5 félév után otthagyni az egyetemet?

8 féléves szakon az 5. után 98%-os teljesítés az összesből az minden, csak nem rossz, de ha úgy érted, hogy az eddigi összesnek a 98%-a, még úgy is nagyon jó!

Leírom én is a tapasztalataimat, mert hasonló volt a helyzetem, teljesen meg tudom érteni, hogy miért akarod most abbahagyni. Nekem végül már csak 1 tárgyam (+szakdolgozat és nyelvvizsga) nem volt meg, és nekem is annyira elegem volt, annyira utáltam, hogy majdnem abbahagytam az egészet.

Miután a legtöbb tárggyal végeztem elmentem szakmai gyakorlatra, azután ott főállásban is alkalmaztak. Keményen dolgoztam, és nagyon gyorsan lépkedtem előre a ranglétrán. Ezzel párhuzamosan csinálgattam az egyetemet is, de munka mellett nagyon nehéz, főleg akkor, ha minden energiádat a munkádnak szenteled. (Ebből a szempontból is érdemes fontolóra venned, ha elkezdesz dolgozni, és magadat KELL eltartanod, onnantól kezdve nagyon nehéz mellette tanulni is.) Mivel egyre jobban kezdtem keresni, szerettem a munkámat, a munkahelyemet, szóval szerettem amit csináltam, emiatt nagyon erős volt a kontraszt az egyetemmel, amit addigra már én is nagyon megutáltam: egyre több kudarcélményem volt, és egyre több 0-s félévem, egyre kevesebb motivációm. Szóval egyre kevésbé láttam értelmét befejezni, ugyanakkor lelkileg nagyon megviselt, nem tudtam tovább lépni, emiatt akartam feladni az egészet. A családom/barátaim/kollégáim azonban nem hagyták, és unszolásukra végül most 29 évesen befejeztem. Így visszatekintve nem bántam meg, és hálás vagyok nekik, hogy nem hagyták annyiban a dolgot, és támogattak. Ha abbahagytam volna valószínűleg megbántam volna.

9-ből 4 egész jó arány, nekem (főleg munka mellett) voltak 0 kredites féléveim is, volt olyan tárgy, amit 4-szer is elbuktam, igaz ezekből csak egyszer tanultam rá komolyabban, de ötödikre csont nélkül meglett. Persze én még 2009-ben kezdtem az egyetemet mások voltak a szabályok, ma már sokkal könnyebb kibukni az egyetemről. Én szerencsés ember voltam/vagyok, a családom is támogatott, és a munkahelyem is partner volt. Nem ismerlek, és a körülményeidet sem ismerem, de így látatlanban is azt tanácsolom, hogy ne hagyd abba, ha már ilyen kevés van hátra, illetve eddig ilyen jól ment. Tudom, hogy mennyire elkeserítő amikor csőstül jön a kudarc, és mennyire ki vagy éhezve egy kis sikerélményre. Készülj a vizsgákra még keményebben (még jobb, ha szorgalmi időszakban is készülsz, de nekem az sose ment) próbálj ki más technikákat, illetve gondolkozz el azon, hogy miért ment korábban jól, mi változott. A kudarc ne elkeserítsen, hanem inspiráljon!

Ha van még passzív féléved, akkor azt esetleg vedd ki, ha nem csináltál még szakmai gyakorlatot, akkor az egyik passzív alatt próbáld ki magad a való életben, (valószínűleg az egyetem el is várja, de ha nem, a munkáltatók mindenképpen) illetve képezd magad. Ha abban a szakmában szeretnél elhelyezkedni, amit egyetemen tanulsz, akkor abban, ha nem akkor pedig másban, de tapasztalatból mondom, (informatikusként) hogy amit az egyetemen tanulsz abból nagyon keveset fogsz hasznosítani az iparban, viszont az egyetemen megszerzett tudás elhanyagolhatóan kevés. Az egyetemen nem a megszerzett tudás a lényeges, hanem - tudom elcsépelt, de igaz(!) - az ott megszerezhető szemlélet, illetve gondolkodás mód. A diploma pedig nem egy a tudásodról kiállított tanúsítvány, amivel majd felvesznek egy jól fizető munkahelyre. Az csupán a beugró az állásinterjúra.

Én lelki erőt, azt a lendületet, ami a befejezéshez volt szükséges abból merítettem, hogy a tanulmányi rendszerünkben végignéztem a már teljesített tárgyakon, és végiggondoltam, hogy mennyit vesződtem, mennyi nehézségen sikerült átvergődnöm magam, aztán rápillantottam arra a néhány tárgyra, ami még hátravolt, arra a kevésre, amit ha nem végzek el, akkor az éveken át tartó szívást és szenvedést teljesen értelmetlenné teszi. 98% az már a cél előtti egyenes. (igaz 89 fokos emelkedőn, de akkor is az egyenes) Azt is érdemes megfontolnod, hogy minél tovább húzod, annál inkább ki fogsz jönni a gyakorlatból, és annál nehezebb lesz befejezni. Én kicsit itt rontottam el. Ha munka mellett végzed az egyetemet (például főállást ajánlanak a gyakornokiság végén amit mindenképpen fogadj el, mert szinte minden munkahely több éves tapasztalatot vár el a jelentkezőktől, és én nem látom más módját ennek megszerzéséhez) akkor meg kell találni azt az egyensúlyt, amivel a munkahelyeden előrébb tudsz lépni, de az egyetemen is stabilan haladsz előre.

Szóval még egyszer: Ha tényleg már a vége-fele jársz, akkor semmiképpen ne hagyd abba, fejezed be, - ha valóban nem látsz semmi fantáziát a jelenlegi szakban - akár egy másik szakon. Ha nem is ebben a szakmában akarsz (most) elhelyezkedni, akkor is lesz egy olyan papírod, amivel már szóba állnak veled. Az, hogy valaki egy egyetemet (főleg, ha műszaki jellegű) végigcsinál mindenképpen mutat egyfajta elszántságot, teherbírást, problémamegoldó készséget, ami a munkáltatóknak imponál.

Ez egy olyan döntés, amit neked kell meghoznod, és nagy valószínűséggel kihat majd az egész további életedre. Ne dönts indulatból, elhamarkodottan. Ennek a vizsgaidőszaknak a maradékából próbáld a legtöbbet kihozni. Ha két vizsgád közel van egymáshoz, és érzed, hogy nem tudsz mindkettőre normálisan felkészülni, akkor inkább adj fel egy (most) kevésbé fontos tárgyat úgy, hogy a fontosabbakból biztosan átmenj, és ne csüggedj! A vizsgákon 0 tudással is szerezhetsz 5-öst, és 5-ös tudás mellett is megbukhatsz, én mindkettőt átéltem, de minden alkalommal tapasztaltabb leszel az előzőnél.