Ért el valaki ilyen "sikert" mint én? Kifejtem.

Én is 2015-ben érettségiztem, elkezdtem egy egyetemet, amit 1-2 hónap után ott hagytam. Egyszerűen borzasztóan éreztem magam, se az emberek nem voltak szimpik, se a tárgyakat nem tanították érdekesen, de még a tanárok is szivattak, mert látszott, hogy nem illek oda...

2016-ban elkezdtem egy másik, kevésbé elit egyetemen ugyanezt a szakot, itt sokkal jobban beillek a többiek közé, de rájöttem, hogy nem is érdekel...

Úgy jöttem rá konkrétan, hogy elkezdtem benne dolgozni, és hiába volt tök jó munkahely, nagyon rendes főnökkel/kollégákkal, eluntam az életem és a feletteseim munkája sem volt sokkal érdekfeszítőbb... Szóval kiábrándultam az egész szakmából és ez már nyáron volt, már be volt aktiválva az őszi félévem, szóval még elkezdtem szeptemberben, de már 0 motivációval...

Jött egy lehetőségem, kimentem ősszel külföldre, 2 hónapra animátorkodni, ami végre izgalmasabbnak tűnt, de ott meg rájöttem, hogy nem akarok/tudok többezer km-re élni a szeretteimtől, én ehhez túl családcentrikus vagyok, úgyhogy többé a külföld sem opció...

Most karácsony után lettem teljesen depis, mert már az előző munkám sincs meg, ahol legalább a munkatársakat szerettem, és a sulimnak sincs értelme, hogy bejárjak, így meg nagyon barátaim sincsenek.

Gondolkoztam OKJ-ben meg abban is, hogy beadom egy másik szakra, de félek, hogy ott is csalódok és egyrészt már szégyellném mások előtt, hogy mindenbe csak belekezdek, másrészt ez az utolsó esélyem, mert már csak 7 állami félévem lenne...

Szóval így túl nagy a nyomás most rajtam is, mert én is 22 leszek idén, szóval halogatni már nem nagyon kéne, mert anyuka se 35 évesen szeretnék lenni, meg ha most februárban nem adom be, mit csinálok még másfél évig...?! :(

Mondjuk én is hasznos szakot szeretnék most választani, ennyit már tanultam legalább az elmúlt évekből, szóval van egy elképzelésem nekem is...

Szerintem ez lesz, csak kicsit össze kell szednem magam, hogy akkor újra, újult erővel bele tudjak vágni és ne a múlton keseregni.

És szerintem vágj bele te is abba, ami érdekel, amiben látsz lehetőséget és amivel úgy gondolod, hogy el tudsz majd helyezkedni.

De gondold át, hogy tényleg ezt szeretnéd-e minden szempontból (én is ezt teszem). Minden szakról/szakmáról fognak rosszat mondani, de ha elhatározod magad, ne hagyd, hogy a negatív vélemények elvegyék a kedved!

Tanárinál meg fogod kapni, hogy milyen alacsony a fizu például, ezért mondom, hogy gondold át racionálisan, hogy fogsz-e boldogulni anyagilag. Mert ha majd elbizonytalanodsz egy-egy ilyen véleménynél, akkor az már rég nem jó.

Amúgy meg a tanári ezer más szempontból jó választás lehet neked, főleg szért, mert ez érdekel, de azért is, mert szinte biztos, hogy találsz vele munkát, akár ott is ahol te laksz, nem kell feljönnöd Pestre, ha nem szeretnél/tudsz.

És ha már teljesen biztos vagy magadban, akkor ne úgy próbáld felfogni, hogy akkor most szeptemberig haszontalan vagy és várod, hogy múljanak a napok (én anno így voltam...), hanem tűzz ki célokat, amik kapcsolódnak a terveidhez. Akár elkezdhetsz előre olvasni arról, amit majd tanulni fogsz. Vagy valamilyen plusz készségedet fejleszteni.

Én például elterveztem, hogy ha jelentkezem, akkor megcélzok egy C1-es nyelvvizsgát, így majd felvehetek tárgyakat angolul, amiért meg nagyobb eséllyel kaphatok majd ösztöndíjat. Tehát az a lényeg, hogy bármit is tervezel el, tudd világosan, hogy miért jó ez neked, így megmarad a motiváció.

A munkát meg fogd fel úgy, hogy csak pár hónapig kell csinálnod, utána egyetemen leszel, majd később ha tanítasz, soha többé nem kell ilyen közegben dolgoznod, míg a kollégáid, akik "terrorban tartanak" valószínűleg sosem jutnak sokkal feljebb...

Próbáljatok tanyára költözni vidékre és ott önfenntartó életmódot elkezdeni, mellette azzal foglalkozni, ami érdekel, pl. az írás, az mehet, mert olcsó (de a kézműveskedés, festés, rajzolás, bármilyen hasonló alkotómunka kiváló).

Nem viccből írom, szegényen, de tisztességesen élni (van aki jeles diplomával fordít hátat a mai rabszolgatartó világnak és vannak, akik csak -zömében külföldi, vagy ratyi magyar- cégek rabszolgáiként tudják elképzelni az életet).

Neked szerintem most minél előbb siker kell, nem öt év egyetem. Olyan szakon pláne ahol kérdéses a jövőkép. (kevés a fizetés).

Végezz el egy olyan szakmát amire van kereslet. Festő, köműves akármi. És ezt a szakmát próbáld vállalkozóként csinálni. Egyrészt ezekkel a képesítésekkel vállalkozóként jól kereshetsz. Továbbá nem kell stresszelned annyit, mivel a magad főnöke leszel.

Ui:Költözz fel majd idővel Budapestre vagy el Nyugat MO-ra. Kelet MO-n egy faluba nulla jövőképed van.