Ti egyedül vagy barátokkal mentetek továbbatanulni?

Nem volt annyira fontos szempont.

Egyedül mentem.

Egyáltalán nem bántam meg, sőt, szerintem a legjobban döntöttem, mert kiváló osztály része lehettem.

Középsuliba egy évfolyamtársammal mentem, akivel előtte nem voltam jóban, akkor haverkodtunk össze.

Most egyetemre egy osztálytársammal mentem.

Egyedül mentem középbe és egyetemre is.

Először gáz, de megszokod. Ha meg dumás vagy, akkor alapból nincs és soha nem is lesz gondod.

Bár tény, néha én is siránkoztam, hogy bárcsak valaki ment volna velem. Mert hát minden nap egyedül járni haza, meg suliba, elég fos. De én voltam olyan peches is, hogy olyan mellé ültem, aki fél évvel később lelépett. Akkorra már mindenki talált magának havert, azok is, akik egyedül jöttek. Oda sem tudtál már utólag befurakodni. Egyedül lenni meg... hát, embere válogatja. Néha jó, néha rossz, iskoláról lévén szó többnyire inkább rossz.

Ha ma választhatnék, a haverjaimmal mennék biztosan.

én kisvárosban élek, így elég nagy esély volt rá, hogy osztálytársakkal ha osztálytársak nem is, évfolyamtársak leszünk. nekem egyáltalán nem volt szempont, hogy legyen ott ismerős... sőt, talán jobb is lett volna ha nincs. de volt egyébként, de hiába, mással barátkoztam össze végülis.

fősulira nem jött egy barátom sem, gólyatáborban viszont nagyon jó barátokat találtam, velük végig kitartott a barátság, sőt még mindig tartanak a fősulis barátságok, pedig már 4 éve végeztünk :)

Egyáltalán nem volt szempont, sokkal fontosabb az, hogy az elképzeléseidnek, a céljaidnak és a képességeidnek megfelelő középiskolát és tagozatot válassz!

Amúgy nálunk kevesen voltak, akik korábbról ismerték egymást, és az sem látszott meg, mert nem voltak barátok. (Én is egy suliból jöttem egy lánnyal, akivel még barátnők is voltunk az általános egy időszakában, mégis, szinte alig váltottunk egy-két szót 4 év alatt. Az emberek változnak, főleg ebben a korban.)