Tényleg “szétszivatnak” az orvosi egyetemen?

Nem.

Kevered az orvosit a BME-vel.

Bizonyos értelemben igen, bár én nem Pécsre járok, de ez általánosan igaz az összes orvosira. Nem az a szívatás része a dolognak, hogy sokat kell tanulni, hogy sok a számonkérés vagy hogy például más szakokon levőknél őszi és tavaszi szünet is van, míg nálunk ez soha nem jöhetne szóba, ezek is "rossz" dolgok, de nyilván nem poénból kell egy orvostanoncnak sokat tanulnia és a jövőben sokat tudnia. Inkább azt nevezném "szívatás"-nak, hogy nem mindig minden igazságos. Nem mindig olyan jegyet kapsz, ami tükrözi a valódi tudásod, meg tudsz úgy bukni, hogy nonstop 3 hétig tanultál. Tudsz olyan vizsgáztatóhoz kerülni, aki többet vár el, mint más tanárok vagy éppen hangulatember és pont rossz kedvében kerülsz hozzá. Első két évben a professzorok, tanárok előszeretettel hangoztatják, hogy "magukból soha nem lesz orvos", "megbuktatom a fél évfolyamot" stb., amit nyilván nem esik jól hallani.

Ennyi negatívum után hozzá kell tennem, hogy ezek a dolgok jelen vannak eltérő arányban teljesen más szakokon is, szóval nem csak orvosis jellegzetesség. Meg kell tanulni kezelni és elfogadni, ha szerencséd van, akkor az inkább emberségesebb vizsgáztatókat fogod ki, plusz nem veszed magadra ezeket a sértéseket. Az ilyen tanárokról, profokról utólag mindig kiderült, hogy csak előadáson vagy órán szemétkednek, vizsgán meg minden további nélkül 4-est adnak, még ha nem is ment olyan jól. Lényeg a lényeg: igen, nehéz az orvosi, de ez a "szétszívatnak" egy kicsit erős. Nem kell elhinni minden szóbeszédet.

Igaz, nekem ez még csak az első évem volt, és nem is Pécsett tanulok, de nekem eddig tanárral még igazán negatív élményem sosem volt. Még akik megbuktattak, azok is rendesek voltak, soha nem szólogattak be, nem voltak lekezelőek, és olyan is volt, hogy az egyik tanár tök kedvesen elmagyarázta azokat a részeket, amik nem mentek.

Egyedül egy tanár volt (de nem is vizsgán, csak egy demón), akit "gonosznak" találtam, de ő sem volt bunkó viselkedésre, csak nagyon szívatós dolgokat kérdezett, és csak olyanokat.

Én még olyat sem hallottam tanár szájából órákon sem, hogy belőlünk soha nem lesz orvos, meg hogy a fél évfolyamot megbuktatják.

Persze, nem tudhatom, hogy a következő években mi lesz, de remélem hasonlókat mondhatok majd.

És szerintem a tanulás sem annyira szörnyű, mint amennyire próbáltak ijesztgetni olyan személyek, akik hozzám hasonlóan tapasztalatlanok voltak. Van életem, és nem tanulok nonstop éjjel-nappal.

Én ültem mindkét oldalon. Jártam egyetemre, vizsgáztam, most pedig, mivel klinikán dolgozom, rendszeresen látom azt, hogy hogyan vizsgáznak a hallgatók.

Engem sosem ért olyan eget verően nagy igazságtalanság. Egyszer buktam az egyetem alatt, nem mondom, szarul esett, de utólag persze kiderült, hogy jogos volt, mert totál félreértelmeztem és ezáltal rosszul oldottam meg egy buktató jellegű részfeladatot. Ezen kívül egyszer éreztem igazságtalannak egy jegyet, de az sem olyan volt, hogy ötösre tudtam és megbuktattak, hanem úgy gondolom, hogy ötösre tudtam és kaptam egy négyest. Na bumm, talán ez azért nem akkora dolog.

Valljuk be, legtöbbször azok szokták a vizsgáztatót szidni, akik tök jogosan buknak meg. Csak nehezebb azt mondani, hogy "hát igen, nem tanultam eleget", vagy "ezt az anyagrészt tényleg nem értettem", mint azt, hogy "köcsög volt a tanár", meg "szemét dolgokat kérdeztek". Most, hogy bent ülök vizsgákon, látom, hogy a hallgatók jelentős része egy normális, összefüggő, értelmes feleletet sem tud felmutatni, logikus gondolkodás kb. nulla, és még így is kevesen buknak.