A kitűnőkből nem lesznek sikeres emberek?
Több helyen is olvastam már ezt. Mert a kitűnők szétosztják az energiájukat a tárgyak között. Mindenből 5-öst szereznek, de így nem marad idejük arra, hogy valamivel iskolán kívül is foglalkozzanak. Mindenből jók lesznek, de semmiből sem elég jók. Van benne igazság, az biztos.
Aki régen kitűnő volt, valahol mindig az is marad.
Már egyetemre járok, de görcsösen ragaszkodok ahhoz, hogy mindenből 5-ös legyek. Pedig többet érne, ha bizonyos dolgokat sokkal magasabb szinten tanulnék, más dolgokat pedig "elengednék" kicsit. De egyszerűen képtelen vagyok azt mondani magamnak, hogy oké, ebből a tárgyból elég a kettes és akkor a megmaradt időben tanuljunk valami fontosabbat.
Van itt más is, aki hasonló cipőben jár és "kényszeres kitűnő"? És olyan, akinek sikerült ezt elengednie?
válasza:Egyetemen sem kellett sokat, vagy még középiskolás vagy? Gimiben én se készültem pl soha matekra, ment magától. De most az analízis szigorlat 5-ösért egy egész hetet kellett készülnöm.
Tényleg minden időm elmegy ezzel, egy percem sem maradt arra, hogy extra dolgokkal foglalkozzak.
válasza: válasza:Ez egyénfüggő. Van egy csomó kitűnő, aki lehet, hogy szó szerint be tudja magolni az anyagot, de az agyáig soha nem jut el.
Sok kitűnő van, aki átlagos képességű, mert egyik tárgyból sem kiemelkedően jó.
Azért mondom így, hogy “sokan vannak, akik”, mert nem akarok általánosítani.
Aztán az olyan feladatoknál, amikben már gyakorlati, vagy műveltségmérő feladatok is voltak, hozzá sem tudtak szagolni.
Meg az is elég relatív, hogy melyik tanár mire osztogatja az ötösöket. Van olyan tanár, aki, ha megszakadsz, akkor se ad négyesnél jobb jegyet, de ugyanezzel az erőfeszítéssel egy másiknál már hatos lennél.
És nem , ez nem szint, meg erősség kérdése, hanem a tanár személyiségétől függ, meg attól, hogy mennyire vagy képes benyalni magadat a kedvenckék közé.
Művészeti iskolákban - ahol egyébként is a szubjektivitás a legnagyobb mérvadó - mégjobban kiéleződik ez a helyzet.
De az egyetem már teljesen más. Oda értelemszerűen azért megy az ember, hogy azt tanulja, ami a legjobban megy neki, és egy életen át foglalkozni akar vele.
Anyám világ életében 4,7-4,9 volt. Nagyon jól mentek neki a humán tárgyak, de a reál tárgyak soha nem mentek neki, és nem is szerette őket.
Ezzel szemben egyetemen szín kitűnő volt, mert az már teljes mértékben érdekelte, és nem vették el felesleges tárgyak a figyemét.
válasza: válasza:Én régen voltam kitünő, de gimiben szinte tanulás nélkül szereztem jó jegyeket. Most egyetemen meg őszintén szólva arra törekszek hogy minden tárgy meglegyen de mindegy hogy kettessel vagy ötössel, úgyhogy kitünő se marad mindig kitűnő.
Inkább plusz dolgokat igyekszek csinálni pl szakmában gyakorlatot szerezni, második idegen nyelvet tanulok, ilyen-olyan vackokban veszek részt, mert szerintem ezek hasznosabbak lesznek pályakezdőként mint a sok felesleges tárgy amit az egyetemen tanulunk (nyilván ez szakfüggő, pl orvosin nem hiszem hogy ez működő stratégia).
Viszont van egy barátnőm aki folyamatosan tanul minden egyes tárgyra, mindenből az ötösre törekszik, de ezek mellett is jut ideje másra. Szerintem ez azért nagyban személyfüggő, ha valaki könnyen tanul és folyamatosan készül eloszlik annyira az anyag hogy jusson ideje másra is. Munkahelyen is egyszerre párhuzamosan több feladatot kell megoldani, ilyen szempontból még jól is jöhet ha valaki megtanulja beosztani az idejét és energiáját hogy minden feladatot maximálisan jól tudjon teljesíteni.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat!
Tudom, hogy egy idő után belebetegszik az ember. Részben ezért is tettem fel a kérdést, mert kicsit már kezdek megőrülni tőle.
Az egyikőtök írta, hogy megelégszik azzal, ha megvan a tárgy és inkább próbál szakmai tapasztalatot szerezni. Teljesen igazad van, ez tényleg fontosabb, nekem is ezt kéne csinálnom. De egyszerűen tényleg képtelen vagyok rá, hogy hagyjam a tanulást ha már tudom 2-es szintre és mással foglalkozzak. Egyszerűen zavar a gondolat, hogy meg tudnám csinálni 5-ösre de nem teszem.
Egyébként a szak amin vagyok alapvetően nem magolós, reál irány. Konkrétan magolni sose tudtam, szóval most se ezt csinálom, hanem csak sokat foglalkozok az anyaggal. Jó agyam van, de tényleg semmiből sem vagyok kiemelkedően jó. Azt se tudom, hogy mi lenne az, ami tényleg érdekel, pedig lassan szakirányt is kéne választanom. Szóval még ha el is dönteném, hogy akkor rágyúrok valamire jobban, akkor se tudnám, hogy mire.
Kicsit visszatérve az általánosításhoz. Szerintem a legtöbb kitűnő is hasonló helyzetben van, mint én. Hogy jók, de semmiből sem igazán azok. Sokkal nagyobb előnyben vannak minden téren azok, akik egy valamihez nagyon értenek, más dolgokhoz meg kevésbé. Nyugodtan tudnak csak arra koncentrálni és fejlődni. És ezáltal sokkal sikeresebbek lehetnek az életben.
Persze megvan a másik két csoport is. Azok, akik a sok magolás miatt kitűnőek meg azok is, akik zsenik és szinte készülés nélkül is megy nekik. Most nem erre a két esetre gondoltam a kérdésben.
válasza:Kérdező: pontosan jól látod a helyzetet!
Saját tapasztalataim szerint is így van, mert a kitűnők, akik sok energiát, időt fektettek bele a tanulásba nem értek rá kapcsolatokat építeni és mára már viszont bebizonyosodott, hogy a bukdácsoló osztálytársakből menő vállalkozók lettek. Ők nem pazarolták az idejüket a négy fal között, hanem éltek, jöttek-mentek, buliztak, ismerkedtek, haveri kört építettek és ügyeskedtek.
A tanulás nem kifizetődő jó kapcsolatok nélkül - sőt, nem kell kitűnőnek lenni, ha vannak kapcsolataid, az utóbbi sokkal fontosabb!!
Nem, sajnos a "kényszeres" megfelelést nem lehet csak úgy elengedni, az életre születni kell!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!