolgozni, mester tervben van). DE tényleg elég sokat jár még ennyi év után is az orvosi a fejemben.

És tudod még mi a durva? Hogy tényleg sokan csak azért jönnek ide, hogy egyetemen legyenek és amúgy nem is annyira érdekli őket, így ha nehezen is vagy 5 év alatt, de összenyögik. Utána itt jövök én, aki tele volt tervekkel. Na mindegy tiszta labilissá váltam.

Te mivel foglalkozol kedves kérdező?