Mesélnétek nekem a "szabad bölcsészet" szakról?

Végtelenül sajnálom, hogy ilyen válaszokat kellett elolvasnom. Mielőtt még részletesebben kiveséznék egy két szempontot, azt elmondanám, hogy a családom alapvetően reál beállítottságú, nagyrészt orvosok, édesapám fizikatanár, én pedig lányként vagy az orvosira vagy a mérnökire készültem. A környezetem viszont olyan nyomást gyakorolt rám a pályaválasztás során, hogy végül bűntudatom lett, amiért az ELTE szabad bölcsészetet jelöltem meg első opciónak. Így, hogy láttam mindkét oldalt, azt tudom mondani, hogy a szak elvégzéséhez minimum 110-130 közé eső IQ szükséges, ami átlag feletti intelligenciát jelent. Lehetséges, hogy rövidtávon intenzívebb tanulást kíván meg a mérnöki kar a matek miatt (ami valójában szellemtudomány), hosszútávon viszont legalább akkora, sőt talán még nagyobb energiát igényel a szabad bölcsészet, hiszen a hermeneutika kurzusok teljesítéséhez, egyáltalán megértéséhez, rengeteg összetett információt szükséges dekódolni, atomjaira bontani, majd egy bonyolult szövegkörnyezetben mindezt megfelelően értelmezni. Aki természettudósként hiányolja a humán tudósok szakértelmét, annak figyelmébe ajánlanám Hegel vagy Kant olvasását, köretként egy kis nyelvfilozófiával. Ezek az olvasmányok intellektuálisan rendkívül magas fokú figyelmet igényelnek a komplex összefüggések megértése miatt. A világ működését valóban természettudományi ismeretek alapján lehetséges megközelíteni, de a megismerés bonyolult rendszerét a filozófián keresztül sajátítjuk el. A gondolkodás energiaigényes folyamat, és számomra ennek megkönnyítésében segített a szabad bölcsészet. Kialakult egy többé kevésbé jól használható módszerem az információk hatékony rendszerezésére, nem beszélve a kritikus gondolkodás és az önismeret fejlesztéséről. A szak piaci értéke azért alacsony, mert a jelenlegi társadalmi berendezkedés kizárólagosan szakma orientált, amivel nem is lenne akkora baj, ha ezáltal az emberek szellemi teljesítménye, az értékek megőrzése és a kultúra fejlesztése nem csökkenne egyre nagyobb ütemben.

Privilegizált helyzetnek tartom, hogy ezekben az időkben szabad bölcsészetet tanulhattam, mert általa vagyok képes határozottabban érvelni a véleményem mellett, annak ellenére, hogy a tudás mindig újabb és újabb ismeretlen területeket tár fel előttem. Ennek az elsajátítása viszont sok időmbe és energiámba került, mert teljesen más az, amikor a könyv leírja a citromsav ciklus lépéseit, és más az, amikor saját magadnak kell végiganalizálnod a szellemi folyamatokat, ahol nincsenek mindig kéznél olyan egzakt támpontok, mint a függvénytáblázatban, ahonnan kiolvasható ennek vagy annak a molekulának a forráspontja, vagy bármilyen egyéb adat értéke.

Valamelyik hozzászóló említette a bulizást. Lehetséges, hogy többet buliztam, mint a mérnökök, de ameddig ők megpihentek a vizsgaidőszak vagy a diploma után, addig én folyamatosan a tanultakat emésztettem. Ezért energiaügyileg hasonlóan állunk.

A szabad bölcsészet annak való, akinek nem okoz nagyobb gondot a szövegértelmezés, illetve jók az interpretációs készségei. Tény, hogy voltak hanyag szaktársaim, de az átlag bölcsészekhez képest még ők is nagyon intellektuálisak voltak. Kiállok amellett, hogy mindez azért érzékelhető sznobizmusnak, mert társadalmi szinten csökkent a szellemi teljesítmények iránti kapacitásunk (nyugaton óriási különbségek vannak ilyen tekintetben).

Konkrétabban a képzésről azt lenne érdemes kiemelni, hogy szerintem a filmszakra a legnehezebb bekerülni, de talán az a "legkönnyebben" teljesíthető szakirány a többi szabad bölcsészetes szak közül. Illetve az az általános tapasztalat, hogy a filmesek máshol folytatják a továbbképzést (pl. a színműn), de sok esztéta is más egyetemen kötött ki, többnyire pszichológián vagy politológián.

Ha bárki is kételkedne a szak választását illetően, én azt javasolnám, hogy először vizsgálja meg a mozgásterét. Ugyanis nagyon könnyen ki lehet bukni, ha pedig nehezen, de sikerül valahogy elvégezni a szakot, akkor kevés esély van a minőségi irodalmi lapoknál, szerkesztőségnél elhelyezkedni. De ne ez akadályozzon meg a választásban, mert nettó baromság azt hinni, hogy valamilyen jól fizető szakma mellett hobbiként lehetséges filozófiát tanulni. Semmilyen egyéni foglalkozás nem pótolja a szabad bölcsészeten való képzést és a szakon elsajátított többrétegű tudást.

Kedves 21! Kant után nem kéne lenézően beszélned a matematikáról, hiszen a filozófia mellett az az egyetlen apriori szintetikus tudomány. Egyébként egyetértek veled, az átlagemberhez eljutó tingli-tangli filozófia nem összemérhető annak valóságával.

Gödel vagy Russel nevét elég említenem, hogy hidat mutassak a két tudományág között, vagy Frege, és az általa megalkotott matematikai logika, ami nélkül még egy fordítóprogram sem létezhetne (formális nyelvek, Chomsky). És tényleg, talán csak annyi a különbség a matematika (ami sokáig filozófiai diszciplina volt) és a filozófia között, hogy előbbi nem szavakkal dolgozik, és az ember szempontjából talán kevésbé lényeges kérdésekkel foglalkozik (persze 1. a fontosság szubjektív 2. matematika is foglalkozik ilyen kérdésekkel ld. pl. Gödel ontológiai Istenérv). Egyébként a BME-nek is van Filozófia és Tudománytörténet tanszéke, a PTE-vel még doktori képzést is indítanak filozófiából.

Jogászként, mérnökként, közgazdászként, orvosként könnyebb elhelyezkedni, és jól keresni, mint bölcsészként. Ez statisztikai tény. ( [link] és mondjuk [link] 1. de így is 105% a diplomás bértöbblet 2. ha valakit nagyon érdekel a téma, el tudja végezni a szakot egy piacorientált szak előtt/után, vagy levelező tagozaton elvégezhet filozófia mesterképzést (az SZTE-n biztos van ilyen, ott a más szakról jövőkkel 1 év alatt "bepótolják" az anyagot, utána +2 év, és azt hiszem a Pázmányon is indul ilyen, +(bár lehet már nincs) tanároknak filozófiatanári képzés)

Szóval szerintem kifejezetten rossz, ha a versenyképesebb szakot végzőknek nincs mély műveltsége, vagy ha valaki mélyen művelt, de a tudását nem tudja hasznosítani. Nekem tanárként nem kellett a kettő közül döntenem, és tudom hogy feleslegesnek tűnhet a bölcsészet, vagy túlságosan gyakorlatorientáltnak a természettudomány, én Széchenyi kétféleképpen megmaradt mondását idézném, melynek szerintem mindkét változata igaz:

"A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma."

"Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik."