Ha tudtátok volna mivel jár az egyetem, ti se kezditek el?

Nem jár ezzel, ha van egy csöpp agyad és felelősségtudatod.

Pont tökéletes alanya vagyok ennek a rákfenének, mert csúsztam is és nem is ebben a szakmában tudom magam elképzelni, de hé. Ez is én vagyok. A választásom is, a csúszásom is.

És semmit sem bánok, hogy őszinte legyek. Sok dolgot csinálnék másképp, de tudom magamról, hogy az akkori fejemmel ez így is életem legjobb döntése volt. Az akkori énemnek erre a szakra és a csúszásra is egyaránt szüksége volt ahhoz, hogy a mostani (jobb, összeszedettebb) énem kiforrjon.

A szak érdekelt. Sokakkal ellentétben nálunk 10. környékén elkezdték sugalmazni, hogy választani kell. Nem néztem ugyan a mintatervet és az elhelyezkedési lehetőségeket -buta voltam- de tervezni már elkezdtem, hogy mit fogok választani.

Ez a diploma semmit, ismétlem, semmit nem vett el az életemből. Megtanított tanulni, megtanított egy csomó szakmai dolgot, amit máshol is hasznosíthatok, megtanított megszervezni az időmet és jól beosztani. Erre képes minden egyetemi szak, csak nem hülye kölökként kell hozzáállni.

Tudom, hogy 6 állami félévem bánja ezt a malőrt és tudom, hogy a csúszás miatt (mivel nekem ez a praktikusabb) fizetnem kell még 300 ezer forintot. És akkor mi van? Lesz egy papírom, van valami, amiért én küzdöttem meg. Ahogy azért a pénzért is, mert megkerestem diákmelóval. A saját döntéseimért felelős ember vagyok és a saját életem ura. Úrnője. És megyek tovább a másik alapszakra, amit most, felnőttebb fejjel jobban átlátok és jobb döntésnek tartok. Mert az élet amúgy sem arról szól, hogy majd valaki 26-27 évesen megpihen és dolgozik. Az ilye emberekből elmondom, mi lesz: egy elavult darab szar. Az értelmiség nem engedheti meg magának, hogy ne élethosszon át tanuljon. Akinek pedig arra van szüksége, hogy bssza a rezet, az tényleg jobban jár, ha nem megy a felsőoktatásba.

A csúszással ugyanez volt. Soha a büdös életben nem vettem volna komolyan a pénzt, az időt és a tanulást, ha nem történik meg. Azóta pedig már én adok tanácsokat meg tartok előadást a témában középiskolásoknak.

Az egyetem nem egyenlő a szar választásokkal, a szívással, a bukással és a csúszással, HA

a) nem úgy döntesz, mint egy retard (ez nekem nem ment)

b) próbálod a szar döntésedet felelős felnőttként megélni és kihozni belőle, amit lehet (ezt kipipálhatom)

c) tanulsz a hibáidból és elkezdesz megfontolt döntéseket hozni.

Van egy halom egyetemista ismerősöm. Gólyák is, érettebbek is, lényegtelen. Egyszerűen undorító és szánalmas, mennyire hanyagok. Az-egyetem-nem-bulika. Az-előadások-nem-dísznek-vannak. Mégis felük elissza a szorgalmi időszakot meg 2x látni órán a tanévben, az elsőn és az utolsón -és van pofája ezt gólyaként is megtenni-aztán csodálkozik, hogy nem megy. Jaj, nem megy. Jaj, nem értem. Azért bäzmeg, mert ez nem egy rohadt középiskola, ahol az anyag KILENCVEN SZÁZALÉLÁT egyszer elolvasva megérted, annyira evidens és bébikönnyű, vagy annyira logikus. Itt fogod a kis popikádat, beemeled órára, jegyzetelsz, megérted az anyagot, megtanulod az anyagot, begyakorlod az anyagot, seggelsz az anyagon és utána, ha ez pipa, mehetsz bulikázni vagy dugni/dugatni magad. Bocs a nyelvezetért, de nem tudom elhinni néha, hogy az általam ismert moslékokra ennyi pénzt költ az állam. Azt kellene csinálni, mint a Harvardon. Ha nem megy a vizsga, köszönjük, mehet haza. Nem UV meg CV meg anyámfsza.

Amikor anno felvettek - jog - azt hittem én vagyok a f@@@@@sz@gyerek akinek vérében van a jogtudomány és már láttam magam bíróként ahogy osztom az ítéleteket és minden kollega mélységes megbecsüléssel és áhítattal néz Dr. XY-ra az az rám mint a jogtudományok született istenére!

Ezért lazán kezeltem a dolgokat hiszen én a jog tudásával születtem a világra :-)

Elsőben úgy kivágtak mint macskát.... római jogból :-) Buktam az EÁJT és a MAJT-ot is.....a bevezetés a jog és államtudományokból meg a pótpótpót zh-m lett megfelelt január első hetébe :-)

Rájöttem túl nagy volt az arcom....és bizony keményen be kell fektetni az energiát, hogy egy nap jogász lehessek.

Így csúsztam egy évet de semmi baj, mert köv évben összeszedtem magam és tisztességesen tanulni kezdtem mint egy hallgató aki - még - nem a jogtudományok atyaistene- de ha iparkodik azzá válhat :-)

Innentől jöttek a sikerek és kezdtem élvezni a jog tanulását.....

Ha újra kezdhetném simán megint jogra mennék....és ha kivágnának egy vizsgáról 100X én elmennék 101-re is, mert imádom a jogot :-)