Az iskolapszichológus csak a nappalisokat látja el?

Köszi a válaszod, én is ettől tartok sajnos, hogy én erről - is - lemaradtam már :D

Agórafóbiám van. Nem ez lesz az első képzés amit elkezdek, de viszont minden bizonnyal az utolsó, ha ez sem jön össze. Mindig ugyanott bukik el a dolog: szorgalmasan végigjárom az évet amennyire tőlem telik, jelesre levizsgázom félévkor, bőszen tanulok az év végi vizsgákra, amikre viszont már hiába, mert addigra elértem az igazolatlanjaimmal a kirúgáshoz. Holott végig küzdöttem és alig pár napot hiányoztam, de az a sűrű óraszám miatt gyorsan összegyűlik, a tanárokat meg nem hatja meg, hogy miért nem mentem be, beírnak. Általában az iskolai stresszre romlik az állapotom, az meg van, nehéz beilleszkedni egy olyan osztályba, ahová felnőtt dolgozó, ne adj' Isten családos emberek járnak már, akik meg vannak győződve róla, hogy poénból tartatom ki magam huszonévesen és k.va jól elvagyok akkor is, amikor "lógok" a suliból... meg ott vannak a gyűlő igazolatlanok... szóval nem egy lányálom a dolog, ahogy halad az év egyre rosszabbul leszek. Csak szeretnék legalább egy nyamvadt szakmát összehozni ebben az életben még.

Reméltem, hogy talán egy kis segítséggel összejöhet, mert munka híján nincs pénzem pszichológusra, meg hát valahogy oda is el kéne jutni :)

Hű, ez jó panaszosan hangzik :D

Lényeg a lényeg: bármiben segít, az már haladás. Vagy a beilleszkedési problémákkal, vagy a stressz leküzdésében, vagy ha egyszerűen csak emberi hangot üt meg velem szemben, talán már nagyobb lendülettel tudnék megindulni.

Még a saját családomtól is állandóan csak azt hallgatom, hogy nem fog semmi sikerülni, így állandóan széllel szemben megyek. Alapból sincs könnyű dolgom, de a támogatás teljes hiánya végleg kikészít.