Vannak itt pszichológiát hallgató diákok vagy barátaik?

Más egyetemre járok, végzős vagyok.:) Ez alapján:

Szerintetek jól választottatok?

Igen is és nem is. Jól választottam olyan szempontból, hogy szerintem rengeteg, a gyakorlati életben is használható ismerettel és tapasztalattal gazdagodtam, ami más munkakörben is előny. Alapvetően egy olyan szemléletet és értékrendet próbálnak átadni (az arra fogékonyaknak), ami szerintem megkönnyíti az életed. Akár kooperáció szempontból bármilyen munkahelyi vagy sportcsapatban, akár motiváció, önismeret szempontból, de szerintem még akkor is lesz mit köszönnöm, ha már anya leszek.:) Nem akarok cukormázas képet festeni, mert vannak itt is hallgatók, akiken nem segít semmi, ugyanolyan "érdekesen" szervezik az életüket. Viszont a lehetőségek adottak. Engem sem formált át teljesen ez a 2,5 év, de sokkal jobban ismerem magam és a képességeimet, sokkal másképp (tiszteletteljesebben talan) tekintek az emberekre és sok dolgon nem húzom fel magam, vagy nem kezdek hisztis másra mutogatásba, mert pontosan tudom, mi játszódik le a fejemben (vagy akár másokéban) és onnantól, hogy meg tudod magyarázni, mennyire ésszerűtlen és indulatvezérelt hülyeséget művelsz (vagy mások veled), könnyebb leakadni arról, hogy folytasd, vagy magadra vedd. De ez csak egy példa.:) Olyan szempontból rosszul választottam, hogy nem mentem ennek eléggé utána felvételi idején. Ha akkor tudtam volna, hogy nem engedhetem meg magamnak mindazt, ami a képzéssel jár, lehet, hogy könnyebb lenne most, lehet nehezebb. Bánni nem bánom, mert így is találok magamnak utat a szakmában, de nem leszek pszichoterapeuta.:)

Szeretitek a képzést és a sulit?

A suli szerintem jó. A képzés nekem nagyon tetszik, a tanáraink zseniálisak többségben, sosem tapasztaltam, hogy szivatnak, mégis követeltek. Nagyon sok az építő kritika, szeretnek kötekedni, de úgy, hogy az a te érdekedet szolgálja, itt legalábbis. Tehát a szakdogádat meg a leadandóidat többségben itt teleírják pirossal az előzetes leadásnál, viszont ha tanulsz belőle és kijavítod, a végeredmény ütős lesz. Még ELTÉ-s kollégáknál láttam szebb szakdogákat, meg igényes kérdőíveket, más egyetemeken (nem feltétlenül pszichó szakon) olyan összetaknyolt munkák kerülnek ki jelessel, hogy... Ezt meg kell tanulni, szerintem és a tanár felelőssége, hogy mit enged ki a hallgató kezei közül és ez milyen visszhangot kelt szakmai és laikus körökben. Egy mérnök ismerősöm mondta, hogy a pofátlan és ésszerűtlen kérdőívek, következetlen felépítés és pontatlan szakszövegolvasás miatt nézik sokan semmibe az ilyen szakmákat, mert a hallgató olyan mennyiségű/minőségű kérdést tesz fel, hogy egyszer kellene kitöltenie, belátná, hogy mekkora baromságot csinált. Nem szeretném senkinek a munkáját lehúzni, de akibe belenevelték az ilyesmit, az azért komolyabban vehető és jobban is boldogul szerintem. Relatíve kicsi egyetemen vagyunk (100 ember van a szakon/évfolyam), emiatt nekem kicsit korlátolt, hiányzik az a hatalmas nyüzsi, amiről a nagyobb egyetemen tanuló barátaim számolnak be. De nem panaszkodhatok úgy amúgy.:)

Hány évig terveztek pszichológiát tanulni, milyen szintig?

Nálam úgy van most, hogy ezt elvégzem, utána nekiugrok egy proginfónak/mérnökinfónak, aztán meglátom. Az eredeti terv az, hogy kutassak, különböző szoftvereket fejlesszek diagnosztikai vagy terápiás céllal, esetleg még a felhasználói élmény javításával kapcsolatos dolgok érdekelnek, de azt sem bánom, ha a pszichó megmarad egy jó skillként és a munkámnak semmi köze nem lesz hozzá. Nekem ilyen szempontból nagy előnyöm, hogy sok dolog érdekel (túl sok:D) és bár nem voltam kiemelkedően zseni soha,, nem igazán okozott nehézséget egyik tantárgy sem anno, szóval nincs elvi akadálya, hogy bármit elvégezzek. Utóbbi szerintem mindenkire igaz, akit felvesznek ilyen pontszámmal elsőre, de ez csak az én véleményem. Viszont felkészültem a pofonokra és arra, ha beletörik a bicskám az egyetemi matekba, akkor viszont munkapszichót szeretnék tanulni mesteren, vagy emberi erőforrásokat. Sajnos(?) nekem nem fér bele az időmbe és az anyagi kereteimbe az, ami egy terapeutának szükséges, ráadásul a kutatási területet sem merném bevállalni szintén anyagi megfontolásból úgy, hogy pl nem támaszkodhatok a programozásra, ami valamivel kelendőbb. Az én élethelyzetemben sajnos túl nagy rizikó lenne ilyesmit bevállalni, emiatt valahogy meg kellett találnom a hidat az "imádom" és a "biztonságban élhetek mellette" között. Emellett pedig rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egy terapeuta alkat.:) Nem mondta senki, csak érzem, hogy más személyiség vagyok, hosszú távon nem lelném benne örömöm úgy, mint egy vállalati közegben munkapszichológusként vagy HR-esként. És hamarabb is dolgozhatok a szakmában. Viszont szerintem minden iránynak megvan a maga varázsa, minden ember megtalálja a testhezálló munkakört, ha kicsit is érdekli a pszichológia és úgy kezd bele.:)

Mi a tervetek a megszerzett tudással,hol helyezkednétek el?

Azt hiszem, ezt már kiveséztem az előző kérdésben.:) Igazából nyitva hagytam magamnak a kaput és adok egy lehetőséget a prognak. Ez lett volna a másik nagy álmom anno, csak a pszichológia győzött, mert borzasztóan be voltam zsongva a biosz miatt és semmiképp sem akartam lemondani róla, matekból meg emeltre nem tudtam már felzárkózni egy év alatt. Most majd lesz rá időm.:) Ha nem sikerül, nem megy, vagy bármi baj lesz, akkor folytatom ezt mesteren, ha sikerül és jó, akkor meg előbb elvégzem és majd meglátom, miből szeretnék mestert. De szeretnék.:D

Mennyire nehéz beosztani az időtöket pszichológia szakon?

Nekem az első félévem gyilkos volt. No nem azért, mert nem boldogoltam a tárgyakkal, hanem mert én és az időmenedzsment akkor két külön dolog volt. Volt egy-két húzós tárgy akkor is, de nem volt vészes, csak én fostam mindentől és akartam a gimis hajtás után kiélni magam... Ezt nem ajánlom. Mindent összevetve, ha az ember bejár előadásokra és magának jegyzetel, órákon kívül a szorgalmi időszakban semmi dolga. Oké, néha van egy-két zh, kell írni egy pár oldalas kis apróságot, vagy prezit készíteni, de ezek 1-1 délutános vállalkozások. Változó volt, hogy tudtam beosztani az időm, volt, amikor a szorgalmi időszak kicsit nyüzsisebb volt, jegyzőkönyvek, interjúk, kutatás, miegymás, de volt olyan, mikor szinte csak előadásaim voltak. Mindent összevetve, első félév végén volt az újévi fogadalmam a heti 5 alkalommal edzés, azóta is tartom kihagyás nélkül, illetve alkalmi munkákat is tudtam vállalni néha. Szóval nem kell félni, lesz mindenre időd bőven, viszont szerintem órára járj be. A vizsgaidőszak húzós amúgy is, 8-12 vizsga szokott lenni és gyorsabban tanulsz saját jegyzetből és úgy, ha hallottad, ahogy elmagyarázzák az anyagot. Ráadásul nálunk sok esetben megkímélte magát az 5-700 oldalas kötelező átnyálazásától az, aki órára járt, mert a tanár elmondta szóban a kiegészítést a diasorhoz úgy, hogy bőven elég volt az ötöshöz egy 30-40 oldalas jegyzet.:)

Milyen az elmélet-gyakorlat arány?

Szerintem fele-fele. Félévente változott nálunk, az első 3 félév feles volt, a 4. nekem tiszta elmélet, most kicsit több volt a gyakorlat 5. félévben, de nagyjából itt is egyenlő, következő félévben meg nem lesz vizsgaidőszakom, mert már csak gyakorlati tárgyaim maradtak.:) Bár én ezt magamnak intéztem így, sok elméleti tárgyat fel lehetett venni előre, mert megvolt az előfeltétele és akkor úgy voltam, hogy toljunk egy 40 kredites félévet, egyrészt a magas ösztöndíj miatt, másrészt meg mert bajlódjon a fene ezzel, mikor záróvizsgázik meg szakdogát ír...:D

Érettséginek ajánlom amúgy a biosz emeltet, de anélkül is ki lehet húzni. Nekünk mindent a szánkba rágtak ilyen szempontból, szerintem még az is értette, ha bejárt, aki úgy jött oda, hogy a gólya hozza a gyereket. :D Cserébe az emeltes anyag kb 10%-a volt itt a tananyag része, szóval ha első órán a sejtalkotókat rántják elő, ne csodálkozz, de menj be a második órára, mert ott már olyanról lesz szó, amiről azt sem tudtad, hogy van olyan. :D Legalábbis én így voltam vele és kicsit túlságosan elbíztam magam az elején. Egyébként pedig szorgalom kérdése, tényleg. Semmi különleges képesség nem kell hozzá, ha elértél egy ilyen magas ponthatárt, nem lehetsz hülye ahhoz, hogy tanulj egyetemi szinten, tempóban. És az anyag sem olyan, hogy adottság kell a megértéséhez, szerintem. Olvasni viszonylag sokat kell, de van elég gyakorlat is, ami ellensúlyozza, ráadásul a legtöbb irodalom (szociálpszichót imádtam pl, szerintem mindenhol ugyanaz a Smith-Mackie könyv a kötelező) nagyon olvasmányos, még az eredeti szerzőké (Jung, Yalom) is. Érdemes alapszakon is ügyeskedni próbálkozni, nekem pl sok évfolyamtársam írt cikkeket szaklapokhoz, vannak pályázatok is itt-ott, be lehet kapcsolódni kutatásba a tanszéken is, de nálunk volt tehetséggondozó program, ahol a saját ötleted megvalósításában segítettek, ezenkívül pedig TDK-ra is készülhetsz, szerintem már a 3. féléved közepétől-végétől, addigra a módszertani és egyéb alapok adottak lesznek, elvégre is azzal töltöd az előző másfél év nagy részét, tudod már, mit hogyan kell.:)

Ha valamit kihagytam, vagy érdekel, írj nyugodtan.:)