Mi volna a magyar középiskolák rangsora, ha azt vennék figyelembe, hogy az ott végzettek hány %-a szerzett tudományos fokozatot?

Ez egy nagyon fontos statisztika lenne. Nem mindenható, de informatív.

Nyilván ahonnan nagyobb arányban mennek egyetemre ott ez is magasabb lenne, de lennének különbségek a hosszú és rövidtávú hatások tekintetében.

Egyébként én ezt a mutatót általános iskolákra, sőt tanárok személyére nézve is kiszámolnám, ha lenne megfelelő adatbázis.

Igenis, szerintem premizálni kellene azt az általános iskolai tanítónőt vagy középiskolai tanárt akinek a tanítványai szignifikánsan nagyobb arányban szereznek tudományos fokozatot, mint a kollégái tanítványai. Ez ugyanis olyan rejtett, hosszútávú sikerességi mutató ami fontos dologra mutatna rá.

Én nem hiszek a kimeneti rangsorokban, mert valójában xy oktatási intézmény teljesítményét nem a kimenet jellemzi hanem a hozzáadott érték.

Tehát középiskolák és egyetemek esetén is bugyutaság, amikor azt hangsúlyozzák, hogy ez meg az az iskola ilyen jó, mert (középiskola esetén) nagy részüket később egyetemre felveszik, főiskola/egyetem esetén pedig, hogy ennyi meg annyi részük elhelyezkedik, jó fizetése van stb.

Ugyanis a bemeneten sokszor pont azok a tehetségesebb és ambiciózusabb diákok jelennek meg (általában szülői vezérlés miatt), akik eleve elszántak, hogy egyetemre menjenek és tanuljanak, jó karriert építsenek maguknak. Mert egyesszerűen jó híre van az iskolának, a jó hírt meg presztízst meg pont a kimeneti statisztika miatt kapja. Közben pedig lehet, hogy teljesen rossz az oktatás, bénák a tanárok, de mivel olyan diákok, hallgatók vannak, akik okosak és tehetségesek ezért a gyenge iskola ellenére is a kimeneti statisztikában brillíroznak. Szóval ez egy ördögi kört teremt és teljesen félreinformál mindenkit.

Az igazán jó iskola az, ami a gyenge bemenetből, hátrányos helyzetű gyerekekből, motiválatlan diákokból farag, ha nem is csúcs képességű valakit, de jóval többet mint ahogy bejött az iskolába. Persze statisztikailag, ha csak a kimenetet nézzük sosem fognak jól teljesíteni és alulmaradnak a korábban említett "elit" iskolákkal szemben.

Esetemben korábban egy elitnek mondott veszprémi gimnáziumba jártam, ami utólagos felnőtt fejjel tudom, hogy inkább leépítette a motivációm, mint fejlesztett volna. Aztán később a szintén nagyra becsült BME-n is óriási kárt okoztak a gyenge színvonalú (mérnök) oktatógárda és oktatás. Jó sok energiába került, hogy utána autodidakta módon saját magam megtanultam és megértettem azt amit nem voltak képesek normálisan megtanítani. És mivel épp doktori képzésben vagyok és előbb utóbb fokozatot szerzek, az említett oktatási intézmények nemhogy segítettek volna ebben, hanem 100%-osan csak hátráltattak a tudományos fejlődésben, óriási kárt okoztak és nélkülük már sokkal előrébb lennék.

#3 Szerintem ez még nagyobb hülyeség. Egyedül az egyetem és az egyén érdeme, ha tudományos fokozatot szerez. Az általános iskola legnagyobb érdeme a diákjai által elért eredmény a különböző tanulmányi versenyeken és a középiskolai felvételi, a középiskoláé pedig a felvételi pontok száma (NEM az, hogy hányan kerülnek be x gimnáziumból a BME-re vagy orvosira, egyrészt mert a bekerülés nem garantálja, hogy benn is marad és elvégzi, másrészt sokan vannak, akik 480+ ponttal egy 280 pontos szakra jelentkeznek vagy tovább sem tanulnak, mert így alakult az életük, de ettől még a gimnázium magas szinten felkészítette őket az érettségire). Egy személyes példa: orvostanhallgató vagyok, azért lenne baromi nagy állatság az általános iskolai és gimnáziumi tanáraim érdemének tartani, ha lediplomázom és orvos leszek és később esetleg tudományos fokozatot szerzek, mert egészen egyszerűen közük nem volt a felkészülésemhez. Az általános iskolai osztályfőnököm például folyamatosan zaklatott, hazugságokat állított rólam, ok nélkül szidott, lelki beteggé tett, mégis kitűnő tanuló voltam és versenyeket nyertem, de nem azért, mert ő olyan jól felkészített, hanem ANNAK ELLENÉRE, hogy bántott jó képességeim voltak és sok időt és energiát fektettem otthon, egyedül a felkészülésbe. Mellesleg a mai napig iszom a levét annak, hogy miatta nulla önbecsülésem van.

A gimnáziumra ugyanez vonatkozik, volt pár remek tanárom, de volt ennél több szörnyű, feltűnési viszketegségben szenvedő szociopata tanárom is, aki pokollá tette egy (vagy több) osztály 4 évét. Ha mondjuk egy ilyen tanításra alkalmatlan személy ugyanannyi óraszámban "tanított" nekem x tárgyat, mint egy másik remek tanár, aki tényleg rengeteget segített mind tanulmányi, mind lelki szempontból, akkor logikusan elméletileg mindkettőjüknek egyenlő érdeme, ha tudományos fokozatot szerzek, ami abszolút nem így van.

Egy ilyen rangsort a válaszomban leírt okok miatt nem lehetne objektíven felállítani, de ha mindenképpen fel akarjuk állítani, akkor szerintem bár szubjektív rangsor lenne, de jobban tükrözné a valóságot, ha a tudományos fokozatot szerzett egyének személyes véleményét kikérnénk arról, hogy az őt tanított tanárok mondjuk egy tizes skálán mennyivel járultak hozzá az eredményeihez és ez alapján rangsorolnánk őket. Habár szerintem egy ilyen rangsorral csak azt érnénk el, hogy azok a szülők, akik már születés óta csak nyomják előre a gyereküket már az általános iskola választásától kezdve azzal tegyék lelki nyomorékká őket, hogy a tudományos fokozat megszerzésére erőszakolják őket (amibe a gyerek 25-30 éves korára egy szülőnek rohadtul nincs beleszólása, de normális szülő már az egyetem választásában sem kellene, hogy ennyire befolyásolja a gyerekét) már 6-7 éves kortól, megtagadva tőlük a valódi gyerekkort.

Nyilván az mutatja meg, hogy egy korai iskola mennyire jó vagy nem jó, hogy az ott végzettek mennyire lesznek sikeres, boldog emberek, összehasonlítva azonos esélyekkel rendelkező, azonos képességű és körülmények között élő, de máshol tanult kortársaikkal.

Ezt statisztikailag lehet megközelíteni, sok eset feldolgozása alapján. A PhD szerzés lehet egy jó sikerességi mutató, hiszen annak sikere a motiváltságtól, tudományos érdeklődéstől függ

az pedig a korai iskolai évek alatt formálódik.

"BME-n is óriási kárt okoztak a gyenge színvonalú (mérnök) oktatógárda és oktatás"

Szerintem kifejezetten jó oktatók vannak a BME-n is. Persze könnyű őket hibáztatni és nem magunkban keresni a hibát, vagy meglátni azt hogy a politika által kivéreztetett majd a hulláját megerőszakolt felsőoktatásban milyen súlyos terhek vannak az oktatók vállán. De ahogy látom ez nem megy. Az oktatók szarok, mindenki hátráltatott de ÉN a szembeszélben is phdzok mert olyan fäszagyerek vagyok. Ehh.

Velem a gimnáziumi tanárom szeretette meg igazán a fizikát. És mindig jó szívvel gondolok rá mert igenis köze volt ahhoz hogy ma olyan magas szinten művelhetem ezt a tudományágat.

"én ezt a mutatót általános iskolákra, sőt tanárok személyére nézve is kiszámolnám"

:-O

És mihez kezdenél az adattal?

És hogyan pontosítanád? Ha mondjuk egy tanár főállásban mindig hátrányos helyzetűeket tanítana az ország legszegényebb részén, mert ez lenne az ő szíve csücske feladata, és egyetlen diákja se érne el tudományos fokozatot 40 év alatt se, egy másik tanár meg olyan helyen töltene el 40 évet, ahol gazdagok a szülők és kb. minden második gyereknek magántanára is lenne ugyanabból a tantárgyból (és ha ráadásul közülük több gyereknek is az előbb említett, főállásban hátrányos helyzetűeket tanító tanár lenne a magántanára), és ha ezek közül mondjuk minden ötödik tudományos fokozatot szerezne, akkor azt hogy vennéd figyelembe? Mennyire lennének ezek a tudományos fokozatok annak a tanárnak az érdemeiként elismerve, aki nem főállásban, hanem csak magántanárként tanította őket és mennyire lennének annak az érdemeiként elismerve, aki főállásban tanította őket? És ha egy tanár nyugdíjba menne, és csak 10-20 évvel a nyugdíjba vonulása vagy a halála(!) után szereznének a volt tanítványai tudományos fokozatokat, akkor mihez kezdenél az adattal, hogyan ismernéd el a munkáját visszamenőleg?

Valami mást találj ki, légyszi, ne adjál újabb ötleteket a tanárok minősítéséhez, van vele elég bajunk így is!