Szegedi orvostanhallgatók! Ti is így látjátok? Mivel egészítenétek ki (vagy mondanátok máshogy)?

Ebben semmi újdonság nincs.

Azért nem hallottad, mert ezek annyira "alap" dolgok a felsőoktatás teljes területén, hogy senki sem tartja szükségesnek ezeket emlegetni. Ez olyan, mintha arról írnál blogot, hogy az ABC 3. betűje a C betű - nem tartalmaz semmilyen új információt.

Változtatni kellene? Igen.

Fognak rajta változtatni? Eszükben sincs.

Arról szól az élet, hogy abból kell a legjobbat kihozni, ami van!

Az órarend olyan, amilyen.

Az, hogy át kell érni egyik óráról a másikra, néha nem megy, de ezt a tanárok is tudják.

A gyakorlatok kritikán aluliak (na EZEN biztosan kellene változtatni.

Nálunk még érdemi tankönyv / jegyzetellátottság sincs (pár kivételtől eltekintve)

Ilyen időbeosztások mellett tényleg csak nagyon keveset lehet hétköznap tanulni, én a hétvégémet szoktam ráááldozni (értsd. szombat reggeltől vasárnap estig), de 12-14 héten át szünnap nélkül kihúzni bizony nagyon leterhelő - és akkor jön még csak a vizsgaidőszak, akkorra már mindig van lemaradásom:S

A külföldieknek kedvezés (pl. idegen nyelvű diák), nekem is szúrja a szemem.

Ezek ellenére sem szimpatikus nekem ez a "sírós" poszt, kb. mint egy kamasz hisztije ("Ha az ön gyermekével tennék ezt, azt hagyná???")

Ha az ember fennakad minden szron amin nem tud változtatni akkor elég stresszes élete lesz. Nyilván nem normális, hogy pl nekem is volt olyan napom amikor reggel 8tól este 8ig lyukasóra nélkül voltak óráim. (Nálunk sok előadás nem 90 perc hanem 45 perc utan 15 perc szünet majd megint 45 perc). Vagy amikor rákövetkező nap 2kor vegezhettem volna de volt egy előadás 6tól amin mindíg volt katalógus. De ez van. Felesleges órakra (amikor csak a diakat olvassák fel) nem járok be vagy ha van katalógus akkor viszek tanulnivalót. Lyukasban egyszerűen beülök a könyvtarba tanulni. Gyakorlatokra lehet készülni utazás közben is, illetve szünetekben. Valamint tudni kell szelektálni. Nem kell minden fiszfsz tárgyra (legtöbb szabvál és néhány kötelező) napokat tanulni. Arra kell koncentrálni ami tényleg fontos.

Szerintem nem kell minden egyes nap megszakadni.

A gyakorlati oktatás tényleg siralmas, én ezért járok el külön első félévtől kezdve.

Sok igazság van a leírtakban, ennek ellenére szerintem a blog írója egy kicsit tragikusan fogja fel a helyzetet és ahelyett, hogy megpróbálná megoldani a problémáit úgy, ahogy tudja, csak rinyál. A legtöbb probléma egyébként, amit említ, nem csak a szegedi orvosira jellemző, hanem összegészében a teljes magyar felsőoktatásra. Amúgy nem gond, hogy a rózsaszín cukormázon kívül valaki beszél a problémákról is, mert kell, és az tudná pozitív irányba terelni a dolgokat, ha nem mindenki csak tűrne, hanem lenne valami összefogás a javítás érdekében.

De nézzük sorban:

1. Az, hogy lényegesen több az ismeretanyag, mint mondjuk 50-70 éve, az tény. De nyilván nem lehet a végtelenségig húzni az egyetemet, az a 6 év pont elég hosszú, hanem törekedni kell arra, hogy mindenből azokat az információkat tanítsák meg, amik ténylegesen fontosak a későbbi szakmai fejlődés szempontjából. Ez valamelyik tárgynál egészen jól működik, valahol kevésbé.

2. A kreditrendszer tényleg olyan, ahogy a blogon írják: vannak kötelező tárgyak, kötelezően választhatók és választhatók. Orvosin egyébként olyan szempontból még szerencsés is a helyzet, hogy a kötelezően választható tárgyaknak is jellemzően van némi közük az orvosláshoz, nem az európia unió gazdaságtörténetét kell megtanulni, hogy meglegyen a kredit.

Szerintem azt a néhány köt. választható és választható kurzust ki lehetett bírni, egyébként sem vették túl komolyan a legtöbbjét. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy ha igazából haszna nincs és még csak komolyan sem veszik, akkor minek pazaroljuk rá az időnk?

3. Az tényleg igaz, hogy -kevés kivételtől eltekintve- az előadókban nem férne el az egész évfolyam. Ez főként a klinikai tantermekre igaz, a nagyelőadó, ahol 1-2. évben a legtöbb előadás van, azért kellőképpen nagy. Ennek természetesen az az oka, hogy amikor a klinikák épültek még nem 200 orvostanhallgató volt egy évfolyamon. És tekintettel arra, hogy arra sincs pénz az egészségügyben, hogy magát a betegellátást biztosító részlegeket felújítsák, elég naiv azt várni, hogy majd nagyobb előadókat építenek.

Viszont szerintem ezzel azért tisztában vannak az előadók is, így sok esetben nincs katalógus, vagy csak akkor, ha a 100 fős teremben 3 ember ül. Akkor az már ki szokta csapni a biztosítékot, de ha fullon van a terem, azaz legalább a fél évfolyam bemászik előadásra, elhiheted, hogy nem fog senki pattogni, hogy hol a maradék 100 és miért nem ül a földön...

4. Az is tény, hogy ha az ember mind az összes órájára bejárna, akkor egyrészt ebédszünete sem mindig lenne, másrészt legtöbbször este 6-7-8 felé esne haza. Viszont rinya helyett meg lehet oldani: a felesleges előadásokra nem kell bejárni. Én mindig szelektáltam: ami nem adott semmi újat, csak a tanár felolvasta a diát, akkor azt nem erőltettem és kész. Persze ez nem megoldás a rendszer hibájára, hanem csak egy válasz az elcseszett szervezésre. De hát ha ők úgy játszanak, akkor én meg így vagyok kénytelen játszani:)

5. Szegeden elég közel vannak egymáshoz az épületek, szerintem rohanás nélkül is át lehetett érni egyik helyről a másikra. A deszki pulmonológia gyakorlat ez alól tényleg kivétel, hiszen az kb. egy fél órás buszút, de nálunk elnézőek voltak. Az orvosok is tudták, hogy nem tudunk kiérni időben.

De a többi hellyel nem volt gond.

6. A gyakorlatok tényleg kritikán aluliak. Amíg egyetemista voltam, én is sokat háborogtam ezen -szerintem jogosan-, viszont most, hogy látom a másik oldalát is (egyetemi klinikán dolgozom szakorvosjelöltként), megértem az oktatókat is.

Mik a problémák? Kevés az orvos, és akik vannak, azoknak is egyszerre 3 dolguk van, de szétszakadni nem tudnak. Emellett a klinikák legtöbbje régi építésű, nagyon kicsi a hely a kórtermekben, a legtöbb helyen nincs olyan szoba, ahol kényelmesen, kulturált körülmények között meg lehet tartani egy gyakorlatot. Emellett marha sok a hallgató. Azért valljuk be, 200 hallgatónak egyszerűen képtelenség gyakorlatorientált képzést csinálni. Egyszerűen túl nagy mennyiség.

Egy orvos érdemben maximum 2 hallgatóval tudna foglalkozni. Ehelyett egy csoportra, ami 15-16 ember, jut 1 doki, akinek amúgy még ezer egy dolga lenne. Általában tényleg az a menet, amit a blogger leírt: 4-5 embert odaküldenek egy beteghez, hogy kérdezze ki és vizsgálja meg, aztán megbeszélés. Arra már nincs idő, hogy az orvos egyesével végignézze, hogy mindenki jól csinálja-e a vizsgálatot, vagy sem. Nálunk ált. úgy ment, hogy egy-egy kisebb csoport vizsgált egy-egy beteget, utána a megbeszélés során egy ember a csoportból elmondta, hogy mit talált. És ha valami hiperszuper izgalmas dolog volt (pl. volt egy jól hallható szívzörej, vagy mondjuk a kismedencéjéig ért a lépe/mája, érdekes tüdő feletti zöreje volt), akkor azt szépen mindenki egyesével meghallgatta.

7. Az, hogy kinek mennyire fontos a rendszeres tanulás, az azért elég egyénfüggő. Persze, a hosszútávú memóriába épüléshez sok ismétlés kell, de a lényeges dolgok egyébként is elég sokszor ismétlődnek (pl. több tárgyból is előkerülnek). Viszont ha valakinek szüksége van arra, hogy naponta átnézze az anyagot, akkor azt tényleg csak szelekcióval tudja megoldani.

8. Nekünk még nem volt tömbösített gyakorlat. Ez egyébként egy próbálkozás volt a gyakorlati oktatás jobbá tételére, de úgy tűnik, kudarca fulladt, pedig valahol jól működik (állítólag pl. Debrecenben). Ha jól tudom, jövőre vissza is akarnak állni a régi rendre.

Orvosként egyébként nekem is az a meglátásom, hogy ezek a tömbösített gyakorlatok nem sokat értek, aminek a fő okai a már korábban leírtak. A másik ok pedig az, hogy a hallgatók is egyre érdektelenebbek. Nem tudom mi van a diákokkal mostanában, de már engem is kezd kiakasztani, hogy mennyire telibe szarnak mindent. Gimi óta tudtam, hogy milyen orvos akarok lenni, milyen terület érdekel, de ennek ellenére azért minden gyakorlatban találtam valami érdekeset. Sosem akartam pl. kardiológus lenni, de azért boldog voltam, ha hallottam valami érdekes szívzörejt, vagy szívesen megnéztem mondjuk egy szívkatéterezést, kíváncsi voltam, hogy csinálják mondjuk a szívultrahangot vagy épp a kardioverziót. Ugyanígy nem akartam sebész lenni, de szívesen megnéztem bármilyen műtétet. És ezt baromira hiányolom a tanulókból...egyszerűen már nincs motivációm, hogy mutassak nekik valamit, mert csak az unott képüket látom közbe, kb. nulla érdeklődéssel. Pedig úgy érzem, én még a lelkesebb fajta voltam, szívesen magyarázgattam a hallgatóknak, de mikor azt látod, hogy minimálisan sem érdekli őket, csak az, hogy minél előbb elhúzhassanak a gyakorlatról, akkor mégis mit csinálsz? Az már csak hab a tortán, mikor sebészeti típusú gyakorlatra bejönnek 3 centis műkörömmel és fel vannak háborodva, mikor közlöd velük, hogy itt az aceton, le kellene mosni.

9. A TO-val nekem nem volt sok negatív tapasztalatom, bár már annyira nem is emlékszem. Elég talpraesett gyerek voltam, inkább utánanéztem magam a kérdezgetés helyett....Ez egyébként egy elég előnyös tulajdonság a felsőoktatásban.

Jah, egyébként a szakképzési központ is csak olyan időpontokban van nyitva, amikor dolgozik az ember, szóval ehhez hozzászokhat a rezidensképzésben is:DD

10. Én is hallottam már hírét annak, hogy ha nem a kijelölt helyek egyikén végzed a gyakorlatot, akkor elvileg kérhetnek érte pénz, de ezzel a gyakorlatban még soha nem találkoztam. Fizetni viszont tényleg nem fizetnek sehol, legalábbis Magyarországon. Ellenben mikor Németországban voltam sebészet nyári gyakorlaton, egész szép kis összeget fizettek:)

Összességében azt mondom, hogy az orvosi oktatásnak (nem csak Szegeden, hanem mindenhol) tényleg elég nagy problémái vannak. Néha látom az újító szándékot, ami aztán vagy jól sül el, vagy nem. A tömbösített gyakorlat nem, de a skills központ pl. nem nem rossz.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a felsőoktatás nem olyan, hogy mindent a szádba adnak. Neked, magadnak kell akarnod, törekedned arra, hogy minél több mindent megtanulj, neked kell érdeklődőnek lenned, mert úgy leszel jó orvos. Ha nagyon "ügyes" vagy, gyakorlatilag államvizsgáig el tudsz csorogni úgy, hogy nem vizsgáltál beteget. De ez nem csak az egyetem hibája, mert aki viszont akar vizsgálni, az tud is.

És nem akarok senkit elkeseríteni, de az egyetem egy kis felkészítés a való életre. Ugyanis az állami egészségügyben sem jobb ám a helyzet. Sőt...

Nem kell azt gondolni, hogy a szakképzés majd olyan sokkal jobb lesz, hogy 5-6 éven keresztül fogja a kezed a mentorod és átadja a hatalmas tudását. Nem! Beledobnak a mély vízbe, te meg azt hozol ki belőle, amit akarsz vagy tudsz.