Van itt olyan akit nem elsore vettek fel orvosira?

"Hanyadjara vettek fel ?"

Másodjára.

"Lelkileg hogy elted meg a kudarcot ?"

Igazából én amúgy is szerettem volna kihagyni egy évet középiskola után, csak a szüleim erőltették, hogy próbáljam meg azért. Szóval kb. egyáltalán nem is készültem a két emeltre, így nem ért meglepetésként a "kudarc", és nem is nagyon érdekelt. Egyedül az zavart, hogy voltak ismerőseim, akiket felvettek, és tudtam, hogyha én is tanultam volna, akkor most én is ott lehetnék.

"Mit csinaltal abban az egy ( vagy esetleg tobb) evben ?"

Pihentem és tanultam.

"Hogy boldogultal 12 evnyi rendszeres iskolaba jaras utan egy ennyire magadra utalt egy eves “szunetben”?"ű

Ömm... jól ? Erre nem igazán tudom, mit lehet válaszolni. Valahogy nem fogtam fel ennyire tragikusan a dolgokat. Inkább örültem, hogy végre mindennap aludhatok 8 órát, nem kell folyton olyan embereket látnom magam körül, akiket nem szeretek, nem kell idegeskednem, és olyan beosztásban tanulhatok, ahogyan én szeretném, mert nem kell folyton felelésekre és dolgozatokra készülnöm.

"Milyen volt a szocialis eleted ebben az idoszakban ?"

Egyáltalán nem volt rossz. Azokkal a barátnőimmel, akik szintén itthon maradtak, rendszeresen találkoztam, a többiekkel (akik elmentek másik városba egyetemre) meg hétvégente. Szóval nem mondanám, hogy 1 éven át remeteként éltem :D

Másodjára.

Rosszul (1 ponttal maradtam le).

Készültem a felvételire + felsőfokú nyelvvizsgára (középfok már volt kettő)

Rettentő jó volt a saját ütememben, a saját módszeremmel nyugodtan tanulni, nagyon jó volt, hogy nincs hetente egy határidő és hogy nem háborgat senki :) Szerencsére nem "lógtam el" az évet, tudtam magamtól tanulni.

A szociális életemben nem okozott fennakadást.

Nem azért, de egy átlag 21 évest külsőre amúgy is tök nehéz megkülönböztetni egy 18-19 évestől, szóval, ha akarnád, akkor akár még el is titkolhatnád. :D

De amúgy egyáltalán nem fogsz kitűnni, tök általános dolog egy 20-23 éves elsőéves orvostanhallgató, ennél sokkal idősebbek is vannak. (25+, 30+, de még 40+ is)

#4-es voltam, és tényleg komolyan kérdeztem. Igazából Nógrád megyei vagyok, ott nem lát túl sok egyetemet az ember, meg általában az emberek is teljesen máshogy állnak a továbbtanuláshoz, szóval nálunk mindenki csodálkozik meg furcsállja, hogy én, ha nem sikerül meg szeretném újrapróbálni jövőre. Van olyan családtagom, aki nem is örül, hogy orvosira akarok menni.

De Vácra járok suliba, és ott meg mindenkinek a szülei úgy vannak vele, hogy nem baj, nyugodtan legyen akkor otthon, csak jövőre akkor már tényleg szedje össze magát. És nekem ez a különbség annyira fura... :/

Már nem azért, de a fiatalokról kb. 15 és 30 év között manapság elég nehéz megmondani, hogy hány évesek is. Egy 18 évest egy 21 évestől meg pláne marha nehéz megkülönböztetni. Nekem volt 30-on felüli csoporttársam is, gyerekkel, őt se néztük ki.

Engem meg sokszor még mindig hallgatónak néznek, pedig lassan 3 éve dolgozom, 28 leszek...

1. Harmadszorra vettek fel

2. nagyon nehéz volt feldolgozni, de nem volt idő az önsajnálatra, valamit kezdenem kellett magammal...

3. Elkezdtem egy szakma közeli OKJ képzést, ami 2 éves volt, azt megcsináltam (nagy előnyöm van belőle amúgy tényleg!) és közben próbálkoztam bekerülni, tanultam az érettségire....

4. utólag azt tudom mondani, hogy nagyon jól jött ez a kisebb szünet mielőtt bekerültem, mert itt aztán nincs az embernek egy nyugodt perce sem :D

5. az üres éveimben sokat buliztam , így mikor bekerültem már nem vette el az eszemet meg a figyelmemet az hogy mindig menni akartam volna valahová, a barátaimmal nem volt semmi zűr emiatt, megértették hogy így alakult és támogattak mindenben meg bíztak bennem, plusz ezen idő alatt ismertem meg a páromat és mélyült el igazán a kapcsolatunk annyira, hogy most kibírjuk a távolságot amit az egyetem közénk tett...:), szerencsére a szüleim is megértőek voltak, anyukám is orvos és anno Őt se vették fel elsőre, szóval értette hogy mi a dörgés

...ma már harmadéves vagyok egyébként. Ne keseredj el! Nincs veszve semmi! Meg kell tanulni mindenből felállni, ez az egyetemen is hasznodra válik, ha megtanulod hogyan kell :)!