Magyarországon szinte minden második fiatal egyetemre jár. Ebből menmyi diplomázik le sikeresen?

Jársz vagy jártál egyetemre?

Csak mert, amíg gimis voltam, addig sokáig hasonlóan gondolkoztam és én is azt mondtam, hogy ha ezt a szakot elkezdem, akkor be is fogom fejezni, mert ez a "normális" és ha meggondolom magam, akkor mennyi idő elmegy vele, mennyi munka kárbaveszik stb. és különben meg csak át kell gondolni, hogy mit akar az ember és akkor azt kell csinálni. Ez így tök jól hangzik, de mikor odajutottam, hogy választani kell, akkor rájöttem, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Tudtam, hogy nagyjából mi tetszik, mi érdekel, miben vagyok jó stb., de ez mind csak egy elképzelés és rengeteg ötletem volt, csomó (akár egymástól teljesen különböző) szak érdekelt, ezért nagyon nehéz volt eldönteni, hogy konkrétan melyiket szeretném a legjobban. Végül kiválasztottam és akkor az volt minden álmom, kb. szerelmes lettem a szakba, az egyetembe és minden gondolatom e körül forgott...felvettek, elkezdtem és egyáltalán nem volt "rossz", nem utáltam, de rájöttem, hogy engem ez mégsem érdekel igazán, ezért otthagytam és most egy teljesen más szakon vagyok, amit viszont imádok.

Rengeteg lehetőség van, ami segít a választásban pl. nyílt napok, különböző rendezvények, Educatio kiállítás, színes-szagos prospektusok, a net is tele van mindenféle szakleírással, utána tudsz nézni a tanterveknek, mindenre rá tudsz kérdezni (volt) hallgatóknál stb., stb. és ez mind nagyon hasznos. Ugyanakkor, amíg el nem kezded az adott szakot, amíg nem vagy ott és nem csinálod, addig halvány lila fogalmad sincsen arról, hogy konkrétan mi vár rád. Nem tudod 100%-ig biztosan megmondani, hogy téged az valóban érdekel, valóban azzal szeretnél-e foglalkozni (sőt, ez nem is egy "nyílegyenes ösvény", hanem még az egyetem alatt is rengeteg lehetőséggel találkozol és te is egyre több területtel ismerkedsz meg stb.), mennyire megy, ténylegesen neked való-e, és még lehetne sorolni... Úgyhogy szerintem nagyon sok dolog csak akkor derül ki számodra, ha már elkezdted az egyetemet és kipróbáltad magad a választott szakon. Lehetséges, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket és életed legboldogabb időszaka lesz, mert minden úgy sikerült, ahogyan vártad, minden szuper és minden a helyén van, de az is lehet, hogy rájössz, hogy mégsem jól döntöttél, nem erre számítottál, nem úgy jött ki egy lépés, mégsem neked való és ezzel sincsen semmi baj, csak akkor el kell dönteni, hogy hogyan tovább....

Meg lehet közelíteni ezt a dolgot úgy is, hogy "ha már elkezdtem, akkor befejezem, mert azért mégis ez a szokás, ez a helyes...ha most abbahagyom, akkor még x évig tanulok, ami mennyi idő és amit eddig tettem az kárba is veszett" stb., de szerintem nem feltétlenül ez a jó. Melyik a jobb? Ha 3 évig kényszerből tanulsz egy szakon, amit nem akarsz, nincsen vele célod, nem érdekel és már azt várod, hogy mikor leszel rajta túl? Vagy ha időben felismered ezt és azt mondod, hogy inkább abbagyom és elkezdem azt a szakot, ami igazán érdekel és amivel szívesen foglalkozom? Lehetséges, hogy úgy 1-2 évvel tovább tanulsz (amúgy igen, akkor mindent az elejéről kezdesz, max. hasonló szakoknál el lehet fogadtatni egy-két tárgyat), de szerintem sokkal több értelme van és jobban megéri, mint szenvedni egy olyan szakkal, amit a hátad közepére sem kívánsz. Én is így gondolkoztam és egyáltalán nem bántam meg.

Egyébként úgy működik a dolog, hogy meghirdetnek államilag támogatott (értsd. nem kell tandíjat fizetni) és önköltséges (értsd. tandíjat kell fizetni) szakokat. Választhatsz, hogy mely szakot, mely finanszírozási formában jelölöd meg. A szakok követelményei (érettségi tárgyak) ugyanazok mindkét esetben, max. a pontszámokat tekintve különböznek. Ma már nem lehet azt mondani, hogy az önköltséges szakra könnyű bekerülni csak fizetni kell, mert ma már csomó önköltséges képzésre is ugyanolyan magas (vagy akár magasabb) a ponthatár, mint az állami esetében...míg egyes szakoknál az önköltséges szakra sokkal kevesebb pont is elég. Szóval abszolút véletlenszerű.

Az állami támogatást pedig úgy kell elképzelni, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény értelmében egy személy összesen 12 féléven át folytathat tanulmányokat a felsőoktatásban (felsőoktatási szakképzésben, alapképzésben és mesterképzésben) magyar állami(rész)ösztöndíjas képzésben. Ez az úgynevezett támogatási idő. Ha a hallgató kimerítette a rendelkezésére álló támogatási időt, csak önköltséges képzési formában

tanulhat tovább. Ettől eltérő esetek is vannak pl. osztatlan képzésesetén, ha a képzési idő meghaladja a 10 félévet, a támogatási idő legfeljebb 14 félév (például általánosorvos) vagy, ha jól tudom, akkor fogyatékos hallgató is kap plusz 4 félévet, illetve a doktori képzésben résztvevő hallgatókra is vonatkozik egy ilyen szabály, de nem tudom pontosan.