Ti egyedül vagy barátokkal mentetek továbbatanulni?

A saját életedet éld, ne a másét:)

Én negyedik végén átmentem az általános iskolából nyolcosztályos gimibe, teljesen egyedül. Az ottani osztályban kb. 22-en jártak abba a suliba, a többség osztálytársa is volt a másiknak, és 10-en voltunk "újak". Be tudtunk illeszkedni. Nyolcadikban elment a fél osztály, és hozzánk rakták be a négyosztályos gimiseket is, az osztály hivatalosan négyosztályos lett, de mi továbbra is nyolcosztályos gimisekként folytattuk (ez igazából a mateknál meg a törinél volt jelentős, meg magyarból voltunk még szétszedve). Így egy kicsit szétvált az osztály, de azért egész jó volt, ahogy visszagondolok rá.

Mikor egyetemre jelentkeztem, akkor se az érdekelt, hogy ki jön arra az egyetemre vagy szakra, sőt, örültem volna, ha kevesen mennek az évfolyamból:D

Végül most úgy néz ki, hogy egy volt évfolyamtársammal vagyok egy szakon, volt osztálytársammal (aki a legjobb barátnőm) szobatársak vagyunk a koliban, két szobával arrébb lakik egy volt osztálytársunk, és az évfolyamunk egy része is ezen az egyetemen tanul, ahol én, tehát szoktam látni ismerős arcokat a környéken.

Az egyetemen is könnyen találtam barátokat, a beilleszkedéssel ott se volt probléma.

Egyáltalán nem bántam meg se a középiskolai választásomat, se az egyetemet, szerintem azt előbb bántam volna meg, ha aszerint választok, hogy mondjuk az általános iskolai barátaim hova mennek vagy nem mennek továbbtanulni.

Egyáltalán nem volt szempont, ennek ellenére egy legjobb barátnőmmel, és egy akkor még jó barátommal (osztálytársak voltunk mindhárman) együtt mentünk középsuliba. Kisváros szintén, sok lehetőség nem volt városon belül, ezért alakult így leginkább. :D

Sőt, én egyébként szerettem is volna úgymond tiszta lappal kezdeni, de hát nem sikerült.

Ne legyen szempont, hogy hová mennek a barátaid! Az oktatás színvonalát nézd, és hogy mennyire szimpi a suli.